Kaméleon

„A férfiak csak átverik a nőket és csalódást okoznak folyton” – ilyen szövegekbe nap, mint nap belefuthatunk akár a netet böngésszük, de ehhez hasonló szövegeket hallhatunk, ha elmegyünk egy suli mellett vagy állunk a buszmegállóban, esetleg ha támasztjuk a pultot a helyi vendéglátó egységben. Mindennapos dolognak számít ( azért másik nem is azért megkapja a magáét, csak másmilyen formában), a forgatókönyvírók pedig ebből indultak ki, lévén ők is csajok és élhettek már át pár átverést, így az alapsztori könnyen összejöhetett. De hogy működjön is a dolog már kellett némi fantázia és egy remek stáb is. Ez megadatott, mi nézők pedig csak örülni tudunk egy jó filmnek, főleg, ha az magyar alkotás.

Az emberek szeretik abba a tudatba ringatni magukat, hogy minden rendben van, minden szép és csodálatos. Kevés az olyan ember, akinél megszólal a vészcsengő, mikor valaki lehozza neki a csillagokat is az égről és valóra váltja álmait. Leginkább a 30-as 40-es éveikben járó nők szeretnék már rózsaszínben látni a világot, hiszen ilyenkor már férjhez kéne menni.

Gábor (Nagy Ervin) és Tibi (Trill Zsolt) két régi jó barát, facér, idősebb csajokra specializálták magukat. A munkahelyi szemétből összerakják mi kell a nőnek, ilyenkor Gábor beveti magát, Tibi pedig a háttérmunkát végzi. Az áldozatok közös ismertetőjele: nagyobb összeggel rendelkeznek, egyedülállóak és csúnyácskák. A teljes behálózás eredményeként mindegyik hölgytől tetemes összegű pénzt sikerül megszerezni. A következő kiszemelt keményebb diónak ígérkezik, hiába is mondja Tibi, hogy egy a könnyebbik esetet kéne választani, Gábor megy a farka után (ahogy Tibi mondta) és meg is szenved a siker érdekében.

Nem igazán derült ki vajon miért is esett a választás Hannára (Hámori Gabriella). Talán Gábornak tényleg szüksége volt már egy jó nőre is ebben a nagy átverések sorában vagy csak kihívást keresett (az, hogy több pénzt látott benne valahogy kamunak éreztem). Ez utóbbi összejött neki 100 %-ig, hiszen hősünk nem egyszerűen jut el egyről a kettőre, egyszerre 4-5 figurát kellett hoznia a siker érdekében. Ugyanis a Hannához vezető úton át több embert is át kell vernie a siker érdekében: egy tekintélyű sebészorvost (Kulka János), egy szappanopera színészt (Csányi Sándor) és egy pszichiátert (László Zsolt). Nagy fába van vágva a fejsze, tartja a mondás, erre az átverős „tesók” is rájönnek. A különböző kihívásokra újabb hazugság a válasz, amit Gábor már hivatásszerűen hasból nyom, egyre keményebben halad a favágás, a favágó pedig nem adja fel, ha már elkezdte. Halad előre, végül már a sok hazugságtól a néző, s talán maga a szereplő sem tudja mi is a cél. A pénz vagy nő?

Nem emelnék ki egyetlen színészt sem, mindenki jól játszik, senki nem színpadiasan adja elő magát (mint pl Dobó Kata a Szabadság, szerelemben).

A Kaméleon megtekintése előtt tudtam meg, hogy a végén csavar is van. Egy lehetőségre tippeltem, az be is jött, nem ért váratlanul, mégis maradéktalanul tudtam élvezni az alkotást. Jól bejáratott sablonok megtalálhatóak a filmben, szerencsére olyan köntösbe bújtatták, amibe a néző is szívesen belebújik. Dicséretes az is, hogy a reklámokat nem tolják az arcunkba, nem kapcsolják be xy rádiót és még a tévében sem mondanak tényeket, vannak hirdetések persze, de nem erőltetetten vannak jelen.

A végén azért gyorsan átfuthat azon az ember, milyen műfajba is sorolhatná be a látottakat. Akad benne néhány poén, vígjátéknak nem lehetne nevezni, azzal köszönő viszonyban sincs. Van benne ilyen-olyan szerelmi szál, de nem fogható rá az sem, hogy romantikus mű lenne. Majd beugrik a thriller szó, ami furcsán hangzik egy magyar produkció besorolásánál. Ezért az alkotók szélhámosfilmnek nevezték el gyermeküket. Ám legyen, thriller helyett nevezzük ennek.

Goda Krisztina megbízhatóan szállított eddig egy jó vígjátékot, ami igazán elismerése méltó, hiszen mostanság kevés jó magyar vígjátékot látni és egy élvezetes 56-os filmet (Szabadság, szerelem) is fel tudott mutatni. A Kaméleonnal pedig szintén nem lőtt mellé és ez még enyhe kifejezés, hiszen kiemelkedik az utóbbi idők szórakoztatni akaró filmtermékek közül. Ugyanis Goda alkotása profi munka, végig leköti a nézőt, jó filmet sikerült készíteni, személy szerint kiadok rá a 90 %-ot . Van aki Tarr Bélára esküszik, van aki Bacsó Pétert kedveli én Goda Krisztina következő dirigálására szó nélkül fogok beülni.