25

Fekete hattyú (Black Swan)

Publikálta nyuszisz

Darren Aronofsky új filmje az egyik legvártabb alkotás az idén, melyben a  balett világát elegyíti a pszichológiai thrillerrel. Ehhez nincs is szüksége bonyolult történetre, a Black Swant ebből a szempontból egyszerűség és kiszámíthatóság jellemzi, míg minden más tekintetben nagyon is összetett.

Nina (Natalie Portman) a feltörekvő balett-táncosnő, egyike azon esélyeseknek, akik versenyezhetnek a Hatyúk tava egy új változatának főszerepéért. A rendező, Thomas Leroy (Vincent Cassel) azonban nem tartja elég megfelelőnek a lányt a hattyú királynő szerepére, mivel úgy látja, nincs meg benne az az adottság, hogy a szükséges  két ellentétes karaktert kiválóan megformálja.  A főszerephez ugyanis a fehér és fekete hattyú karaktere egyarán tartozik, és a törékeny, kislányos balerina nem tudja bemutatni a csábító, sötét hattyúlányt. Egy új táncos, (Mila Kunis) a lány igazi versenytársa.

01-black-swan-1

Végül Nina úgy kapja meg a szerepet, hogy már nem számít rá, mivel a rendező szerint, nem tökéletes a szerepre. Ráadásul családi háttér sem támasztja alá az önbizalmát. Feltehetően egész eddigi élete szigorúan a balettről szólt, egy olyan anya nevelésében, aki szintén erre a szerepre vágyott, de sosem kapta meg. Elődje, a kiöregedett  Winona Ryder botrányosan távozik a társulattól, féltékeny megjegyzésével még gondoskodik tovább rombolni Nina önbizalmát.

A lánynak tehát valóságos démonokkal kell megküzdenie, ahhoz, hogy el tudja játszani a rá bízott szerepet. Meg kellene erősítenie az önbizalmát és könnyedén eljátszani a szerepet, ezt mondaná mindenki, és a rendező is, de ezt a tanácsot gyakorlatban nehéz megfogadni. Nina valójában egy nagyon feszült, görcsös egyéniség, inkább létrehoz egy személyiséget, a fekete hattyút, ami kicsit ő is, és kicsit, vetélytársa, Lily is. Aronofsky kettétépi főszereplő személyiségét és a jelenséget igen félelmetes, horrorfilmbe illő eszközökkel mutatja be. Ilyen, vagy hasonló tudathasadást már sok filmben láttunk, de itt most nem azzal a céllal került be a forgatókönyvbe, hogy a végén jól meglepődjünk, hanem az egész egy  egyszerű metafora.

A film egyik legnagyobb erőssége a látvány.  A fehér és a fekete erős ellentéte, mint a jó és gonosz, az ártatlanság és a sötétség hol egymástól elkülönülve, hol zavarba ejtően összefonódva és kétértelműen jelenik meg. Aronofsky minden alkalommal valamilyen kétséget is csempész a jelenetekbe Ninával kapcsolatban, az hogy mi valóság és mi nem körülötte, nem mindig egyértelmű az első pillanatban.  Míg a két hattyú karaktere, a  fekete-fehérek, két igen tiszta ellentétet jelentenek. Ennek bizonyosság, bizonytalanság váltakozásnak is bája van, talán tánchoz hasonló ritmust kap tőle a film is.

2010-black-swan

A balett műfaja talán kevesekhez áll közel, én sem ismerem; és igazából a nagyon kifinomult és nehéz tánccal azonosítom, aminek a mondanivalóját, történetét nehéz megérteni. Még asszociálok a fagyosságra is és az oroszok is eszembe jutnak és persze a Hattyúk tava is. Mindaz, amit tudok és elképzelek róla, az alapján nem is lehetett volna szebben elegyíteni azt az esztétikumot, ami a balettben van a filmmel, mint ahogy most Aronofsky tette. Igaz, ettől valamennyire művészieskedő a film, lehet, hogy kicsit már giccses is, de nekem ez még belefér a balett-témába. Az, hogy ezek a finom elemek keverednek a lélek szörnyűségeivel, külön tetszik. Úgy ahogy kicsit félünk a bohóctól, félhetünk a balettben is valami meg nem fogalmazott hátborzongató érzéstől, az álarctól, (ami lehet vastag smink is), vagy hogy ez az egész a szemnek szép, a léleknek meg ugyanannyira lehet hamis és gyilkos is.

