FilmDROID Akármilyen idős is az ember, meséket/animációkat mindig tud nézni. Mindenkinek megvannak a maga kis kedvencei gyerekkortól egészen mostanáig. Az alábbi tízes lista az általam nagyra becsült animációkat jelöli. Akinek van kedve csatlakozzon és írja meg kedvenceit. Nem számít milyen régi, külföldi vagy magyar, sorozat vagy egész estés.
1, Magyar népmesék
Ezen nőttem fel és szerintem a világ legjobb meséi tartoznak ide. Remek kis történetek, tanulságosak, viccesek és aranyos a grafika. Mostanában már adja a Minimax az új epizódokat (erről jut eszembe, Japánban orbitális siker volt A kővé vált királyfi) de hogy a királyi tévében (vagy köztévé?) miért nem megy, azt szerintem senki sem tudja. Ezeket kéne nyomni orrvérzésig a kicsiknek, nem azokat a langymeleg, pudingízű angol sorozatokat (pl Bob, a mester; Thomas a gőzmozdony) amiken csak elaludni lehet. Szórakozva pörögjön az agy és annyi tanulságot, csalafintaságot, talpraesettséget, igazságot fogadjon be, amennyit csak a Magyar népmesék tud adni. (Sajnos sok epizód kódja le van tiltva, de azért találtam olyat, amié nincs.)
„Nagy különbség van a mai filmek szuperhősei és a képregények szuperhősei között.” – mondta múlt vasárnap Dr. Sharon Lamb elismert pszichológus az Amerikai Pszichológiai Társaság éves konferenciájén San Diegoban, pont a szuperhős rajongók legszentebb zarándokhelyén. „A mai szuperhősök túlságosan hasonlítanak az akció hősökre, akik folyamatosan erőszakos tetteket követnek el
Mel Gibson régen nem a botrányairól volt híres, folyamatosan jó szerepeket vállalt és megérdemelten állt a box office listák csúcsán, szép bevételeket tudtak felmutatni filmjei és magánéletébe sem lehetett belekötni a paparazzók legnagyobb bánatára. Az utóbbi időben viszont leginkább a színész viselkedése miatt hangos a sajtó, néhány éve részegen vezetett, majd az őt igazoltató rendőröknek is beszólt, majd nem győzött bocsánatot kérni, legutóbb pedig egy interjú végén seggfejezte le a riportert, ami után a színész azt mondta, hogy nem hozzá intézte a szavait.
Jan De Bont egy holland katolikus családba született, az Amsterdam Film Academy-n tanult, majd Adriaan Ditvoorst avant garde rendező mellett kezdett dolgozni operatőrként. Először a Ik kom wat later naar Madra rövidfilmen munkálkodott, ezt követően több produkcióba szerződtették le, ahol szintén operatőrként volt jelen, illetve sok esetben a film fényképezését is rábízták. Hírnevet a Turkish Delighttal szerzett magának, az alkotást Paul Verhoeven rendezte és Rutger Hauer játszotta a főszerepre Monique van de Vennel. Az 1980-as évek elején Hollywoodba próbált betörni, 1985-ben a Hűs és vér kalandfilmnél ismét Verhoeven irányítása alatt tevékenykedett, ezek után is leginkább az akció és thriller műfajában mozgott. Kétszer is dolgozott John McTiernannal, A vadászat a Vörös Októberre (The Hunt for Red October) tengeralattjárós filmen és a Die Hard – Drágán add az életeden. Többször is vállalt olyan felkéréseket, ahol Michael Douglas formálta meg a főhőst, a Felhők közül a nap (Shining Through), a Nílus gyöngye (The Jewel of the Nile), az Elemi ösztön (Basic Instinct) és a Fekete eső 
Az alábbi sajtóközleményt kaptam a Comprad Kommunikációs Ügynökségtől
A képregényhősök időről időre ellátogattak a vászonra és a tévébe, ezen művek többsége egy ideig a gagyi kategóriába sorolható, látszott rajtuk, hogy fillérekből gazdálkodhattak a készítők és nem is voltak kreatívak a forgatás alatt, bár azért voltak olyan alkotások, amelyek nagyobb rajongótábort tudhattak maguk mögött (pl. a Hulk sorozat vagy az Adam West főszereplésével készült Batman széria). A youtube tele van olyan Pókember jelenetekkel, ahol a főhős többet rohan, mint hálóhintázik, illetve a falmászás is elég nevetségesen lett megoldva, a bunyós jelenetek pedig a vicc kategóriába sorolhatóak. A 70-es években a DC egyik nagy alakja, Superman érkezett a mozikba, ám a nagy siker után a stúdiók továbbra sem láttak hozzá, hogy a képregényfigurák köré filmet kanyarintsanak. Tim Burton Batmanje sem hozott változást, a trükktechnika fejlődésével viszont a 90-es évek közepétől a stúdiók bátrabban nyúltak a képregényekhez. Az alábbi irományban néhány olyan film megvalósításáról esik szó, amely a Marvel „grafikus novellájában” látható/olvasható hőst tették a középpontba. Az irományban csak nagyvonalakban, röviden írom le az előkészületeket (tehát több dolog is kimarad). 
Terence Hill neve a spagetti-westernekből, illetve a Bud Spencerrel közösen forgatott könnyed pofonosztó vígjátékokból lehet ismerős, a színész ma töltötte be 71- születésnapját. Mario Girotti néven látta meg a napvilágot Velencében 1939 március 29-én, édesapja olasz, édesanyja német volt. A II. világháborúban túlélte a drezdai bombázásokat, majd Olaszországba költöztek és Rómában telepedtek le és a Lazio úszócsapatban versenyzett, már az edzéseken összefutott párszor Carlo Pedersolival, aki később jó pár kilót felszedve bekerült a filmszakmába és Bud Spencer néven futott be.