
Az akció-és kalandfilmekben főleg a férfiak dominálnak, az évtizedek alatt leginkább csak a muszklik mérete változott. A nők háttérbe szorulva nézhették, hogy az ellenkező nem aratja le az összes babért ebben a műfajban. Akadt ugyan néhány próbálkozás, amelyekben a hölgyek próbálták bizonyítani, hogy képesek ebben a világban boldogulni, ám elég kevés siker akadt, főleg pénzügyileg, ami arra késztette volna a producereket, hogy nőket tegyenek meg főszereplőnek. Lara Croft is csak egy filmben tudta bizonyítani, hogy képes sok embert becsábítani a mozikba és Charlie angyalai sem tudták másodjára megismételni az első felbukkanásukkor elért eredményt. Zack Snyder, aki eddig csak hozott anyagból dolgozhatott ezúttal saját agyszüleményét adaptálta a vásznakra, ismét azzal próbálkozott, hogy tömegével csábítsa azokat a mozikba, akik el tudják fogadni a nőket úgy, hogy padlóra küldenek jó néhány ellenfelet. A rendező talán vágyott is már egy ilyen produkcióra, a 300-ban már-már lefolyt a vászonról a tesztoszteron és úgy látszott, hogy a bátor spártai katonák úgy is helyt állnak, ha befeszítik hasizmukat és arról visszapattan a bősz perzsai sereg.


Natalie Portman játszott a Fekete hattyú (Black Swan) főszerepét, alakítását mindenhol elismerő szavakkal illették és több díjjal, köztük az Oscar szobrocskával lett gazdagabb. A bemutató előtt még azt is siettek elmondani, hogy a színésznő a hitelesség kedvéért balettoktatóval készült a szerepre. Állítólag a filmben 85 %-ban ő táncolt, csak a bonyolultabb mozdulatoknál vették igénybe profi balerina segítségét. Ám valamiért Portman dublőrénél, Sarah Lane-nel betelt a pohár és ország-világ előtt közzétette, egyáltalán nem volt kis szerepe ebben a filmben. “Azokon a felvételeken Natalie látható, amelyen a kéz és az arc látható. De itt nem mutatják, ahogy táncol. A készítők azt akarták, hogy az emberek úgy tekintsenek rá, mint valami nagy csodás, tehetséges táncosra, aki másfél évig nagyon keményen dolgozott azért, hogy balerinának tűnjön és hogy Oscart kapjon. Ez kissé megalázó erre a szakmára nézve. 22 éve vagyok balerina, és mint profi táncos elmondhatom, hogy Natalie egyáltalán nem tűnik profinak, és nem is tud rendesen mozogni ezekben a cipellőkben. A testével sem mozog ügyesen, nagyon merev.
50 Cent nagyon rákapott a filmezésre, ráadásul érthetetlen módon ismert nevekkel, sztárokkal játszik együtt. Lassan elgondolkodhatunk azon, hogy a rapper vajon mivel veszi rá őket, hogy vele mutatkozzanak egy produkcióban. Jó ügynöke van? Esetleg véletlenül előkerül a fegyvere, miközben a projektről esik szó? Mi veszi rá Robert De Nirot arra, hogy leszerződjön egy olyan filmre, ahol 50 Cent mentorát alakítja? Bizonyára nagyon jól összebarátkoztak A törvény gyilkosa (Righteous Kill) forgatása alatt.
4 éve már, hogy az MGM-nél elgondolkodtak azon, hogy milyen jó lenne, ha elkészülne a Gyerekjáték (Child’s Play) remake. Gyorsan felkérték Don Mancinit a forgatókönyvre, akinek karrierje gyakorlatilag abból állt, hogy ezt a franchise-t írta, a Chucky ivadékát (Seed of Chucky) pedig meg is rendezte. Ám a feldolgozás elkészülése akadályba ütközött, ugyanis az első rész jogait az MGM, a folytatásokét az Universal birtokolja. Végül sikerült megegyezésre jutniuk és év végén el is indulhat a forgatás. Chucky rajongói ezúttal komorabb hangvételre és kevesebb humorra számíthatnak.
A Marvel Kenneth Branaghra bízta a Thor rendezését, miután Matthew Vaughn kreatív nézetkülönbségek miatt elhagyta a projektet. Branagh-nak általában kisebb költségvetésű filmekhez volt köze, de azért egy igen-igen nagy büdzséjű produkcióból kivette a részét. A Wild Wild West fantasy-akció-westernben láthatta, hogy miként szórják a pénzt, remélhetőleg tanult annak a filmnek a hibájából és élvezhető alkotást tesz le az asztalra.
Alexandre Dumas regénye, A három testőr (The Three Musketeers) rengetegszer megihlette a filmeseket, talán az egyik legismertebb az 1973-ban készült verzió Michael Yorkkal a főszerepben. A 90-es években két szórakoztató mű is készült, az egyikben Chris O’Donell formálta meg az ifjú gascogne-it, Randall Wallace rendezésében Gabriel Byrne játszotta a karaktert. Ebben az évezredben is próbálkoztak, rögtön 2001-ben érkezett A muskétás, amely elég gyenge lett (és még lehetne szemezgetni a filmek között)
John Travolta és Nicolas Cage karrierjének egyik csúcspontja az Ál/Arc (Face/Off) akciófilm volt. Mára mindkét színésznek döcögősen megy a szekér, habár Travolta még nem tart ott, hogy újra ki kellene húzni a gödör aljáról, Cage viszont szépen halad a mélypont felé. Ők ketten ismét együtt fognak játszani, ráadásul nem is egy, hanem két produkció kapcsán is szóba került a nevük és még az is előfordulhat, hogy megint szórakoztató és sikeres alkotást hoznak össze.