Vadon érdekességek

Cheryl Strayed, miután azt gondolta, mindent elvesztett, maga mögött hagyja romokban heverő életét. Ezerszáz mérföldes, magányos túrára indul a vadon mélyére. A Strayed kalandjairól szóló bestseller-memoár jóval több mint beszámoló egy tapasztalatlan túrázó őrült, kimerítő gyaloglásáról, amely a Mojave sivatagból a Pacific Northwesten át tartott. A vadon hívó szavát meghalló, felnőttkorba lépő, punk szellemiségű, modern, fiatal nő vibrálóan őszinte portréja rajzolódik ki előttünk. Az úton megtapasztalja, mi a szomjúság, a hideg, a forróság, találkozik vad és elvadult állatokkal, és ami a leggyötrelmesebb: szembe kell néznie saját félelmeivel. Végig kell mennie újra saját, bánatkővel kirakott, kísértetjárta múltján is.

Strayed nagy sikerű könyvének filmváltozatát az Oscar-jelölt Jean-Marc Vallée rendezte meg, a forgatókönyvet a szintén Oscar-díjra jelölt Nick Hornby írta, a főszereplő pedig korunk egyik legjelentősebb színésze, az akadémia díjával szintén kitüntetett Reese Witherspoon volt. Közös gondolatukká és akaratukká vált filmre vinni, és feltárni azt a történetet, ami nagyrészt egy nő lelkében megy végbe – emlék-örvények, félelmek, ötletek, dalok, versek, harag és félelem gyors váltakozásával –, miközben fizikailag is hatalmas utat jár be.

„A Vadon – mondja Witherspoon – rengeteg olyan dologról szól, ami megérinti az embereket. Az életről, a szerelemről, a veszteségről és a családról. Egy nőről, aki teljesen összetört, de megtalálja a módját, hogyan segítsen önmagán.”

„A történet főszereplője meg akarja változtatni az életét, amihez drasztikus módot választ, úgy dönt, hogy végigmegy a Pacific Crest Trail (PCT) több ezer kilométeres túraútvonalán – magyarázza Vallée, a rendező. – Nagy út, ami alatt felfedezi önmagát, szembenéz saját életével és feltesz magának néhány igen kemény kérdést. Útja a megváltás útja is. Ez a lényeg.”
Jean-Marc Vallée nem tudna mást elképzelni a Vadon film főszerepére, mint Reese Witherspoont: „Reese tisztelete a könyv iránti példátlanul tiszta és mély, ő tényleg igyekezett megérteni, ki is ez a nő. Alakításán – ahogy megformálja ezt a magányos embert – átsüt a megindító alázat.”
„Azt hiszem, rengeteg hasonlóság van Reese és Cheryl között, nemcsak szívósak és kitartóak, hanem hihetetlen jólelkűek – mondja Papandrea. – És mindketten nagyon nyitottak, nem félnek beszélni a legkeményebb dolgokról sem. Ami igazán lázba hozott, mint producert, hogy olyannak mutathatjuk meg Reeset, ahogy még soha nem volt látható: fizikailag lerongyolódva és érzelmileg lecsupaszítva.”
Witherspoon szerint Cheryl látszólag naiv, talán picit még nevetséges is, mert hisz abban, hogy a PCT ösvény segít újra rátalálni az útra, ami a saját „üdvösségéhez” vezet.
„Választhatott volna más utat. Maradhatott volna drogfüggő, behúzódhatott volna nyüszítve, sebeit nyalogatva egy üregbe, vagy barlangba, ahonnan soha nem tér vissza – mutat rá a színésznő–producer. – De ő másképp döntött. Összerakta újra önmagát, és ez hihetetlenül inspiráló azok számára, akik nehézségekkel küzdenek az élet bármely területén. Sokan úgy érzik, hogy egyedül vannak, nincs, aki segítsen nekik. Ez a történet arról szól, hogy képesek vagyunk megmenteni magunkat, és ez hatalmas dolog.”
Kétséges volt, hogy követve Cheryl útvonalát, megoldhatóak lesznek-e a szinte az extrém sportok felkészültségét elváró jelenetek. Witherspoont a természet iránt érzett szeretete és tisztelete átsegítette ezeken a helyzeteken, de a zord sivatag, az óriási sziklák és a saját fejében zajló változások még így is számtalan új helyzet elé állították.
„Ha nem rajonganék a természetért, ezt a szerepet nem tudtam volna eljátszani – meséli nevetve. – Rendkívül nagy kihívást jelentett minden szinten, és sokkal nagyobb fizikai megterhelést, mint azt valaha is gondoltam. Hol egy sziklán kapaszkodtam fel, majd egy sebes patak fölött egyensúlyoztam, a mellkasomig érő hóban meneteltem, majd a fagyos folyón keltem át. Fogalmam sincs, hogy látványban lesz-e olyan kemény, mint az valójában volt.”

