A nem túl távoli jövőben a Földet egy idegen faj támadja meg. Az emberiség megnyeri a háborút, de a bolygó lakhatatlanná válik, ezért elköltözünk a Titánra. Csak Jack Harper (Tom Cruise) maradt a Földön egy adminisztratív munkát végző csajjal, hogy megszereljék a drónokat, amik a kutakat védik, amik… tulajdonképpen teljesen mindegy, és még párszor úgyis elmondják a filmben.
A Tökéletes hang első ránézésre csajos film, sőt, tini csajos. Na jó, másodikra is, ráadásul az alaphelyzet egy az egyben Glee. De ha ennek ellenére valaki beül rá, egy igazán vicces filmet kap tele jó számokkal, amin nem lehet nem vigyorogni elejétől a végéig. Olvasd tovább
Szép hétvégét mindenkinek!
Harry Deane (Colin Firth) egy szerencsétlen kurátor, a visszataszító milliomos Lionel Shahbandar (Alan Rickman) szolgálatában. De Deane-nek van egy merész terve, hogy álljon bosszút főnökén: el akar adni neki egy hamis Monet-t a tűzrőlpattant texasi cowgirl, PJ Puznowski (Cameron Diaz) segítségével.
Amikor Colin Stokes hároméves fia megpillantotta A csillagok háborúját, azonnal a szenvedélyévé vált. De milyen üzeneteket szívott magába a klasszikus sci-fiből? Stokes több olyan filmet szeretne látni, ami pozitív üzenetet közvetít a fiúknak: hogy az együttműködés hősies, hogy tiszteletben tartani a nőket éppolyan férfias, mint legyőzni a gonoszt. (A felvétel a TEDxBeaconStreeten készült.)
Az idei Oscar-jelölések közül talán a Napos Oldal 8 jelölése lóg ki a leginkább olyan fajsúlyos filmek között, mint a Lincoln és a Zero Dark Thirty, az Akadémia egyébként is ritkán szokott romantikus vígjátékokat díjazni, szóval mi állhat film sikere mögött?
Olvasd tovább
A Kvartett, Dustin Hoffman első rendezése, egy bájos elmélkedés az öregedésről. Nem operál mélyreható meglátásokkal, de érzékenyen és szimpatikusan kezeli a témát. Bár a négy főszereplő kombinált életkora a múmiákkal vetekszik, bárki, aki elég öreg ahhoz, hogy már ne érezze magát elpusztíthatatlannak erőt meríthet ennek az életigenlő vígjátéknak a nem túl bonyolult üzenetéből: amíg nem haltál meg, addig mindig van tovább.
Kiosztották a 2013-as Golden Globe díjakat, amiket a Hollywood Foreign Press Association ítél oda és az Oscar díjak előrejelzésének tartanak. Ben Affleck vihette haza a legnagyobb díjakat, neki jutott a legjobb rendező és a legjobb drámai film kategóriában is az Argo nyert, hoppon maradt Steven Spielberg és Kathryn Bigalow is. Talán kárpótolja őket, hogy Daniel Day Lewis kapta a legjobb férfi főszereplő és Jessica Chastain a legjobb női főszereplő díját a Lincoln-ban és a Zero Dark Thirty-ben nyújtott alakításukért. Várható volt, hogy A nyomorultak viszi el a legjobb musical dijat, és Anne Hathawayt is díjzzák a filmben nyújtott alakításáért, borítékolhatjuk, hogy legjobb női mellékszerepben az Oscart is ő fogja elvinni. Nem okozott nagy meglepetést az sem, hogy a legjobb betétdal a Skyfall lett, az egyetlen kategória, amelyben jelölték az 50. Bond filmet. Ami talán egy felhúzott szemöldököt eredményezhet az Quentin Tarantino díja a Django Unchained forgatókönyvéért és a Merida, a bátor győzelme az animációs film kategóriában. A tagoknak talán nem volt idejük rajzfilmeket nézni és automatikusan a Pixarra szavaztak? Ti egyetértetek a döntésekkel és vajon a Golden Globe befolyásolni fogja az Oscar díjakat is? Teljes filmes lista és Amy Pohler & Tina Fay bevezetője az ugrás után. Olvasd tovább
“Do you hear the people sing? Singing a song of angry men? It is the music of a people Who will not be slaves again! When the beating of your heart Echoes the beating of the drums There is a life about to start When tomorrow comes!”
