FilmDROID 
A tavalyi év egyik meglepetése most jutott el hozzánk a mozikba: akit nem riaszt el a béna cím, fogékony a lélektani drámákra, és kíváncsi az Olsen-ikrek kishúgára, csak az nézze meg a filmet. Igaz, hogy a tengerentúli kritikusok az egekbe magasztalják Elizabeth Olsen és Sean Durkin rendező első nagyjátékfilmjét, azonban mondanivaló és megvalósítás tekintetében nem hoz újat. Ennek ellenére fontos film, mert a tucatnyi popcornmozi mellett a nyugati civilizációk paradoxonát kapisgálja.
Martha egy zavarodott nagylány, akinek az apja valahogy a múlt ködébe veszett, amikor pedig édesanyja (is?) meghal, egyszerűen felszívódik, hiába “aggódja miatta betegre magát” a nővére, Lucy (Sarah Paulson). Amikor két év múlva egyszercsak csörög a telefon Lucynál, kiderül, hogy Martha valahol a hegyekben él, 3 órányira a civilizációtól, és valamiért nagyon feldúlt. Csak mi tudjuk meg, hogy Martha ez idő alatt egy szekta tagja volt, ahol a végsőkig kihasználták a befolyásolhatóságát, út- és igazságkeresését, a struktúraéhségét, hogy valaki(k)hez végre tartozzon. Innen ered a cím is, a szektában Martha a Marcy May nevet kapja a vezetőtől, jelezve, hogy a korábbi, civilizált énjének még a csíráját is le kell vetkőznie, ha őket választja új családjául.
A furcsa telefonhívás után (bár Lucy számára nem egyértelmű, hogy Matha mit akar, csak a nézők ordítanak, hogy “segítséget, te marha”) Lucy értemegy, és hazaviszi magához.
Kiderül, hogy Lucy időközben férjhez ment, és épp a gyerekvállaláson dolgozik, úgyhogy éppen totálisan alkalmatlan időben kell befogadnia az elvadult, aszociális Marthát, és felelősséget vállalnia a közös gyerekkoruk végéért.
A Trónok harca a tavalyi év egyik legjobb sorozata volt, a kiváló szereplőgárdán túl érdekfeszítő történetet láthattunk, illetve volt egy-két nem várt, megdöbbentő fordulat is. A második évadban természetesen új arcok is felbukkannak, Gwendoline Christie egy női harcost, Brienne Tarthot kelti életre, Liam Cunningham játssza Davos Seaworth-t, Oliver Ford Davies alakítja Cressent, Gemma Whelan bújuk Yara Greyjov bőrébe. Rajtuk kívül még több, mint egy tucat új karakter is részese lesz a történetnek. A széria áprilisban kerül a képernyőre. 
Ragadozóként Kevin Peter Hall vadászhatott egy elit egységre (később Los Angelesben érezhette jól magát), akik együtt megjártak már jó néhány földi poklot és a szemük se rebbenne, ha esetleg százan állnának velük szembe. Csakhogy ezúttal egy földönkívüli lény szemelte ki őket. Eredetileg Jean-Claude Van Damme rohangálhatott volna a kosztümben, az eredeti elképzelés szerint egy harcművész űrlényt formálhatott volna meg. Ám a szereplőgárdában jó néhány hegyomlás kapott helyet, Arnold Schwarzenegger mellett Jesse Ventura és Carl Weathers is ugráltathatta a bicepszét és mellizmát. Ezek után a producerek inkább letettek arról, hogy a Predator „nindzsa” legyen. Van Damme nem volt elégedett, sem lelkes, a ruházatot túl melegnek találta és nem is bizonyult együttműködőnek, kirúgták, miután szándékosan megsebesített egy kaszkadőrt. Mihelyt újratervezték és átalakították a ruhát helyére Kevin Peter Hall került, aki 2 méter 20 centi volt, ráadásul már dolgozott együtt Stan Winstonnal is az Óriásláb és Handersonék családi filmen. (A képen Schwarzi és Hall áll egymás mellett.)
Észak-Amerikai box office: Liam Neeson az elmúlt pár évben az akció és a thriller felé fordult és mint kiderült a közönség kíváncsi arra is, hogy egy idős fickó miképp oldja meg az ügyes-bajos, veszélyes helyzeteket. Az Ismeretlen férfi, az Elrabolva és még a Szupercsapat is húsz millió felett tudott kezdeni és most a The Grey is hozta a vártakat. Joe Carnahannal immáron a második közös munkája, a rendező nagyon megkedvelte a színészt, elmondása szerint ezentúl minél gyakrabban szeretne vele együtt dolgozni. A forgalmazónak mosolyra szaladhat a szája, az ORF első mozikba küldött darabja a Válogatott gyilkosok volt, amely csúnyán elhasalt a kasszáknál. Neeson farkasokkal és a hideggel való küzdelme a többségnek tetszett, az imdb-n 7,5-en áll, a Rotten Tomatoes-on 79 %-os az átlaga.
Szégyen vagy sem, ez a poszter eddig még nem került ki a blogra. A Szégyentelen (Shame) filmhez készült az alábbi munka (Kenczler Márton fejéből pattant ki), de a forgalmazó betiltotta. Mindenesetre több külföldi oldal is közzétette.
Ismét elővették a fiók mélyéről a Bosszúvágy (Death Wish) remake-et. Ezúttal Joe Carnahant-t, a Szupercsapat (A-Team) és a The Grey alkotóját kérték fel arra, hogy írja és rendezze meg a filmet. Arról egyelőre nem esett szó, hogy ki léphetne Charles Bronson nyomdokaiba, de nem lenne meglepő, ha Liam Neeson kerülne képbe.
Franknak nincs állása, se barátnője, ráadásul valószínűleg gyógyíthatatlan betegségben szenved. Tele van a hócipője Amerikával. Fogja fegyverét éls elhatározza, hogy a társadalom leghülyébb, legvisszataszítóbb, legkegyetlenebb elemeit kicsinálja, szóval ki/feltakarítaná a mocskot.
Az Igazság Ligájához George Miller láthatott volna hozzá még 2008-ban, megvolt a történet és a büdzsé is. Azonban a forgatókönyvírók sztrájkja miatt a forgatás csúszott, majd a Warner kezdett akadékoskodni. Nem tetszett nekik sem a szkript, sem az, hogy a költségvetés az egekben volt. Majd teljesen jogosan azt is felvetették, hogy nem lesz-e furcsa, hogy egy teljesen más Batmant mutatnak, mint amilyet a Christopher Nolan-verzióban láthatott a közönség. A szereposztás egyébként a következő volt: Adam Brody -Villám, Armie Hammer – Batman, Megan Gale – Csodanő, Common – Zöld Lámpás, Teresa Palmer – Talia Al Ghul, Hugh Keays-Byrne – Martian Manhunter, D.J. Cotrona – Superman. Miután jégre tették a produkciót jött még egy-két hír, azon is elgondolkodtak, hogy az Acélembert és A sötét lovagot kihagyják, előbbit azért mert megölte Doomsday, utóbbit azért, mert kilépett a Ligából. A Warner úgy határozott, hogy először egyesével mutatná be a DC hőseit a vásznakon, de a Zöld Lámpás csúnyán megbukott.
