8

A kalandor (The Quest, 1996)

 

Jean-Claude Van Damme a 90-es évek közepére érezhette, hogy karrierje kezd csöppet megfenekleni, a Hirtelen halál után ismét a Távol-Kelet felé tekintett el, egy John Woo kaliberű rendezőt keresett (akivel a Tökéletes célpontot csinálta) és úgy vélte, hogy Ringo Lam megfelelő személy lesz a Mindhalálig akciófilmre. Végső soron, lehet, hogy Lam valóban ehhez a projekthez volt való (nem!), de az alkotás megbukott. A belga akciósztár ezt követően úgy döntött, hogy saját kezébe veszi a gyeplőt és A kalandort már maga Van Damme dirigálta. Hősünk megtette a magáét, ám nem került vissza a középpontba, ezt követően pedig részese volt már csúnya buktában, míg végül a Tökéletes katona folytatása megadta a kezdő lökést a DVD piac felé.

A cselekmény New Yorkban indul 1925-ben. Christopher Dubois (Van Damme) a helyi árvák Robin Hoodja, ellopja a gazdagoktól a szükséges pénzt, ebből pedig ételt tudnak vásárolni. Ám a főgengszter nem adakozó típus, Duboisnak menekülnie kell, végül egy angol kalóz úriember (Roger Moore) fedélzetén találja magát, aki Siam szigetén hagyja, itt pedig megtanulja a muay thait. Pár hónappal később pedig részese lehet egy harcművészeti tornának, ahol minden országból meghívták a legjobbat. A győztes természetesen nagy jutalomban részesül.

Az akciósztár Frank Dux-szal dugta össze a fejét, az úriember dolgozott az Oroszlánszíven, ahol a bunyókat koordinálta és szintén hasonló feladatot látott el a Véres játék esetében is. És ezzel helyben is vagyunk. A Véres játék sokat dobott Van Damme karrierjén, a 80-as években mindenki rongyosra nézte a hangalámondásos videókazettát, ezzel robbant be a mi belga barátunk a köztudatba. Talán úgy gondolhatták, hogy egy ehhez hasonló produkcióval Van Damme főnixmadárként támadna fel és a bevételi listákon is az első helyre fog szárnyalni. Ha így volt, tévedtek.

Az elsőfilmes rendező félig-meddig megállta a helyét. A játékidő első felét kissé nyögvenyelősen letudja, aztán végre színpadra léphet, ahol bevihet néhány jól irányzott rúgást és kemény ütést. Van Damme szereti is mutogatni magát,  ismét megcsodálható izzadságtól dagadó izmait (csak hogy a csajok elaléljanak), majd szépen tűri, hogy közelebből is megismertessék vele a küzdelem színhelyének a „padlóját”. Valamiért minden menetben a földre kerül a főhős és minden esetben egyre nehezebben tápászkodik fel. A feszültség fokozása érdekében vagy pedig azért, hogy minél jobban szurkoljunk neki? Mindenesetre idővel csöppet erőltetetté válik ez a dolog. Nem meglepő, hogy feltápászkodván jobban megismereteti ellenfeleivel az öklét, ami után láthatunk néhány röhejes „Most megütött? És milyen keményen. Mi történik, nem bírok talpon maradni?” nézést. Így szerettük meg Van Damme-ot, tesz róla, hogy ne csalódjunk benne.

Hogy az ex-James Bond, Roger Moore mit keres ebben az opuszban nagy rejtély. Bár tény, hogy a szerep nem okozott nagy kihívást számára és a könnyű pénz mindig csábító lehet. A kötelező jó nő is jelen van, kissé izzadságszagú a jelenléte, a romantikus vonal (már ha van) is elég suta lett, látni, hogy Van Damme inkább magára koncentrált, de a muay thai elsajátítását valamiért nem érezte fontosnak bemutatni. . A kalandor nem a legjobb a belga hős filmjei közül, azonban a film második felében megkapjuk a szinte non-stop bunyót és végül is e miatt nézzük a Van Damme-os filmeket. Abdel Qissi pedig nem egy Bolo Yeung, de őt se szívesen szólítanám meg.

imdb: 4,8
rottentomatoes: 14 %

Büdzsé: 35 millió dollár
Amerikai bevétel: 21,6 millió dollár
Összbevétel: 57,4 millió dollár

8 komment

  1. Ez a film (akármilyen is) mindenképpen sokkal jobb volt, mint azok, amikben Van Damme mostanában szerepelget. (Ez alól kivétel a “JCVD”, meg ha benne lesz, akkor a “The Expendables 2”. A “Kung-Fu Panda 2”-t most direkt nem említettem, mert ahhoz “csak” a hangját adja.)

  2. funfact szinten hozzátenném, hogy az itt főellenfelet játszó Abdel Qissi testvére az a Michel Qissi, aki a Kickboxer-ben a szintén főellenfél Tong Po-t játszotta.

  3. @koimbra: Nem tudom, ezt a nézőpontot sosem vizsgáltam. Nekem az egész filmből a nagy monológ pár perce tetszett igazán, amelyben őszintén (legalábbis gondolom) beszél a korábbi problémáiról. Valószínűleg nagyon érett a szituáció pár éve, és meg kellett lépnie ezt a dolgot, hogy a rajongóiban ismét szimpátiát ébresszen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *