10

A magányos lovas / Szörny egyetem

írta Nikodémus

2013-08-magányos-lovas-szörny-egyetem

Ha azt kérdezed, miképp kerül egymás mellé ez a két film, azt felelem, jogos a kételkedésed. Mégis, nem csupán az írói önkény sodorta össze A magányos lovast és a Szörny egyetemet: mindkettőt a nyár reprezentatív blockbusterének szánták, mindkettő bevallott célja volt az alkotók megkopott renoméjának visszaállítása és mindkettő kimaradt itt, a Filmdroidon a nyári szórásból – eddig.

A bizonyítási kényszer A magányos lovas esetében volt egyértelműbb, ám Jerry Bruckheimer és Gore Verbinski újszülöttje gúnyos kacajok közepette, látványosan bukott meg. Pedig nem rossz kis film ez (noha irgalmatlan összegeket költöttek rá), csak az a baj, hogy láthatóan egy sokkal jobb mozi veszett el benne. A western-kalandfilm műfaja sokat ígérő alap, a figura (Amerikában legalábbis) rég bejáratott, a díszletek (nem GCI!) grandiózusak – már csak a forgatókönyvet kellett volna még egy kicsit pofozgatni. John Reid (Armie Hammer) a törvény erejében bízó ügyvédként érkezik a vadnyugati vasútépítés hőskorába, s egy tragédia folytán nem csupán testvére asszonyával, hanem a minimum lökött indiánnal, Tontóval (Johnny Depp) is összeakad. A cselekmény néhol egész merészen kanyarog, hogy nem sokra rá jöjjön egy buta, érthetetlen fordulat – e lyukakat hivatott befoltozni a sztorit fabulává emelő keretjáték, nem sok sikerrel. Főszereplőink közül érdekes módon Armie Hammer a jobb: aranyosan csetlik-botlik, van ritmusérzéke a poénok benyögéséhez, és meggyőző a karizmatikus hős szerepében is. Johnny Depp sparrowsodása nem meglepő: a négy epizódnyi kalózkodás után már unalmas figurát viszonylag visszafogottan, ám azért ripacskodva hozza. Bizonyára a problémás forgatás és újravágás lehet az oka annak, hogy filmünk ritmusa nem kifogástalan, néhol akkorákat zökken, hogy majdnem kiesünk a székből. Az ellenfeleket érintő fordulat ügyesen van előkészítve, Verbinski ügyes kikacsintásokkal, egyéni megoldásokkal építi a karaktereket, ám néhány baki annyira feltűnő, hogy felemássá húzza le az összképet: nehezen értjük, Tonto miképp szabadul ki a börtönből, s valószínűleg a minél látványosabb finálé miatt jelenik meg hirtelen több párhuzamos sínpár is a nagy verejtékkel megépített s bőszen ünnepelt eredeti mellett. Ha azonban elengeded ezeket a hibákat, hangulatos élményben van részed, melyet megkoronáz Rossini Tell Vilmosának jó pillanatban történő felhangzása. Más kérdés, hogy a bevételi versenyben nincs reményfutam – ha csak a DVD- és BluRay-eladások alakulását nem számítjuk annak.

THE LONE RANGER

Ilyesmire nem volt szüksége, de azért szintén volt mit bizonyítania a Szörny egyetemnek: leginkább azt, hogy az évente új filmmel jelentkező stúdiót – természetesen a fanatikus Pixar-rajongókon kívül – a feledhető Verdák 2 és a kissé középszerűre sikeredett Merida, a bátor után sokan tartós invencióhiánytól féltették. A Szörny egyetem szisztematikus munkával, lassan kerít hatalmába, s amikor a film derekánál tartasz, már rég nem gondolsz a lécre, ami meg kéne ugrani – no nem olyan tömény zsenialitás a film, mint elődje, ám okosan építi tovább karaktereit, s minden képkockáján meglátszik, hogy szívvel-lélekkel készült. Mike (Billy Crystal) dédelgetett gyerekkori álma válik valóra, amikor bekerül minden szörnyvilágok legijeszt(get)őbb egyetemére, Sullivan (John Goodman) pedig úgy érzi, régi monszterfamília tagjaként szinte jár neki az első hely. Naná, hogy összeakasztják bajszukat, miközben néhány későbbi mellékszereplő is felbukkan. A cselekmény a kissé elkoptatott amerikai sulifilm zsánere mentén halad, ám olyan frissességgel, észvesztő tempóval és kikacsintásokkal, hogy örömmel feledkezünk bele a forgatagba. Némi túlzással még az sem tűnik fel elsőre, hogy a fináléban igen szokatlan fordulatokat tartogat számunkra a forgatókönyv, s a tanulság persze amerikaias („Ne mondj le álmaidról!”), de üdítő, hogy a mindent lebíró akarat dicsérete mellett nem a csökönyös ragaszkodást, hanem a magasztos célok újrafogalmazásának szükségességét emeli a középpontba.