A forgatás során látott, magával ragadó látvány, a lélegzetállítóan szép tájak megújuló inspirációt jelentettek Witherspoonnak, és állandóan emlékeztették arra, hogy Cherylre miért hathatott olyan erősen az érintetlen vadon a legválságosabb időszakában. „Ez kitölt téged – mondja a színésznő. – Látni a világunk hihetetlen szépségét segít elhinni, hogy talán tényleg minden rendben van. Azt hiszem, így érzett Cheryl is”
Strayed részt vett a forgatáson is. „Ő volt az igazi mesterem – magyarázza Witherspoon. – Néha az egyetlen dolog, ami erőt adott nekem, hogy amikor átnéztünk egy jelenetet, láttam Cheryl arcát. Láttam a szemében, hogy min ment keresztül, hallottam a hangján. Mint színész, ez volt a legnagyobb ajándék számomra.”
Witherspoon annyira beleélte magát szerepébe, hogy ha valaki „Cheryl”-t kiáltott a forgatáson, ő egyidejűleg válaszolt Strayeddel.
Strayed el volt ragadtatva Witherspoon alakításától. „Mielőtt a forgatás elkezdődött, sok időt töltöttünk együtt. Csak beszéltünk az életünkről. Én azt hiszem, mint minden művész, ő is azon volt, hogy kitalálja, hogyan élheti bele magát maximálisan a szerepbe. Megosztottam vele mindenféle történetet az utamról, az életemből, és ő is ugyanezt tette. Mi tényleg jól ismerjük egymást. Szerintem Reese egy állandó kereső, nagyon is földön járó ember, egyúttal okos és bölcs is.”
A forgatáson Strayedet meghökkentette, milyen valóssá váltak a történetek. „Amikor azt a jelenetet forgattuk, ahol Reese térdre rogy és sír, én álltam mögötte, a monitoron néztem, mit csinál, négyszer-ötször felvették és én sírtam vele minden alkalommal – mondja az írónő. – Furcsa érzés, mert pontosan tudtam, hogy ki ő abban a pillanatban, hiszen ő én voltam. Ugyanakkor, ő Reese is a saját pillanatában, amikor térdet hajt az univerzum előtt. Ez a művészet hatalma.”
Witherspoon megjegyzi, hogy míg Cherylre hatással volt a végtelen magány, legalább annyira hatással voltak rá azok az emberek, akikkel találkozott. „Útja során mindenféle emberrel összehozta őt a véletlen – mondja. – A helyzete emlékeztet engem egy kicsit Bergman A nap vége című mestreművére. Cheryl olyan emberekkel találkozik, akik egytől-egyig rámutatnak valami olyasmire az életéből, amin változtatnia kell, amit meg kell oldania.”
A tény, hogy Jean-Marc Vallée kézi, digitális kamerákkal dolgozott, amelyek folyamatosan 360 fokban mozogtak szintén reveláció volt Witherspoon számára, és persze nagyobb kockázatvállalást jelentett a színészi teljesítmény szempontjából is. „Még soha nem csináltam ilyet. Számomra nagyon szokatlan volt – jegyzi meg. – Színészként segít megszabadulni a régi beidegződésektől. Az egyik pillanatban még egy nagytotált látsz s következő pillanatban egy teljesen közeli képet rólam, ahogy zokogok. Igazán izgalmas folyamat.”
Ahogy Witherspoon egyre mélyebbre és mélyebbre ásta magát a karakter megismerésében, úgy érezte, hogy Cheryl súlyos hátizsákja és rozoga csizmája lényének egy részévé vált. A hátizsák gyakran forrása a komikus jeleneteknek, egyúttal metaforává lényegül. Cheryl a vállán hordja tanulásának súlyát, a múltat és a továbblépés vágyát.
„A hátizsák lassan testrészemmé vált, akár a karom vagy lábam. Néha elfelejtettem levenni a jelenetek között – meséli mosolyogva Witherspoon. – Cheryl megfogalmazza könyvében, milyen csodálatosan felszabadító felismerés volt, hogy mindazt, amire szükséged van az életben, el tudod vinni a hátadon. Szép gondolat.”
A forgatás során Witherspoonnak sebes lett a lába, sajgott a teste, akárcsak Cherylnek. Átesett több mélyponton, de újra és újra erőre kapott, hogy megküzdjön a következő nappal. „Soha nem volt könnyű, de minden nap végén azt éreztem, elértem valamit. Szerencsésnek érzem magam, hogy elmesélhetem Cheryl történetét” – foglalja össze érzéseit a színésznő.