Acéllövedék (Full Metal Jacket, 1987)

BeniMan küldte az alábbi kritikát, köszi.

Holywoodban mindig is nagy népszerűségnek örvendtek a háborús filmek. Talán mondhatjuk hogy külön műfajnak számítanak a Vietnámmal foglalkozó alkotások.  Rengeteg felejthető és időt álló és klasszikus darab született ebben a témában. Chuck Norris egymaga elbánt az egész Vietnámi hadsereggel, Coppola Marlon Brando főszereplésével készített remekművet, de Oliver Stone is széles vászonra álmodta saját élményeivel megspékelt filmjét. Se szeri se száma ezeknek a műveknek így elmondhatjuk nagy szó ha egy mű képes kimagaslani ebből a tömegből. Talán Az apokalipszis most, A szakasz és az Acéllövedék az a 3 film amely külön kasztot képvisel.

Most az Acéllövedék kerül terítékre.  Stanley Kubrick már a ’80-as évek elején foglalkozni kezdett egy, a vietnámi háború borzalmait megörökítő film ötletével, azonban olyan filmek, mint az Apokalipszis most vagy A szakasz hatására évekig nem valósult meg. Végül 1987-ben elkészült a Gustav Hasford emlékirataiból részben igaz történet alapján az Acéllövedék című film. Kubrick életművét azt hiszem, nem kell bemutatnom. Talán elég ha annyit mondok hogy mind a 13 nagyjátékfilmje igazi klasszikus lett és az egyetlen olyan rendező akinek 7 filmjét is beválasztotta az Amerikai Filmintézet  (American Film Institute)  minden idők 100 legjobb filmje közé…

Kubricktól nem álltak messze a háborús filmek. 1957-ben pályája kezdetén, Kirk Duglas főszereplésével megrendezte minden idők legjobb I. világháborús alkotását  A dicsőség ösvényei(Paths of Glory) című háborús drámát. Talán azóta sem készítettek normális filmet az I. világháborúról. (A dicsőség ösvényei amúgy hosszú évtizedekig be volt tiltva Franciaországban) Az Acéllövedék esetében legjobb, ha két külön filmről beszélünk. Kubrick 2 jól elkülöníthető részre osztotta a filmet. A film első fele egy jellegzetes amerikai kiképzőtáborban játszódik ahol is Hartmann őrmester kezei alatt az újoncok átformálódnak a „halál angyalaivá, akiknek eleme a háború”. Itt meg is kell, álljunk. Ugyanis Hartmann szerepében R. Lee Ermey olyan zseniális és brutálisan nagy alakítást nyújt ami egész egyszerűen szinte egyedülálló. Egyszerűen nem tudok olyan dicsérő jelzőt mondani rá, ami kifejezi a színész alakítását. Elképesztő hogy 1987-ben csak egy Golden Globe jelölést kapott. Az Oscar kapcsán szóba sem jött a neve még csak nem is jelölték!! Nem hétköznapi történet az övé eredetileg, mint katonai szakértő volt szerződtetve, ám miután Kubrick látott róla egy felvételt amin 15 percen keresztül megállás nélkül (!!!) káromkodik és ordibál, annyira lenyűgözte a rendezőt, hogy neki adta Hartman szerepét. Azt hiszem mindent elmond az alakításáról hogy Ő volt az egyetlen akinek Kubrick pályafutása során valaha is megengedte, hogy improvizáljon. Szinte minden megmozdulását, mondatát idézni lehet. Ebből az elképesztő káromkodós monológból kapunk a filmben is. Elképesztő!!! Már csak R. Lee Ermey miatt is érdemes megnézni a filmet.