Aronofsky már korábban azt nyilatkozta, hogy ő akarja először kihozni Natalie Portman-ből a felnőtt nőt, de igazából már láthattuk a Közelebb!-ben is csalódni és felnőtté válni. Ez egyébként reklámszöveg lehet, mert nem hiszem, hogy lenne  még egy ilyen törékeny, balerina alkatú színésznő, aki ebben a munkában ennyire tökéletesen teljesíthetett volna.  A színésznő egyszerre aszexuális, elnyomott felnőttkorú kislány, a lázadó, az üldözési mániás, az önmagát büntető, a hatalomra törő gyilkos (most lényegtelen, hogy a valóságban, mi történt, és mi nem), valamint a film végére végre a mindent leküzdő szabadon, csodálatos tehetséggel táncoló balerina szerepében is megmutatkozik.

Hogy ne hagyjak űrt, megjegyzem, hogy a mellékszereplők is brillíroztak, Vincent Cassel nemes egyszerűséggel, Mila Kunis pedig egy összetettebb – félig igazi, félig látomás – alakjában, valamint Barbara Hershey és Winona Ryder is emlékezetes alakításban látható.

01-black-swan-2

Imdb: 8,7/10

Szerintem: 10/10

nyuszisz

Tovabbi bejegyzesek

25 komment

  1. A pankrátor nem tetszett. A requiem még annyira sem. Ezt most töltöm, hát nagyon kíváncsi leszek…

  6. 2010 eddigi legjobb filmje nálam. Amikor vége lett, csak bámultam percekig, és még több nap múlva is bevillant egy-egy erős kép a filmből.

    Eredetileg A pankrátort és ezt 1 db filmként akarta leforgatni Aronofsky (Randy szerelme Nina lett volna), huh, az ütős lett volna…

  10. Még nem volt szerencsém a filmhez, szerintem csak jövőre tudom megnézni, gondolom kell hozzá egy hangulatállapot.
    A forrás nekem nagyon nem jött be, de tudom, hogy sokan letették a hajukat is előtte. A Rekviemet nagyon régen láttam, nagyon jó lett. A pankrátorért adtam volna Mickey Rourke-nak egy Oszit, de sajnos még nem láttam Jeff Bridges díjnyertes alakítását, ideje lenne azt is pótolnom:)

  11. @A nép fia:

    Wolverine egy erőszakos hosszú úton fog végig menni, mind a valóságban, mind a saját tudatában, hogy megtalálja a kérdésre a választ: “ki vagyok én?”. Az út végén rádöbben, hogy nem ember, aki néha állattá vedlik, hanem állat, aki emberként tetszeleg. Ez sokként éri, de tudja, hogy a szerelmét (akivel a film közepén találkozik, az érzelem kölcsönös, de egy kézfogásnál tovább soha nem jutnak) és saját magát csak akkor tudja megvédeni valódi énjétől, ha végleg szakít az emberekkel és elmegy a dzsungel legmélyére, távol mindentől.

    Rendezői változat vége:
    A film végén mikor megvédi az embereket és szerelmét a gonosztól (széttépi), akkor saját magát már nem menti meg a nyak magasságban érkező cséplőgéptől, hogy megóvja a szerelmét valódi énjétől.

  12. Na megnéztem, hát… Mit mondjak, ez a stílus nem nekem való, de meg tudom érteni, miért bomlanak utána a népek. Nálam 30%, valami eszméletlenül szájba rágja a szimbolizmusát.

