13

A közösségi háló / Catfish

írta Nikodémus

2010-11-the-social-network-catfish

Vallomással kezdem: nem vagyok fenn a facebook-on, és annak idején az iwiw sem hozott lázba. Elhűlve figyeltem, ahogy ismerőseim egymás után tapadnak rá véglegesen gépükre, hogy rég elveszett vagy újonnan megtalált ismerőseik után kutassanak, netán baráti körük tagjainak aznapi hangulatait fürkésszék. Az akár harmadik információs forradalomnak is nyugodtan nevezhető őrület odáig dagadt, hogy immár Hollywoodnak is megéri megénekelni, mégpedig decens előadásban, jó nevű rendező dirigálásával. Van itt azonban egy zavaró apróság: egy minimál-stílusban forgatott dokumentumfilm, amely megkavarja a dolgokat. És engem is – duplakritika.

3

Heti néznivaló

Ma sem fukarkodtak a bemutatókkal, 5 film érkezett a mozikba, pénteken pedig még egy premier lesz.

10american1

Az amerikai (The American): George Clooney egy bérgyilkost játszik, akinek legutóbbi melója nem sül el a legjobban. Elhatározza, hogy a következő munkája lesz az utolsó, majd  Olaszország egyik falujába érkezik, ahol összebarátkozik egy pappal és beleszeret egy prostiba.

Olvasd tovább

22

A függetlenség napja (Independence Day, 1996)

Talán kevesen tudnák és még kevesebbeket érdekelne, hogy melyik napra esik az Egyesült Államok egyik nemzeti ünnepe, a Függetlenség napja, ha nem készült volna el a film. De jött Roland Emmerich és megismertette a világgal, hogy július 4 bizony fontos dátumnak számít az amerikaiaknál és ugyan mely ország mondhatja el magáról, hogy egy inváziós produkciót rittyentett valamely fontos ünnep köré? Emmerich azzal tette le névjegyét Hollywoodban, hogy a(z akkori) kor két legnagyobb akcióhősét összeeresztette egymással (Tőkéletes katona), itt már kijelölte mintegy magának az irányvonalat és első nagyobb bemutatkozásával nyilvánvalóvá tette, hogy az agyatlan, ám korrekt módon összerakott és élvezetes produkciókat részesíti előnybe. Ezután átküldte Kurt Russellt a Csillagkapun, majd megírta Dean Devlinnel A függetlenség napját. Érdekes, hogy Hollywoodban rábíztak egy ízig-vérig amerikai filmet egy németre, hiszen egy tősgyökeres yenki rendezőt kellett volna állítani a projekt élére, bár azok után nincs mint meglepődni, hogy Árpád apánkat Franco Nero játszhatta el.

Olvasd tovább

37

Top 10: Mexikói felállás

Ja, hogy nem tudod mi az a mexikói felállás? Akkor elmagyarázom. A mexikói felállás vagy patthelyzet (angolosok kedvéért mexican standoff) egy olyan szituáció, amelynek során általában több rosszfiú fegyvert fog egymásra, és ha valaki elsüti fegyverét, akkor nagy valószínűséggel senki, vagy csak nagyon kevesen kerülnek ki győztesen a tűzharcból.

A következő összeállításban a leghíresebb és (szerintem) legjobb mexikói felállásokat gyűjtöttem egy csokorba. Az összeállítás, mint minden más toplista szubjektív megítélés alapján készült. Kommentekben nyugodtan lehet jelezni, ha valami kimaradt. Az írás spoilereket tartalmaz, ezért csak akkor olvasd el, ha láttad a filmeket! Íme a lista:

10. Erőszakik (In Bruges)

A kultfilmmé avanzsált fekete komédia „standoff” jelenete azt mutatja be, vajon, hogy lehetne elkerülni egy kialakuló mexikói felállást. A jelenet tanulsága szerint úgy néz ki, hogy sehogy, de próbálkozni azért lehet.