Hartmann számára minden katona egyforma, ahogy mondja: „Itt nincs faji előítélet! Nem nézem le a niggereket, a bipsiket, a digókat, az olajos képűeket. Itt mindannyian nullák vagytok!” Persze humornak sincs híján, a néger katonát például Hógolyónak hívja. Számára a hadsereg és azon belül a tengerészgyalogosok jelentenek mindent: „Ma Karácsony van! Fél tízkor pompás mise lesz! Charlie káplán elmondja nektek, hogy a szabad világ hogyan győzi le a kommunizmust, Isten és néhány tengerészgyalogos segítségével!” Az emberek fölé helyezi a katonákat. Nem csak fizikai kiképzést kapnak Hartmantól hanem a lelküket is átformálja. Megalázza őket és újra felépíti a katonáit. Az egyik jelenetben a fegyverükhöz kell imádkozniuk az újoncoknak. A brutális módszerei ellenére egész egyszerűen nem tudjuk gyűlölni a karakterét mivel olyan szinten zseniális Ermey!

Természetesen nem kíméli azokat, akik kilógnak a sorból, akik nem képesek teljesíteni. Ezt a fajta keménységet nem mindenki bírja. Pyle – Vincent D’Onorfio az Esküdt Ellenségek:Bűnös szándék című sorozat nyomozója, szintén zseniális alakítást nyújt – a kissé túlsúlyos és infantilis újonc, akinek nem csak az őrmester kiképzési módszereit de saját társai ellenszenvét is el kell viselnie. Csak Joker közlegény (Matthew Modine) áll ki mellette és próbál segíteni neki. Végül valami elszakad Pyleban és a film egyik csúcspontján végez saját magával és a Hartmannal.

A film második fele már Vietnámban játszódik, a háború kellős közepébe csöppenünk. A katonák mindennapjaiba kapunk bepillantást, akik hullnak mint a legyek. Láthatjuk mennyire elferdül a katonák értékrendje hogy mennyire elkorcsosodnak. A háború szörnyűségét tapasztaljuk meg Kubrick különös szatirikus szemüvegén keresztül. A film legnagyobb erénye a zseniális párbeszéde ami a remek forgatókönyv erénye (Michael Herr, Gustav Hasford, Stanley Kubrick). Mindent megtalálunk itt. Van brutális katona aki helikopterről öli a békés rizs szedő vietnámiakat, olyan aki egész egyszerűen egy John Wayne filmnek tekinti a háborút ahol „a sárgák játszák az indiánokat”, aki számára ez az egész csak egy vicc: „ Engem az egzotikus Vietnám érdekelt, Délkelet-Ázsia gyöngyszeme. Érdekes emberekkel, egy régi kultúra képviselőivel akartam megismerkedni… és megölni őket.” Az a jelenet is óriási amikor Joker az ezredesnek magyarázza mit jelent a sisakjára írt “Born To Kill” felirat és a mellkasán lévő béke kitűző miközben épp vietkongokat temetnek egy tömegsírba…..

A film vége sem hétköznapi. Kubrick finoman kinyilvánítja mit is gondol a Vietnámi háborúról.  A katonák vonulnak a lerombolt városban, miközben a Mickey Mouse-t éneklik. Az emberben pedig felsejlik az az érzés hogy ezek az emberek nagyon nem ide tartoznak. Az Acéllövedékben megtaláljuk azokat a tipikus Kubricki elemeket amelyek a rendező minden munkáját jellemezték. A kamera lineáris mozgása szűk térben a körlet-jelenetekben, vagy például a katonák egyenes mozgása, amikor a csatatéren rohannak és jelen vannak  az arcokról készült közelképek. Ahogy megszokhattuk a 2001: Űrodüsszeiától kezdve Kubrick egyetlen filmjéhez sem készíttetett eredeti zenét, hanem már létező zeneműveket használt fel, ebben az esetben a  korszakhoz illő rock n  rollt. Ami miatt pedig külön kedvencem Kubrick hogy a Dr.  Strangelove után megtiltotta hogy filmjeihez szinkront készítsenek, így ezt a művét is eredetiben élvezhetjük. Külön érdekesség hogy a film nagy részét London Dockland nevű negyedében forgatták.

Nem túlzok ha azt mondom minden idők egyik legjobb háborús filmje az Acéllövedék (Főleg a film első fele miatt). Stanley Kubrick megint csak nem okozott csalódást, nemhiába mondta róla Steven Spielberg hogy a XX. század legnagyobb rendezője volt. Azt hiszem Steven nem tévedett túl nagyot….

imdb: 8,4
rottentomatoes: 97 %