Amikor beharangozták, hogy hozzálátnak a Transformers filmhez a legtöbben nosztalgiával gondoltak vissza gyerekkorukra, de a hirtelen jött lelkesedés mellett azért ott volt a kétség is. Mégis hogyan fognak ebből élvezhető sztorit kifacsarni? Aztán jött az előzetes, eléggé meggyőző volt és végül a végeredmény is tetszetős volt. Ennek fényében a Power Rangers sem indult hendikeppel. Hiszen lehet, hogy a szép, színes maskarákba öltözött fiatalok némileg furcsának tűnhetnek, de azért valljuk be, hogy ütős harcművész történetet lehet mögéjük rettyinteni. Már ha akarták volna, akkor lehetett volna ilyen is.
Maga a sorozat, vagy éppen a 90-es években legyártott két film gagyi volt. Nem akarom senkinek megsérteni a lelki világát, de már akkor is világosan látszott, hogy csak 6-7 éven alattiak tudják igazán élvezni és semmiképpen sem ajánlatos most elővenni. Mivel ha valakinek egykor tetszett, eléggé esélyes, hogy az illetőnek egy szép emlékkel lesz kevesebb. Viszont maga az újabb produktumban megvolt az esély, hogy ütős, frappánsan megkoreografált bunyókat mutogassanak és a végén a Rangerek harci „járművei” egy látványos, Transformers-szerű ütközetbe induljanak.
Még a nyitány alatt is reménykedhetünk, hiszen a rendező eléggé ügyesen filmezte az autósüldözést-menekülést, rá lehetett fogni, hogy ez aztán egyáltalán nem volt rossz. De ami ezután jött, arra nincs mentség. A zűrös múltú főhősök elméláznak és drámáznak. Rajtuk múlik a világ sorsa? A felmerülő kérdéseket inkább hagyjuk, nem itt kell „de hát hogyan és miért?” értetlenkedését elsütni. Ám amikor már csak a tinik vívódását, „Jaj, nem akarom” ábrázatát látjuk a türelem is elfogy. Majd végre eljön az idő egy kis csihi-puhira, csakhogy ezzel mit sem foglalkoztak és eléggé gyatra vágói munka szemtanúi lehetünk. Lehet, hogy effektek terén nem, de azért egyes sorozatokban sokkal jobb és ütősebb bunyókat látni. Így a végeredmény tulajdonképpen nem más, mint egy tinidráma felhígítva némi sci-fivel. 20 %