Ezt még gimiben énekeltük és valamiért azóta is emlékszem rá, de ez minden, amit A nyomorultak-ról tudtam mind regény mind színpadi változatban. Nem vagyok rajongója sem a musicaleknek sem a 19. századi romantikus irodalomnak, de ahogy január elsején az összefoglalót olvastam az újévi új adókról és áremelésekről olyan forradalmi láz fogott el, hogy hirtelen felindulásból beültem A nyomorultak-ra, mert a dal alapján mindig is azt hittem, hogy az 1789-es francia forradalomról szól és fejek fognak a porba hullani a lángoló barikádok fényében.
Újabb művészmozi, ezúttal a Kino húzza le nem sokára a rolót. Ulrich Seidl retrospektív vetítéssorozata és Matteo Garrone filmjei teszik keretbe a Kino mozi működésének négy évét: ezekkel az alkotásokkal kezdtünk, ezekkel is zárunk. Programajánló a Kino utolsó hetére.
Az Anilogue 2012 egyik egészestés versenyfilmje ez a varázslatos animáció. Egy festményben játszódik, aminek az alakjai életre keltek a festett világukban.
De nincs minden rendben kicsiny társadalmukban: a Festő ugyanis nem fejezte be a művét, egyes alakokat félkészen
Read more
A Wachowski testvéreknek sohasem sikerült beváltania az első Mátrix ígéretét, és ez a Felhőatlasz esetében sincsen másképp. A film egy katyvasz, de gyönyörű katyvasz, ami összeomlik az ambíciója súlya alatt.
Wachowskiék a V for Vendetta után ismét egy „megfilmesíthetetlen” alapanyaghoz nyúltak, és bizonyos mértékben megintcsak legyőzte őket a feladat. A legbénább dolog egy filmről beszélve a könyvre hivatkozni, de az utóbbi ismerete nélkül az előbbi nehezen értelmezhető, ami talán a legsúlyosabb kritika, amivel a filmet illetni lehet. És miután magyarul csak a hónap elején jelent meg a könyv és még biztos nem olvasta mindenki, talán nem zavaró, ha kitérek rá. David Mitchell azonos című regénye igazából hat novella füzére, melyeket ismétlődő motívumok kötnek össze, hogy végül összeáljanak az üzenetté: az emberi élmény (the human experience) egyetemes, függetlenül nemtől, fajtól, a kortól, amiben élünk. Az első történet egy Csendes-óceáni utazás a 19. században, a második egy zeneszerző története az 1930-as években, a harmadik egy detektív történet a hetvenes években egy nukleáris erőmű körül, a negyedik egy könyvkiadó szökése az öregek otthonából, az ötödik főszereplője egy koreai klón Neo-Szöulban, az utolsó egy poszt-apokaliptikus történet az emberiség utolsó maradványairól, akik primitív törzsekben élnek a távoli jövőben. A könyv szerkezete olyan, mint egy matrjoska baba, amit szétszed majd újra összerak az író: időrendi sorrendben halad, de minden történetnek csak a feléig jutunk el, amikor átlép a következő történetbe, egészen a hatodikig, amikor megfordul a kronológiai sorrend és az időben visszafelé haladva egymás után zárja le őket. A Felhőatlasz adaptációjának legzseniálisabb lépése, hogy kidobja a komótos irodalmi szerkezetet, és a szigorúan elválasztott epizódok helyett szabadon ugrál a narratívák között az ismétlődő motívumok nexusaiban, gyakran csak egészen rövid snittek erejéig, egyetlen, téren és időn átívelő, lélgezetelállító kalanddá forrasztva össze a látszólag összefüggéstelen történeteket. Olvasd tovább
FilmDROID 