Olvasd tovább

0

A Legenda vagyok rendezője vizet visz az elefántnak

Sean Penn és Robert Pattinson leszerződött Reese Witherspoon mellé a Vizet az elefántnak (Water for Elephants) produkcióba, amelyet Francis Lawrence, a Legenda vagyok és a Constantine – A démonvadász rendezője fog készíteni. Ezúttal nem akciófilmet láthatunk Lawrence-től, bár mivel a cirkusz világában játszódik a történet valószínűleg nem esik kétségbe a rendező, hogy semmiféle effektet nem tud belenyomni alkotásába. A szkriptet Richard LaGravenese vetette papírra Sara Gruen regénye alapján. A történet a nagy gazdasági világválság idején játszódik, Jankowski szülei halálos balesete után otthagyja az egyetemet és vonatra száll, véletlenül pont arra, amelyen egy vándorcirkusz utazik. A srác hozzájuk csapódik, később pedig beleszeret az egyik állatidomár feleségébe. Pattinson lesz a főszereplő, az idomárt Penn, feleségét Witherspoon játssza.

A könyv tartalma a bookline-ról: Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején.

125

Avatar

James Cameron egyik filmje sem tartozik a kedvenceim közzé. Ennek ellenére engem is elkapott az Avatar-láz. Hiába, egy ilyen látványélmény senkit sem hagyhat hidegen; ha más nem, legalább meg kell nézni, milyen az a film, mellyel tömegeket lehet megmozgatni.

2009avatar

A technikailag szépen megoldott film percek alatt kiragadott a valóságból. Körülbelül ugyanaz az érzés fogott el, mint a legutóbbi Star Trek mozinál, s hamarosan  – lélekben –  egy távoli naprendszer kék bolygója felé haladtam.

Olvasd tovább

51

Vitaindító a filmkritika mint műfaj szubjektivitásáról

RAT_111Szerintetek létezik objektív kritika vagy ez a műfaj is szubjektív?
Mielőtt válaszolnátok, vitaindító gyanánt megosztanék veletek pár gondolatot.

Először is az jutott eszembe, hogy ha esetleg végérvényesen bebizonyosodna (valamiféle kanonizált tudományág hitelesített műszerével jól megmérnénk), hogy bizony ez a műfaj szubjektív, az sem volna negatívum. Egyszerűen azért, mert a mindennapi életben valószínűleg ritkán találkozunk objektív dolgokkal, sokkal inkább megtanultuk a szubjektív dolgokat hasznosítani.
Szóval nincs jó vagy rossz válasz, csak egyszerűen érdekes és tanulságos lehet egy kicsit elgondolkozni ezen is, ha már a Filmdroid olvasói – és feltehetően megrögzött moziaddiktok – vagyunk.

Olvasd tovább

14

A filmek hős anyái és apái

A napokban sikerült megnéznem a Takent (még játsszák a mozikban), és ennek apropóján jutott eszembe, hogy érdemes megemlékezni az újabb kori filmtörténelem anyatigriseiről és apaoroszlánjairól.

 

Elrabolva (Taken)

 

A történet úgy kezdődik, hogy Bryan Mills (Liam Neeson) lányát, Kimet (Maggie Grace) véletlenül elrabolja a Párizsban virágzó lánykereskedelmet működtető albán maffia.

Csakhogy Mills nem egy átlagos apuka, ő bizony még fényes karrierjét is otthagyta azért, hogy közel legyen egyetlen szeme fényéhez, még akkor is, ha elvált neje és annak dúsgazdag új pasija ebben nem túlságosan partnerek.

Ha hozzátesszük, hogy Mills nem holmi zöldségkereskedésből-krumplihámozásból vonult nyugdíjba, hanem kiváló elhárító tiszt volt – ahogy ő fogalmaz: „egészen különleges képességekkel” – nos, akkor garantált a másfél óra szívdobogás.

Neeson közel a 60-hoz is remekel, ráadásul jóadag intellektust is hozzá tud tenni a már látott katonai gyilkológép szerephez (pl. Kommando). A szkriptben sóhajnyi szünet nélkül követik egymást a bipólusú jelenetek: hol irigylésre méltó logikával-intuícióval, hol pedig tömény erőszakkal oldja meg a szitukat és jut pontról-pontra közelebb a lányához.

