A színész és az ember két külön világ, de olykor akaratlanul is összefolyik, így születhetett (újjá) Aronofsky pankrátora, vagy éppen jelen alanyunk, Mel Gibson, aki mindent elkövetett, hogy Hollywood lejtőin szánkázva a legsötétebb gödrökbe csússzon, de Jodie Foster aktuális rendezésében olyan alakítást nyújt, hogy kétség sem férhet hozzá: Gibson még mindig a legnagyobbak közt van.
Két dolgot lehet az egekbe magasztalni a film kapcsán: a rendező (a stílusikon-szexisten Tom Ford) kifogástalan stílusérzékét és a főszereplő (Colin Firth) hibátlan játékát. Ők ketten ebből az egyszerű történetből olyan brilliánst csiszoltak, ami még sokáig szikrázik-vibrál majd a kollektív tudatunkban.
Vérbeli sci-fi rajongóként időnként nekiállok böngészni a neten, hátha kijött egy-egy újabb, kevésbé reklámozott film a világ valamely szegletén, aminek a visszhangja azért pozitív. Így akadtam rá most is erre a gyöngyszemre, ami igazából már 2004-ös, nem is tudom, eddig hogy kerülhette el a figyelmemet, főleg, hogy megnyerte a Zsűri Nagydíját a Sundance Fesztválon.
Ha azt mondja valaki, hogy Spanyolország meg film, nekem elsőre a művészfilmek és a drámák jutnak eszembe, meg a Szájból szájba, aminek a címére máig emlékszem valamiért, láttam moziban is, de a történetről már nem tudnék nyilatkozni. Szóval tavaly a spanyolok előrukkoltak egy horrorral, olyannal, ami nem maradt meg határaikon belül, hanem nemzetközileg is megtekinthető volt, sajnálatosan Magyarországra még nem jutott el. Vajon miért?
Riporternő a tűzoltóknál készít felvételeket, egy-két interjút, bemutatja a helyet, az embereket. Jön egy riasztás, öreg nőhöz kell kiszállni, a tűzoltókkal tartanak a tudósítók is, jó lesz majd a forgatott anyaghoz. A koordinátákon fura dolgok történnek, egyrészt kint nagy lesz a nyüzsi és karantén alá helyezik az egész helyet és ha nem lenne még elég a házban fura dolgok történnek. Zombi-féle érdekességek tűnnek fel, a ház egyes lakói átmentek vérengzősbe.
Az Appleseed manga képregény formájában indult hódító útjára még 1985-ben, majd ebből készült egy manga animációs rajzfilm. Ennek a második részét tekintettem meg nem is olyan régen, most pedig az első részéhez sikerült hozzájutnom.
.jpg)
3000 évvel ezelőtt egy testvériség pusztító hadjárata során az egyik hadvezér egy csillagjegy segítségével halhatatlan lett, de ennek következtében a testvérisége kővé változott és 13 szörny szabadult a világra. Napjainkban ez a hadvezér milliárdos. A testvérisége és a szörnyek felkutatásával foglalkozik.
Újabb képregény került megfilmesítésre, ez már nem is meglepő. Frank Miller nevéhez fűződik ez a füzet, bizony az úriember már nagy névnek számít Hollywoodban. Ő műve volt az alap a legutóbbi Batman filmnek és a Sin City is az ő nevéhez kötődik. No és most a 300. Ha még volt néhány el nem adott megfilmesítésre váró képregénye, akkor most tuti lecsaptak arra is Tanultuk(már aki) a történelemkönyvekből , hogy bizony a perzsák nem ültek nyugton otthon, hanem elmentek hódítgatni. A görögök ellenálltak bőszen, Dáriusz be is bukta Marathonnál . Fia Xerxész azonban csak nekiindult újra, ámde a hatalmas seregét a thermopülai szorosban feltartóztatta egy ideig sikerrel 300 derék spártai legény. Ezt az esetet láthatjuk képregényes stílusban a vásznon. Tehát senki ne várjon történelem hű történetet, ha valaki ilyet akar, akkor nézzen inkább National Geographicot vagy Spectrumot, mert itt bizony feltűnik néhány mutáns, torz egyed és még orrszavú is átsuhan a terepen. Az utóbbi időben nem sok szandálos film született. A Gladiátor óta a Tróját és a Nagy Sándort lenne érdemes megemlíteni, de a Trója egy gyenge Brad Pitt marketing film volt, a Nagy Sándor pedig igen hosszú, unalmas történelem óra.
“Ha becsatolod az öveket… itt nem érsz vele semmit”
Azon bizonyos szeptember 11 után a nagy stúdiók karöltve jelentették be: nincs több akció a vásznon, nincs több terrorista, erőszak meg aztán végképp nem. Ki hitte ezt el nekik? Én nem!
A skizofréniában az a jó, hogy nem vagy vele egyedül
Mr. Brooks (Kevin Costner) épp most kapta meg az év embere díjat, boldog házasságban él és van egy vállalkozása. Mellesleg sorozatgyilkos. A hab a tortán, hogy még skizofrén is… amiben ugye az a legjobb, hogy abban sose vagyunk egyedül. Eddig van gond? Nem sok, Brooks és Marshall (a skizofrén fél-William Hurt) jól elvannak, eldumálgatnak, az ölés is megy. Azonban beüt a baj. És ha még csak egy lenne… Egy akciója után lefényképezik és megzsarolják. A jóember nem pénzt kér, hanem hogy elkísérhesse Brooks-ot a következő útjára. A problémát fokozza, hogy rájön, lehet a lánya is hasonló problémával küzd, mint ő maga.
“Na de ki vagyok én?”
Emlékszem arra, mikor Matt Damon és Ben Affleck a legjobb forgatókönyv díjára volt jelölve az Oscaron. Ott ültek az első sorban, vigyorogtak, mint a vadalma. Aztán mikor elérkezett a boríték kinyitása és a nevüket olvasták fel ültek néhány másodpercig mire felfogták, hogy ők bizony itt nyertek és körbevigyorogták hülyén a fejüket. Ha ekkor nekem azt mondja valaki, hogy Matt Damon „akciósztár” lesz, én is mosolyogtam volna.
A kalandban már a harmadik résznél járunk (ha nem vesszük az 1988-as TV filmet). Bourne még mindig nem tudja ki ő, ki volt, ezt próbálja felderíteni, miközben néhányan pont ezt szeretnék megakadályozni. Segítséget az előző részekből megismert Nicky Parsonstól (Julia Stiles) és Pamela Landytől (Joan Allen) számíthat, de hát ellenfele a CIA és gépezete. A játszma országokon, kontinenseken ível át.
FilmDROID