Assault on Wall Street

A fene se érti Uwe Boll-t, aki magát kiváló filmesnek tartja, műveit többször komoly díjesélyesnek gondolja. Talán jó néhány év múlva memoárjában majd leírja, hogy hülyére vett mindenkit, tudatosan építette fel negatív hírnevét, egyszerűen csak boldog volt, hogy hobbijának, a rendezésnek hódolhatott és még pénzt is kapott érte. Hisz nyilvánvaló, hogy annyi kritika és utálat után ne essen le valakinek, hogy talán mégsem akkora zseni és egye számítógépes játékok kedvelői minimum keresztre feszítenék.

Vállalati csalódások, Krízispont, Válság a Wall Streeten, Inside Job… filmek a gazdasági válságról. „A” ligás drámákról van szó, valamiért Uwe Boll is úgy érezte, hogy neki is meg kell mondani a magáét. Érdekes módon ha nem játékadaptációról van szó valamennyire képes megerőltetni magát és nézhető produktumot kreál, tehetségesnek ezek után még véletlenül se lehet nevezni, de valahol (nagyon mélyen) megvan a szikra benne, hogy a B kategórián belül nézhető filmeket alkosson. Már a Tunnel Rats és egészen élvezhető volt tőle, a Rampage-et pedig több helyen dicsérték.

Az Assault on Wall Street-ben Jimet (Dominic Purcell) követhetjük figyelemmel, aki pénze nagy részét egy brókerre bízta, van egy szerető felesége, munkáját is becsülettel végzi. Majd beüt a krach! A Wall Street felől rossz híreket fúj a szél, káosz és csőd lengi körbe a gazdasági és pénzügyi vállalatokat. Jim is hiába szeretné viszontlátni befektetését, brókere sajnálkozik (szegény, ő nem tudott elmenni nyaralni, nohát), felesége öngyilkos lesz, állását elveszíti és a kilakoltatás szélén áll. Mit lehet ilyenkor tenni? Emberünk radikális megoldást választ: fegyvert ragad és tombolásba kezd.

Boll beolvas a pénzembereknek, akik rafinált és ügyes húzásokkal, fedőcégekkel elveszik és kisemmizik a gyanútlan befektetőket. Néhány ügylet segítségével gyorsan teletömik saját zsebeiket, majd csődbe menekülnek és míg az átlagemberek otthon zokognak az üres pénztárcájuk felett addig ők vígan pezsgőznek. A bankárok, a tehetősek, az arisztokraták állnak a csúcson, a többiek meg dolgoznak látástól mikulásig. A kisemberek? Nos, ők szenvednek, gyűjtögetnek, már-már úgy tűnik, hogy rendben lesz minden, majd hirtelen úgy alakul, hogy kifolyik minden a kezeik közül. Boll a kapitalizmusról tart értekezést, kiselőadást.

Előadása nem igazán hatásos, bár kétség kívül van benne igazság, mondandója nem rossz és egy jobb író vagy rendező kezében sokkal hatásosabb is lehetett volna. De Bollhoz képest egészen tűrhető és a végeredmény akár tetszetősebbé válhatna, ha tudná színészeit instruálni. Purcell hozza a „stevenseagali” szintet, arca nem rezdül, sem akkor, amikor kirúgják, sem akkor, amikor meghúzza a ravaszt. Talán még a mellékszerepben látható Michael Paré is több érzelmet erőltet magára, mint ő és ez azért nagy szó. 55 %

imdb: 6,0