Spoileres iromány

Spartacus fellázadt, leverte láncait. Maga mellé állította a Batiatus ludus kőkemény gladiátorait, pofás vérfürdőt rendeztek, majd elhagyták a leamortizált „ingatlant”. Így ért véget az első évad, a növekvő nézettség láttán a Starz fejesei elégedett mosollyal rendelték be a folytatást, de sajnos Andy Whitfield rákos lett. Annak reményében, hogy a főhőst játszó színész felépül lezavarták az előzményeket bemutató szezont. Bathatus itt még nagy cimborája Soloniusnak, együtt róják a város mocskos utcáit, ám már ekkor is azon törte a fejét miképp juthatna feljebb és feljebb, egyre magasabbra. Nem akarja a pórnép között élvezni a viadalokat, kiemelt helyet akar. A capua-i nagy aréna még csak épülőfélben van, egy sokkal kisebb helyen zajlanak a véres küzdelmek. Crixus gyakorlatilag egy kis senki, nem zengi fennhangon nevét a plebsz, azonban hatalmas bizonyítási vágy ég benne. Spartacus ekkortájt még a saját földjén mulatozik trák testvéreivel, tehát helyette kellett egy másik gladiátor, aki mások vérével eteti az aréna éhes homokját. A gladiátorjátékok sztárja ekkor még Gannicus, aki olyan profi, hogy ha úgy érzi, akkor kardjától megválva súlyos ökölcsapásokkal támad ellenfelének, esténként pedig bort vedel és a hozzárendelt nőkkel „szórakozik”. Oenomaus még nem doctore, de borzalmas hegei már megvannak (ügyes, ebből is lehet még egy előzményt készíteni) és Ashur sem biceg, egyelőre a mindenes szerepének betöltése helyett maga is kockahasú gladiátor.