14

A filmek hős anyái és apái

A napokban sikerült megnéznem a Takent (még játsszák a mozikban), és ennek apropóján jutott eszembe, hogy érdemes megemlékezni az újabb kori filmtörténelem anyatigriseiről és apaoroszlánjairól.

 

Elrabolva (Taken)

 

A történet úgy kezdődik, hogy Bryan Mills (Liam Neeson) lányát, Kimet (Maggie Grace) véletlenül elrabolja a Párizsban virágzó lánykereskedelmet működtető albán maffia.

Csakhogy Mills nem egy átlagos apuka, ő bizony még fényes karrierjét is otthagyta azért, hogy közel legyen egyetlen szeme fényéhez, még akkor is, ha elvált neje és annak dúsgazdag új pasija ebben nem túlságosan partnerek.

Ha hozzátesszük, hogy Mills nem holmi zöldségkereskedésből-krumplihámozásból vonult nyugdíjba, hanem kiváló elhárító tiszt volt – ahogy ő fogalmaz: „egészen különleges képességekkel” – nos, akkor garantált a másfél óra szívdobogás.

Neeson közel a 60-hoz is remekel, ráadásul jóadag intellektust is hozzá tud tenni a már látott katonai gyilkológép szerephez (pl. Kommando). A szkriptben sóhajnyi szünet nélkül követik egymást a bipólusú jelenetek: hol irigylésre méltó logikával-intuícióval, hol pedig tömény erőszakkal oldja meg a szitukat és jut pontról-pontra közelebb a lányához.

A gyilkolós részek külön elismerésre méltóak, a megszámolhatatlanul sok gonosztevőt Mills olyan változatos kreativitással öli meg, sokszor puszta kézzel, hogy megbecsülni sem tudom, mennyit agyalhattak a koreográfián a művészurak. 🙂

A film fontos momentuma még a vesszőfutás az idővel, Millsnek 96 órája van hátra, mert a statisztika azt mutatja, hogy ennyi idő múlva válik lehetetlenné a droggal teljesen elkábított és prostitúcióra kényszerített lányok megtalálása.

Kiiktatott badass-ek száma: ??? fő.

Olvasd tovább