2013-08-szörny-egyetem-02

A magányos lovas ellovagol a naplementébe, szörnypárosunk pedig a stáblistára költözve fedi fel, hogyan jutottak el az áhított melóig. Zsánerek szabálytalan uralkodásának kora ez, s már azért is hálát adhatunk, ha valaki jó tempóérzékkel, finom iróniával keveri az alapul vett sablonokat. Verbinski és a Pixar egyaránt ismeri e szakma csínját-bínját, csak míg az előbbi elcsúszik az arányokon, utóbbi ügyesen kidekázva adagol kalandot, humort és drámát. Ihlethiányos időkben ezt is meg kell becsülnünk.

2013-08-magányos-lovas-szörny-egyetem-02


10 komment

  1. Számomra pozitív csalódás volt a Lone ranger. Persze nem szabad mást váni tőle, mint az első 3 Karib tengertől, de azt viszont maximálisan hozza. Igazi látványfilm remek színészekkel, és a sztori is teljesen rendben volt. 1-2 poénnál meg majdnem leestem a székről a nevetéstől.

  2. A magányos lovast nem mertem még megnézni, Bruckheimer itt a legvonzóbb név, de ő már jó ideje nincs a toppon. És a Szörny egyetemre meg azért nem mentem el, mert a Verdák 2 és a Merida után megrendült egy kicsit a bizalmam a Pixarban

  3. A magányos lovas egészen korrekt lett, jó szórakoztató Disney-mese. Depp karaktere is inkább rajzfilmbe illő. A második felében sajnos több unalmas per is akad, de elviselhető, jobb lett volna, ha nem egy 2 óra 20 perces filmet hoznak össze, hanem először egy rövidebb, 1 óra 40-50 perces produkciót készítenek.
    Érthető, hogy miért kaptak rá 200 milliónál többet. Bruckheimber-Depp-Verbinski A Karib tenger kalózait is sikerre vitték és csak kevesen gondolták volna, hogy a profitképes fantasy lesz. Úgy érezhettek, ha ez sikerült, akkor nekik az is simán menni fog, hogy egy kevert műfajú westernből kasszasikert faragjanak.

    • “Érthető, hogy miért kaptak rá 200 milliónál többet.”

      Számomra inkább az tűnik logikusnak, hogy ezúttal szorosabb pórázra vették Bruckheimeréket (merthogy erről szóltak a hírek), ugyanis az utóbbi években JB már nem garancia a tuti sikerre. A kalózos kaland 3. része ugyan szépen termelt, ám a kritikusok már fanyalogtak, aztán a Varázslótanonc és a perzsiás vacak csúnyán elhasalt, és Bruckheimer helyében én a 4. kalózkodásra sem lennék büszke.

      • A lovas bukása után valóban rácsapott a Disney Bruckheimer kezére. De én úgy érzem, hogy ettől a western-akció-kalandfilmtől azt várták, hogy olyan csodát hajt végre a pénztáraknál, mint A Karib-tenger kalózai.

  4. A Szörny Egyetem egyértelműen az év legjobb animációs filmje. Nincs is vetélytársa, tré az idei felhozatal. Ugyanakkor nem csak egy átlagos szórakozás, jó látni, hogy a Pixar visszatért a helyes útra.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


+ hat = 12