FilmDROID 
Évekkel ezelőtt Oliver Stone kacérkodott azzal, hogy megrendezi F. Scott Fitzgerald 1925-ben kiadott regényének, A nagy Gatsbynek a filmváltozatát. A rendező Colin Farrellt akarta a főszerepre, ám 2008 decemberében már Baz Luhrmann kezébe került a gyeplő. Ám ő először az Ausztrália kalandfilmet dirigálta le, ami Amerikában súlyos bukta volt. 2011 elején Luhrmannban kétségek merültek fel, megpendítette, hogy elképzelhető, hogy mégsem fogja leforgatni a filmet, ám sikerült a projekt mellett marasztalni. A film főbb szerepeire Leonardo DiCaprio, Carey Mulligan és Tobey Maguire szerződhetett le, Isla Fisher, Jason Clarke és Gemma Ward szintén a szereplőgárdát erősíti.
A történet szerint Nick Carraway (Maguire) az amerikai álmot üldözve 1922-ben New Yorkba költözik, amit éppen a laza erkölcsök, a csempészek és a jazz uralnak. Nick Jay Gatsby (DiCaprio) milliomos szomszédja lesz és szerelmes lesz Daisy-be (Mulligan). Csakhogy a lányhoz úgy kerülhet közelebb, ha pénzt szerez, ezért bevállalja, hogy részt vesz Jay kétes és gyanús üzleteiben, így végre egyre több és több dollár kerül zsebébe. Ám a szeretett nő férjhez megy Tom Buchananhoz, a veszettül gazdag és durván befolyásos fickóhoz, ennek ellenére továbbra sem adja fel, mindent megtesz, hogy övé legyen a nő.
.jpg)
Spanyolország egyik legjobb exportcikke a Torrente mellett a [REC] horror franchise, jövőre már a harmadik résszel érkezik. Hazájában márciusban mutatják be, hozzánk is befut előbb vagy utóbb, számíthatunk rá, hiszen idehaza is benyomták a mozikba. A rendezői teendőket Paco Plaza látta el egyedül, Luis Berdajo vetette papírra a forgatókönyvet, Leticia Dolera és Diego Martin öldösheti halomra a megfertőzött násznépet. Ugyanis egy vidám esküvőre csöppenünk be, ami elég hamar mészárszékké alakul át. Úgy tűnik ezúttal lemondtak arról, hogy a történések egészét a szereplők által cipelt kamerákon keresztül éljük át, csak félig-meddig lesz found footage-jellege. Az előzetes kissé véres, szívbetegek kerüljék, 18-as karika. Bár akkor lemaradnak egy jó kis láncfűrészes trancsírról menyasszony módra.
A
Habár a G.I. Joe első része nem termelt olyan fényesen, mint várták (175 milliós költségvetés és csak 302 milliót hozott a mozikban) a Paramount berendelte a folytatást. 2010 januárjában Rhett Reese és Paul Wernick szerződött le a forgatókönyv megírására és úgy volt, hogy Stephen Sommers dirigálhatja a második részt. Ő azonban lelépett, a stúdió listáján Jaume Collet-Serra, F. Gary Gray és Jon Chu következett, végül Chu-ra esett a választás. Felettébb érdekes, hiszen eleddig csak a táncfilmek terén bizonyított, a Step Up második és harmadik részét, illetve a Justin Bieber: Soha ne mondd, hogy soha művet tette le az asztalra.
David Cronenberg fogta magát és magára hagyta az Animal Rescue projektet, a film Dennis Lehane (a képen) novellájából készülhetett volna. A történet a Boston Noir antológiában jelent meg és maga a szerző látott hozzá a forgatókönyv megírásához, majd augusztusban Cronenberg csendben, mindenféle felhajtás nélkül lépett a fedélzetre és ugyanolyan halkan távozott. Arról nem tudni, hogy miért lépett le, de a Fox stúdió nem hagyna veszni a tervezetet és azt szeretné, ha Alexander Payne ülne bele a rendezői székbe, a főszerepre pedig George Clooney szerződne le. Még a jövő zenéje, hogy ebből mi lesz, Payne ugyanis a Nebraska fekete-fehér filmet szeretné tető alá hozni, Clooney asztala meg rogyásig van szkriptekkel. Az Animal Rescue egy gyilkosságra koncentrál, amely egy elveszett pitbullhoz köthető.
Luc Besson pályafutásának egyik ékköve a Leon, a profi, ekkor még senki nem gondolta volna, hogy évek múltán a francia filmes aprópénzre váltja tehetségét. Vagy egyszerűen csak kiürült zsenijét tartalmazó csupor. Dolgozott a Leon, a profi folytatásának a forgatókönyvén, de mivel egyre kevesebb esély volt arra, hogy valaha is leforgathassa inkább fogta magát és átültette egy másik történetbe, ennek eredménye a Colombiana. A történetre nem kell hosszú sorokat pazarolni, egy nő bosszút akar állni a szüleit meggyilkoló gengszterfőnökön. Zoe Saldanára hárult a feladat, hogy megformálja a rettenthetetlen bérgyilkosnőt, ami már eleve felvet egy nagy kérdést. Egy ránézésre is 40 kilós nő fogja leverni az ellene felsorakoztatott gazembereket? Szó sincs erről, legalább erre figyeltek, hogy ne vívjon közelharcot, sőt nem is ront ajtótokostól a házba, mint régen kigyúrt férfi kollégái. Ha Stallonénak vagy Schwarzeneggernek anno nem tetszett valami vagy el akart intézni egy fontos ügyet hát fogott egy gépfegyvert és bebattyogott a célpont házába és még pár egysoros aranyköpésre is maradt idejük. Saldana ezzel szemben szótlanul tesz a dolgát, kihasználja a fedezékeket, kúszik, mászik, oson egyik szellőzőből a másikba, lehetőleg elkerüli, hogy összeakadjon a gengsztercsapatokkal vagy a SWAT kommandóval. A dialógusokra már kevesebb figyelmet fordítottak, illetve mintha egyáltalán nem is törődtek volna vele, leírták, ami eszükbe jutott. Összecsapottnak tűnik, ezt támasztja alá, hogy az egyes fordulatok nélkülöznek mindenféle kreativitást. De hova loholtak, miért siettek a szkripttel? Van esetleg valamiféle verseny az egy éjszaka alatt összetoldozott-foltozott forgatókönyvek között? A romantikus szál beleerőltetése valamilyen szinten érthető, hadd lássa a néző, hogy a hősnő egy érző lélek és nem csak a revans gondolata kering a fejében. Michael Vartan karaktere sajnos csúnyán parlagon marad, nem tudják érdekessé tenni, mindenesetre a krokodilos plüssállat poén szinten hatalmasat szól (A fenevadot látta valaki?) Olivier Megaton, a Besson istálló megbízható iparosa azért megtette, amit megkövetelt főnöke, sikerült az átlagos, egyszerű történetből egy korrekt és fogyasztható, szórakoztató akciófilmet kreálnia. Cataleya akciója nem más, mint az író-producer újabb futószalagon gyártott műve, ami miatt egyetlen izzadtságcsepp sem gördülhetett le homlokán, pont beleillik az utóbbi időben gyártott alkotásai közé.