0

InterCom hírlevél

A Rosszfiúk jó formában vannak

Úgy tűnik, még mindig megéri rossz fiúnak lenni. Will Smith és Martin Lawrence hosszú évek óta tervezett Bad Boys-folytatása végre elkészült, és hamarosan megrohamozza a világ mozijait: a Bad Boys – Mindörökké rosszfiúk (Bad Boys for Life, hazai bemutató: január 16.) úgy tűnik, az új évtized első elsöprő sikere lesz. A vad akciófilm és vígjáték keveréke az előzetes felmérések szerint könnyedén meg fogja szerezni az eheti amerikai bevételi toplista első helyét, és nem is akárhogyan: az első három moziban töltött napján akár 40-45 millió dollárt is összegyűjthet. Vagyis újra bebizonyosodhat, hogy mindegy, melyik évtizedet írjuk is, Will Smith még mindig akkora sztár, mint 15 évvel ezelőtt, Martin Lawrence pedig – bár a filmben már inkább nyugdíjba menne – továbbra is nagyon vicces figura.

Film és valóság: Richard Jewell balladája

Clint Eastwood revolveres igazságosztóként kezdte a pályáját, és kamerás igazságosztóként folytatja: rendezőként vagy egy évtizede szinte kivétel nélkül megtörtént eseteket dolgoz fel, olyan drámai pillanatokat, amelyeknek a főszereplője nagy bajban is hősies tettre volt képes, és a mester szerint az egész világnak tudnia kell róla. A Richard Jewell balladája (Richard Jewell, hazai bemutató: január 30.) címszereplője éppen ilyen: a biztonsági őr, aki a ’96-os atlantai olimpián több száz ember életét mentette meg, amikor pokolgépet talált, nem sokkal később már a merénylet fő gyanúsítottjává vált. A film főszereplője alaposan felkészült a figurából, akit játszik, és nem volt könnyű dolga.
– Jobban féltem attól, amikor Richard Jewell édesanyjával kellett először találkoznom, mint amikor Clinttel – mondta a film főszerepét játszó Paul Walter Hauser. – Eastwooddal azért mégis összeköt minket, hogy egy szakmában dolgozunk. De végül is, nem volt baj: Jewell anyja nagyon sokat segített, sokat mesélt a fiáról, egészen apró, intim részleteket is elmondott róla. Szinte már túl sokat tudtam… És végül azt mondta, nagyon hasonlítok Richardra, olyanokat is úgy csinálok, mint ő, amikről talán nem is tudom, hogy csinálom. Elfogadott a fiának… pedig a plusz 15 kiló, amit fel kellett szednem a szerepért, még meg sem volt…

Egy srác a Kisasszonyok között

Azért olyan jó, hogy az utóbbi évek egyik legfiatalabb, leglazább, legszellemesebb rendezőnője, Greta Gerwig álmodta újra vászonra a Kisasszonyokat (Little Women, hazai bemutató: január 30.), mert ő hitelesen tudta kombinálni az egymásnak ellentmondó részleteket. Festői szépségű, romantikus filmet készített az apa nélkül nevelkedő négy lánytestvér történetéből, de hősei önálló, mai is hiteles, öntörvényű figurák – és ha a szükség úgy kívánja, teljesen anakronisztikusak.
Timothée Chalamet jelmezeinek megtervezésekor sem a pontos korfestés volt a lényeg, hanem hogy a szívtipró színész a mai rajongói szívét tiporja. Jacqueline Durran, az Oscar-díjas jelmeztervező a rendezővel egyetértésben sosem veszítette szem elől, hogy mit várnak a filmtől a Chalamet-hívők: az amerikai polgárháború idején játszódó történet legfontosabb férfi szereplője néha a 19. század elején, néha a végén viselt ruhadarabokba bújt, és az egészet a 50-es évek angol Teddy boyai és Bob Dylan 70-es évekbeli setjei fűszerezték. Meg persze, maga a sztár, aki eldönthette, hogy mit vesz fel a felkínált választékból.
– Az volt a lényeg, hogy a mai nézőknek tetsszen a srác – nyilatkozta a jelmeztervező. – Mert akkor fogják megérteni, sőt átélni, hogy miért bolondulnak érte annyira a filmbeli lányok.

Harley Quinn meglepetései

– Ki terjesztette el, hogy a csajok nem szeretik az akciófilmeket? – csodálkozott Margot Robbie már az Öngyilkos osztag forgatásán, és ott, a munka szüneteiben megírta a Ragadozó madarak – és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása (Birds of Prey and The Fantabulous Emancipation of One Harley Quinn, hazai bemutató: február 6.) első vázlatát. A színésznő szerint nem is a nemek a fontosak, hanem, hogy a film gátlástalan, sok meglepetéssel szolgál és nem szégyellős… meg persze, menő csajok a főszereplői.
– Nagyon sok figurát kipróbáltunk, beleírtunk a történetbe, azután kihagytunk végül – nyilatkozta a színésznő, aki rengeteg képregény olvasásával készült a munkára. – Nem egy bizonyos képregényt filmesítettünk meg, mindenből kivehettük, ami a legjobban tetszett, ötleteket, figurákat, fordulatokat… kerestük a legigazibb csajbandát, amelyik a nőknek és a fiúknak is tetszik. Színes, őrült kavalkádot akartunk létrehozni Harley Quinn köré, hiszen a film olyannak mutatja a világot, amilyennek ő látja. És ő nem egy megbízható elbeszélő, az egészen biztos.

IC Press

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *