FilmDROID

A korrigált Fujita skála szerinti legerősebb, EF5-ös tornádó tölcsérében a szélsebesség nagyobb, mint 322 km/óra. Egy ilyen erősségű forgószél el tud pusztítani – és többnyire el is pusztít – mindent, ami az útjába kerül. A vihar magja című thriller egyenesen egy EF5-ös kellős közepébe repíti a nézőket, egy viharéba, amely egyszerre lélegzetelállítóan szép és pusztítóan tomboló.
„Mit teszel, ha egy három kilométer széles tornádó közeledik feléd? – teszi fel a kérdést Steven Quale rendező. – A földre veted magad, elrohansz vagy éppen a vihar felé rohansz? Úgy gondoltam, nagyon izgalmas lenne megmutatni, mennyire másképp reagálnak egy ilyen helyzetre a különböző személyiségű emberek.”
A vihar magja alapötlete Todd Garner producertől származik, aki annak akart utánajárni, mi történhet, ha az anyatermészet beveti az egyik legrémisztőbb és legpusztítóbb fegyverét.
„A tornádók olyanok, mint a szörnyetegek – meséli Garner. – Úgy érezheted, mintha üldöznének, miközben teljesen kiszámíthatatlan, merre mennek. Los Angelesben nőttem fel, ami azt jelenti, hogy folyamatosan földrengések fenyegettek minket. Ez nagyon félelmetes, mert nem igazán lehet megjósolni őket. Jönnek, és általában néhány másodperc után már mennek is. A tornádóknál pontosan lehet tudni, hogy közelednek, ezért már előre meg lehet becsülni, mekkora rombolást fognak végezni.”
A producer úgy érezte, a nézők izgalmát még jobban fokozná, ha a filmet szubjektív nézőpontból forgatnák le, ezzel azt az érzést keltve, mintha ők is ott lennének az események közepében. „Tetszik, ahogy beszippantja a történetbe ez a stílus a közönséget – fejtegeti a producer. – Olyan, mintha a néző is egy láthatatlan szereplő lenne, aki a saját bőrén tapasztal meg mindent.”
Quale szerint remek ötlet a szubjektív kamerakezelést egy katasztrófafilmben használni. „Mindig is úgy gondoltam, hogy minél közelebb van egy film a valós idejű történésekhez, annál izgalmasabb” – mondja a rendező. Olvasd tovább →