
Hunter S. Thompson a Rumnapló című regényét már 1961-ben megírta, de egészen 1998-ig nem jelent meg. A Shooting Gallery és az SPi Films 2000-ben döntötték el, hogy elkészítik a könyv filmváltozatát. A projekt azonban nem jutott túl az előkészületeken. Ez a szerzőt annyira idegesítette, hogy egy kirohanó levélben az egész folyamatot „értelmetlen cseszegelődésnek” nevezte. 2002-ben új producer állt neki a feladatnak, aki a főszerepeket Benicio del Toróra és Josh Hartnettre osztotta. A második próbálkozás sem jutott túl az előkészítő szakaszon. 2007-ben Graham King producer megszerezte az összes, a forgatáshoz szükséges jogot, és a Warnernél végre elkészülhetett a film. Paul Kemp (Johnny Depp) egy állandóan úton lévő újságíró, aki egy idő után beleun az Eisenhower idejében New Yorkban uralkodó állapotokba, és Puerto Ricóba utazik, ahol a The San Juan Star újságnak kezd el írni. Kemp rászokik a rumra, és mindig egy Chenault nevű nőn (Amber Heard) jár az esze. Nehezen tudnám behatárolni a film műfaját, mert bár tele van humorosabbnál humorosabb jelenetekkel nem nevezhetjük vígjátéknak. Egy film amely egy életérzést akar visszaadni, egy világot amely mára már elveszett. Ez a film egy régi vágású mese, amely nincs híján a humornak, amely képes elgondolkodtatni minket, és amelyben a színészek teljesítményükkel egymást múlják felül.

Depp szokás szerint zseniális. Megkockáztatom a jelenkor talán legjobb és legsokoldalúbb színésze, aki Paul Kemp szerepében is brillírozik. Az alkoholt nem igazán megvető, írói válságban tobzódó újságíró szerepére egyértelműen Ő a tökéletes. Depp lényegében a fiatal Hunter S Thompsont játssza, akinek korai regénye szolgált alapjául a filmnek. Ezt megelőzően Depp már alakította Thompson más hősét is. Ő játszotta a Félelem és reszketés Las Vegasban a főszereplő Raoul Duke karakterét, ott pedig már megmutatta, hogy milyen hitelesen is tud egy alkoholista drogost megformálni.
Kicsit megidézik ezt a filmet is, hiszen a két főszereplő LSD-s hallucinációja egyértelműen utalás, kitekintés a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmre. Azért is volt ideális Depp mivel anno ’98-ban hónapokig Thompsonnal élt, hogy részletesen megismerje az író szokásait, jellegzetes gesztusait és nagyon jó kapcsolata volt Thompsonnal, akinek 2005-ös öngyilkossága után becsületbeli ügyként tekintett rá hogy elkészüljön ez a film. Többek között ezért is vállalta, hogy producerként is az alkotás mögé áll.

A többi szereplő is brillírózik, Michael Rispoli remek Ő az, aki úti társává szegődik Deppnek ebben az alkoholgőzös világban. Aaron Eckhart kellőképpen ellenszenves jól hozza a dúsgazdag bunkó figuráját. Amber Heard igai „végzet asszonya” a szerepében gyönyörű és lélegzetelállító, akiről elhiszem hogy minden férfi fejét képes elcsavarni.

Mégis aki miatt a film számomra a legemlékezetesebb, aki mindenki fölé nőtt az Giovanni Ribisi Moburg szerepében. A „450 fokos” házi készítésű rumtól totálisan zakkantá váló figura, akinek Adolf Hitler beszédei a kedvenc lemeze egyszerűen tökéletes! Nincs rá jobb szó, zseniális Ribsi, aki manapság kétségtelenül az egyik legjobb karakterszínész.
Bruce Robinson tökéletesen hozta létre a ’60-as évek trópusi világát, minden a helyén van, tényleg képes vagyok oda képzelni magam Puerto Rico-ba ebbe az amerikaiak számára alkoholmámoros trópusi paradicsomba. A forgatókönyvre nem lehet panasz, művelt és időnként tényleg ragyogó párbeszédeknek lehetünk szem és fültanúi. A karakterek pedig a legapróbb részletekig ki vannak dolgozva. Persze könnyű volt ilyen remek alapanyagból dolgozni.
A forgatókönyv létrejötte sem hétköznapi történet, hiszen Robinson hat és féléve józan volt, mikor nekilátott megírni a Rumnapló forgatókönyvét. Ekkor viszont úgy érezte, hogy leblokkolt az agya. Ezért a film felvétele alatt minden nap megivott egy üveg alkoholt, majd a forgatások végeztével ismét leszokott az italról. Talán ennek is köszönhető, hogy ezt az alkohollal átitatott mesét, ilyen remekül mutatja be.
A humor végig jelen van a filmben és kapunk néhány igazán emlékezetes pillanatot. A szakadt szétvert autót Sala ölében vezető Kemp okoz remek perceket, de nálam az a jelenet visz mindent, amelyben végre beteljesülhetne a két főhős szerelme, a vászon csak úgy izzik az erotikától, már majdnem egymáséi lesznek a szerelmesek… aztán megszólal Adolf Hitler hangja…