  13. Ja, és: “Ilyen, vagy hasonló tudathasadást már sok filmben láttunk, de itt most nem azzal a céllal került be a forgatókönyvbe, hogy a végén jól meglepődjünk, hanem az egész egy egyszerű metafora.”
    Ez egy kis csúsztatás, de, azért is van benne, hogy a végén aztán jól meglepődjünk.

  14. Szerintem egy 75-80 %-ot megérdemel. Nem vetettem le előtte magam, de jó művész-thriller volt. Már az elején érződött, hogy a félénk, halk szavú lány kissé zakkant. Spoiler én arra számítottam, hogy halott anyjával él együtt, esetleg még Mila Kunis karaktere sem létezik. Ehhez képest a végén kicsit meglepődtem a főhősnővel együtt, hogy hol a vértócsa, kit szúrt le?

  16. @Alex Mahone: mint mondtam nem volt nagy:) Egyébként több verzió is forgott bennem, el tudtam képzelni, hogy az anyja nem létezik, meg Mila Kunis karaktere se. Vagy, hogy a kettő ugyanaz. Erre kiderül, hogy Kunis karaktere valóban létező személy és ezek után valamennyire meglepetés volt, igen.

  18. Az anya tényleg furcsa volt. Elsőre is feltűnt, hogy autokrata mód irányítja Nina-t, másodikra meg a kérdés, hogy egyáltalán Nina választása volt-e, hogy balettáncós nő legyen?
    Mondjuk volt a filmben némi kiszámíthatóság, mert valójában ez a pszichoanalitikai köret nem feltétlen újdonság, de egyáltalán nem csúsztatás az, hogy ez a film nem csak erről szól. Ezért melyik szimbolikáról beszéljünk ami olyan szájbarágós – és annak mik az indokai (mert jelzőt könnyű mondani, de az indok hol marad)???
    Az egész filmben az tetszik a legjobban, hogy sok mindenről szól ugyan, de valamit nagyon relatívan, és sejtelmesen tud megmutatni: hogy a művész a megszállotság égisze alatt milyen messzire és milyen áron képes eljutni egy jellemezhetetlen állapot, a tökéletes felé. Vagyis röviden: Nina, ezt elszúrtad, lelkes alkotók vigyázzatok. 😀
    Nálam simán belefér az év legintelligensebb, legkiforrottabb munkái közé.

  19. Most lestem meg, utolsó fél órát szájtátva néztem, a befejezés után pedig percekig meredtem magam elé (nanemazért mert olyan kiszámíthatatlan volt) Aronofosky nagyon tud, ezt már a Requiemmel és a Forrással is bebizonyította. Én nem féltem nagyon a Wolverine-t, sztem elég érdekes és eddig szokatlan megközelítésben lesz részünk 🙂

  20. nekem abszolút nem jött be ez a film. szájbarágós, vontatott és halál sablonos.
    Portman játéka hibátlan, érte érdemes volt megnézni, de az egész sztori a megvalósítással együtt valahogy bosszantóan gyenge.

  21. na, már nem sokat kell aludni a hazai premierig : ) hmm, aki látta az mind külföldön lakik? : DD ugye nem mondjátok hogy egy ilyen kaliberű filmet képesek voltatok monitoron nézni? : D

  22. @shipwrecked.in.oslo: Dráma, nem a látvány a lényeg és a dvdrip, ami kijött már rég, sztem egyáltalán nem rossz minőség. Ugye nem mondod komolyan, hogy egy ilyen kaliberű filmet képes vagy fos szinkronnal megnézni?:D

  24. Sajnos csak most tudtam megnézni a filmet, de megérte rá várni. Nem hittem volna, hogy így be fog jönni egy film ami egy balett-táncosról szól, de a táncos részeket olyan jól csinálták meg, hogy olykor az volt az érzésem, hogy Natalie Portman körülöttem táncol!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *