Madagaszkár 3. (Madagascar 3: Europe’s Most Wanted)

Az előző részről itt írtunk.

A DreamWorks alapítása óta azon fáradozik, hogy animációs részlegével két vállra fektesse legnagyobb vetélytársát, a Disney-t. A nagy igyekezet olykor görcsös erőlködésnek tűnik, máskor úgy látszik, hogy könnyen jött a sok a remek ötlet. Mindenesetre a Spielberg cég „rajzfilmosztályán” felvállaltan arra törekszenek, hogy az első rész után több folytatás érkezzen. Van ahol a spin off-ig is sikerült eljutni (Shrek), van ahol mégis a fiók mélyére süllyesztették a további terveket (Szörnyek az űrlények ellen), de a legnagyobb erény mégis az, hogy egy harmadik résszel lekörözik az előző felvonásokat.

7 éve már, hogy megismerhettük Alexet, Melmant, Gloriát és Martyt, no meg a pingvin kvartettet, akik a jól megszokott állatkertjükből a napfényes Madagaszkárra kerültek. Aranyosnak aranyos volt, de szűkmarkúan bántak a poénokkal, nézhető, bár nem túl kiemelkedő alkotás született. De legalább a világ ismételten jó ideig dúdolta a Real 2 Real egyetlen slágerét. A folytatás sem hozott változást, a show-t újfent a folyamatosan pörgő pingvinek lopták el, Lali király pedig tovább riszálta, csak éppen szegény egyre idegesítőbbé vált. A gyengébb bevétel láttán fentről jöhetett az utasítás: Kell egy szórakoztatóbb, humorosabb és hangulatosabb harmadik rész, ellenkező esetben a készítők mehetnek zabot hegyezni.

A pingvinek Monte Carloban dőzsölnek az egy percre sem pihenő majomhaddal, a közeli játékteremben múlatják az időt, miközben Alexék egyre csak várják őket. Az aggódó oroszlán végül megunja a várakozást, maguk is beosonnak a városba, ám nem sikerül meghúzni magukat, hamarosan fény derül a jelenlétükre. A lerázhatatlan és fáradhatatlan DuBois kapitány ered a nyomukba, aki az amúgy is zsúfolt trófeafalát szeretné gazdagítani, a menekülők kénytelenek egy utazó cirkuszhoz bekéreckedni.

Mindenképp piros pont jár, hogy efféle közegbe dobták a főszereplőket, hiszen a döntő többség kedveli a különféle látványos produkciókat és artistamutatványokat. Általában mindenkiben jó emlékeket ébreszt a cirkuszi előadás. Más részről újabb mellékszereplőket lehet bevonni a történetbe. Így például kapunk egy régen nagy önbizalommal bíró, de mostanra kissé kedvetlenné vált tigrist, egy vidám olasz fókát, egy párduc artistalányt és néhány morgó kutyust. Alexék érkezése némileg feldobja a hangulatot, megpróbálják megtalálni a közös nevezőt, megváltoztatják a show-t és feltornásszák a „stáb” mélyponton lévő kedvét. Újra hinni kezdenek magukban és ismét hisznek abban, hogy van értelme annak, amit csinálnak. Külön öröm, hogy Lali király sem egy idegesítő maki, a grizzlyvel való viszonya kifejezetten szórakoztató.

Három rendező kellett, hogy új életet leheljenek a franchise-ba, a trió mindent megtett, hogy emeljen a minőségen és a Madagaszkár ne jusson a Shrek sorsára. Gondosan adagolják a poénokat és a humoros pillanatokat, kapunk egy látványos és ámulatba ejtő ötletes üldözést és a fináléra még erősíteni is tudnak. Ezen túlmenően kapunk jó néhány utalást, nem feledkeztek el a felnőttebb korosztályról sem. Kiszámítható, mégis az elejétől a végéig szórakoztató, 80 %-ot megérdemel, ugyanakkor meg kell említeni, hogy az állatkerti négyes tagjai csúnyán a háttérbe szorulnak az új szereplők színre lépésével.

imdb: 7,1
rottentomatoes

Büdzsé: 145 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 133 millió dollár
Eddigi összbevétel: 290 millió dollár