A gyilkolós részek külön elismerésre méltóak, a megszámolhatatlanul sok gonosztevőt Mills olyan változatos kreativitással öli meg, sokszor puszta kézzel, hogy megbecsülni sem tudom, mennyit agyalhattak a koreográfián a művészurak. 🙂

A film fontos momentuma még a vesszőfutás az idővel, Millsnek 96 órája van hátra, mert a statisztika azt mutatja, hogy ennyi idő múlva válik lehetetlenné a droggal teljesen elkábított és prostitúcióra kényszerített lányok megtalálása.

Kiiktatott badass-ek száma: ??? fő.

Olvasd tovább

11

X-Men: Kezdetek: Farkas (X-Men: Origins: Wolverine)

Jó pár évvel ezelőtt, mikor még aktív képregényvásárló voltam és a Kandi Lapok is létezett a Pókember mellett feltűnt néhány más szuperhős is. Az X-Men képregényeket a kezdetektől fogva vettem, rögtön az első számban feltűnt Rozsomák. Igazi keménykötésű karakternek ismerhettük meg. A figura elég nagy népszerűségnek örvendett, a Marvel felismerte benne az aranytojást tojó tyúkot, vendégszerepeltették is Rozsomákot mindenféle más képregényben. Gyakran olyan helyeken és csapatokban tűnt fel, ahol nem lett volna semmi keresnivalója, hiszen ekkor elvileg máshol tevékenykedett. Na de a mutáns az évek alatt nem vesztett népszerűségéből, továbbra is a kedvelt szereplők közé tartozik. Hallhattunk olyan sztorikat is, hogy a sulikban a tanórákon néhány nebuló a legkeményebb fémnek az adamantiumot nevezte meg Csak idő kérdése volt, hogy az X-Men filmek mellett Rozsomák is külön alkotásban láthassuk viszont, ahol a többi X tag már nem nyüzsög körülötte.

Olvasd tovább

3

Videodrome remake

A nagy remake őrület közepette David Cronenberg klasszikus művét is elérte a végzet, ugyanis az Universal újraforgatja a Videodrome-ot. A forgatókönyv összehozására és a történet modernizálására Ehren Krugert (A titkok kulcsa, A kör) kérték fel. Az új verzió akció-sci-fi-ként lebeg a stúdió szeme előtt és a nanotechnológia is szerepet kapna a filmben.

Az eredeti változatban James Woods egy tévécsatorna fejesét alakította, aki természetesen minél több nézőt szeretne megnyerni az általuk sugárzott műsorokhoz. Egy nap felfedez egy kalózadóra, a Videodrome-ra. A felvételeken erőszak, szadizmus és gyilkosság látható, Woods karakterének pedig annyira megtetszik a műsor, hogy mindenképpen le szeretné nyomozni a forrást, mivel szerinte ezek a műsorok csak növelnék a nézettséget. Kideríti, hogy egy vallási szekta áll a háttérben és a tudatalatti ösztönöket célozza meg ezekkel adásokkal. Woods annyira függője lesz a Videodrome közvetítéseinek, hogy elveszíti realitásérzékét.

Cronenberg nem vesz részt a remake elkészítésében.

2

Meleg filmek

A Távol-Keleten teljesen máshogy állnak a homoszexualitáshoz, mint a nyugati világban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a filmgyárak töménytelen meleg témával foglalkozó alkotása. Emlékezzetek csak vissza, micsoda nagy port kavart nálunk (értsd: a nyugati világban) a Brokeback Mountain. (Kíváncsi is vagyok nagyon, nálunk ki és mikor mer majd a témában filmet készíteni.)

A következőkben pár japán (yaoi-azaz fiú x fiú) és egy thai filmet ismerhettek meg.

Akit bármilyen szinten is zavar a téma, az legyen szíves nem tovább olvasni.

Olvasd tovább