
Nem is tudom hol kezdjem… Atya úr isten!
Nagyon, de nagyon kevés film van amit nem nézek végig. Barátnőm kérdezi is sokszor, hogy „hogy tudtad megnézni azt a szart?” Ennek ellenére ezt filmet egyszerűen képtelen voltam megnézni. A kritikám, már ha ezt lehet annak nevezni, akkor a film első feléről fog szólni, a második fele már nem érdekelt.
Vannak olyan filmek amik magyarázattal kezdődnek, tehát elkezded nézni és néhány percben felvázolják a világot, ahol az egész történik, hogy értsd nagyjából ki kivel, hol és miért van. Ilyen például a Starship Troopers is, ahol az elején elmagyarázzák, hogy ez a jövő, vannak katonák, ha állampolgár akarsz lenni, akkor legyél katona, mert az neked jó, stb…
A Southland Talesban a magyarázat nem néhány percig tart, ami még elfogadható lenne szerintem, hanem az első 10! perc gyakorlatilag ilyen magyarázat. Na most első nekifutásra ez nagyon tömény, és a néző teljesen elveszti az érdeklődését, Elsőre itt hagytam abba a barátnőmmel, és egy haverommal együtt.
Aztán csak elővettem tegnap újra egyedül, mert untam magam, és úgy voltam vele, nehogy kifogjon már rajtam ez a vacak… és néztem újra az elejéről. De nem kellett volna.
Ilyen filmet én is, vagy ti is tudnátok csinálni. Ki kell találni egy bugyuta háttérsztorit, fogni néhány szereplőt, bedobni őket a turmixgépbe a párbeszédekkel és helyszínekkel együtt, ami a végén kijön, azt kell leforgatni, és kész a is „Southland Tales 2 – A húzentróger visszavág”
Olvasd tovább →