Maga a történet igazából arról szól, hogy egy tehetséges író legyőzi a naivitását, megtalálja az elhivatottságát az életének értelmét, egy kis részegség kíséretében. Mert ez a Rumnapló mondanivalója, hogy nem tudjuk mikor, hol és milyen körülmények között változhat meg az életünk. A filmet egyértelműen bukásként könyvelhetjük el, hiszen a 45 milliós alkotás mindössze 13 milliót szedett össze Amerikában 20-at világszerte. Johnny Depp meg is jegyezte, az Amerikaiak hülyék a Rumnaplóhoz. Igazat kell adjak a színésznek mivel ez a film tényleg remek és csak remélni tudom hogy idővel a helyére kerül ez az alkotás. Részemről 85%-ot tudok rá adni.
- Zero Dark Thirty – A bin Láden hajsza - 2013. január 29.
- TOP 10 westernfilmek - 2013. január 19.
- TOP 10 – 2012 legjobb filmjei - 2012. december 31.
- TOP 10 – 2012 legrosszabb filmjei - 2012. december 30.
- Pi élete (Life of Pi) - 2012. december 22.
- A hobbit: Váratlan utazás (The Hobbit: An Unexpected Journey) - 2012. december 15.
- Rendezőportrék: Lars von Trier - 2012. november 02.
- 007 – Skyfall - 2012. október 30.
- Hazai Box Office: Az Elrabolva továbbra is első - 2012. október 26.
- Django elszabadul szinkronos előzetes - 2012. október 26.

A könyvet úgy két hete fejeztem be, az valami zseniális, ezért is lombozott le a film fogadtatása, viszont örülök végre egy pozitív kritikának, az utolsó bekezdésen látszik, hogy meghagyták a könyv mondanivalójának a lényegét és bár LSD-zésről a műben nem igen van szó, utalásnak elmegy. Azt viszont nem értem, hogy “Aaron Eckhart kellőképpen ellenszenves”, hiszen a karaktere eredetileg nagy haverja Kemp-nek, nomeg Yeamon karakterének a teljes nélkülözése is felfoghatatlan, hiszen kb ő a 3. kulcsfigura az egész műben Kemp-en és a lányon kívül… Na majd meglátom, remélem tényleg nem lesz csalódás…
@Shyllard: a könyvet nem olvastam de a film megnézése után kötelező jellegel be kell szereznem. Itt egy rohadt ellenszenves újgazdag korrupt fickót játszik Eckhard. Nem tudom h volt a könyvben de itt kezdettől megvolt az ellenszenv, irányába, ahogy az őslakókkal bánik ahogy kisajátítja ezt a földi paradicsomot és korruptan próbál mindent elintézni. Jó volt Eckhart de Ribsit nem lehetett lejátszani. Remek volt, kezdetben meg sem akartam ismerni. Tényleg csak ajánlani tudom a filmet. A könyvnek meg még ma neki állok szerintem 🙂
A Félelem és reszketes Las Vegasban nekem nagyon tetszett, szóval Depptől jöhet még egy piás karakter. Remélem mihamarabb láthatom.
Depp egyébként azt mondta, hogy a film azért bukott meg, mert az amerikaiak hülyék és az efféle filmet nem érik fel ésszel. Vagy valami ilyesmi:D
@koimbra: “Ez egy intelligens film, amit Amerikában a nagyvárosokon kívül nem nagyon szeretnek. Az amerikaiak hülyék a Rumnaplóhoz.” Korrekt! 😀 A Félelem és reszketés jobb, de szerintem ez is korrekt alkotás lett. Nem tudom miért zakózott ekkorát amúgy…
@BeniMan: :S Hát majd a könyvben meglátod, h nem sok köze van a filmbeli karakternek a könyvbelihez, persze ott sem egy messiás, de semmiképp sem negatív Kemp szemszögéből (ő szerez neki munkákat, állandóan nála lóg, stb..)
a rum az jó, érted?:D
nekem valahogy kissé vontatottnak tűnt, kevesebb több lett volna, néha pedig meglepően populáris poénokkal operált(amikor Depp és haverja az összetört tragacsban randalírozik és közben összefutnak a zsarukkal) viszont a halucinogén szer vizuális megjelenítése alattomos mivoltában ütős volt, itt a kevesebb volt több…amúgy jó írás! 🙂
Nah megnéztem és sajna csalódtam: Yaamon karakterének indokolatlan eltörlése és annak jellegzetes vonásainak a Sanderson-ba, illetve Sala-ba ültetése tette tönkre a filmet. Abszolút nem értem a készítők döntését, hogy miért kellett kihagyniuk az egyik fő karaktert, akinek a hiányának köszönhetően gyakorlatilag értelmet maszlaggá vált az egész film. Thompson forog a sírjában. Depp alakításával természetesen semmi gond sincs és azt is értékeleme benne, h még a bukás után is kiállt a film mellett, nem úgy mint ahogy mostanában szokása színészek körében, h leszarozzák a saját filmjüket. Hát sajnálom, tényleg, meg sem közelítette a Félelem és Reszketés Las Vegasbant… Azt sajnálom, h Sanderson karaktere vált a legnagyobb röhejjé Yaamon miatt, egyszerűen borzalom h mennyire egysíkúvá alakították a film végére az amúgy a könyvben igen pozitív szereplőt… (persze a pénzsóvárság ott is meg van, de…)
A könyvet nem olvastam, viszont a film nézése közben egyre gondoltam: Ide inkább Terry Gilliam kellett volna. A színészek marha jók, ezt aláírom, de nincs meg az íze és zamata. A romantikus szál csak úgy lóg a levegőben, olyan semmilyen, ezen felül csöppet lapos, néha olyan volt, mintha semmiről se szólna. És hát hogy is mondjam, hosszabb ideig volt józan Depp:)
Kihagyott lehetőség – ez jutott eszembe róla. Jó színészek, érdekes történet, ütős poénok, valahogy mégis döcög az egész.