FilmDROID 
Véget ért a nyár, a stúdiók bedobták a nagyvízbe a közönségcsalogatóikat, ám a nép nem úgy reagált, ahogy azt elvárták. Több produkció elhasalt, mások csalódást keltő eredményeket tudtak felmutatni és a nemzetközi eredmények javítottak csak valamelyest az összképen. Szóval alant a nyáron bemutatott nyertesek, csalódások és vesztesek találhatóak, csak szemezgettem, nem esik szó az összesről (leginkább az amcsi bevétel alapján tettem be az az adott filmet a nyertesek, csalódások és bukták közé).
A sikerek
Jackie Chan, mióta Hollywoodban ténykedik, kevés kasszasikert tudott összehozni, a Csúcsformában franchise-zal sikerült csak igen szép eredményeket elérnie. Jaden Smith pedig apjának köszönheti, hogy felfigyeltek rá az Álomgyárban, az Amikor megállt a Földben is eléggé idegesítő volt. A 80-as évek egyik klasszikusának a feldolgozása első hallomásra nem tűnt érdekesnek, ám csak kevesen számítottak rá, hogy a remake ilyen kirobbanó siker lesz. Észak-Amerikában 175 millió dollárt gyűjtött össze, a nemzetközi bevételekkel együtt már 300 milliónál jár. A folytatást már javában írják.
„Nagy különbség van a mai filmek szuperhősei és a képregények szuperhősei között.” – mondta múlt vasárnap Dr. Sharon Lamb elismert pszichológus az Amerikai Pszichológiai Társaság éves konferenciájén San Diegoban, pont a szuperhős rajongók legszentebb zarándokhelyén. „A mai szuperhősök túlságosan hasonlítanak az akció hősökre, akik folyamatosan erőszakos tetteket követnek el
Mel Gibson régen nem a botrányairól volt híres, folyamatosan jó szerepeket vállalt és megérdemelten állt a box office listák csúcsán, szép bevételeket tudtak felmutatni filmjei és magánéletébe sem lehetett belekötni a paparazzók legnagyobb bánatára. Az utóbbi időben viszont leginkább a színész viselkedése miatt hangos a sajtó, néhány éve részegen vezetett, majd az őt igazoltató rendőröknek is beszólt, majd nem győzött bocsánatot kérni, legutóbb pedig egy interjú végén seggfejezte le a riportert, ami után a színész azt mondta, hogy nem hozzá intézte a szavait.
Jan De Bont egy holland katolikus családba született, az Amsterdam Film Academy-n tanult, majd Adriaan Ditvoorst avant garde rendező mellett kezdett dolgozni operatőrként. Először a Ik kom wat later naar Madra rövidfilmen munkálkodott, ezt követően több produkcióba szerződtették le, ahol szintén operatőrként volt jelen, illetve sok esetben a film fényképezését is rábízták. Hírnevet a Turkish Delighttal szerzett magának, az alkotást Paul Verhoeven rendezte és Rutger Hauer játszotta a főszerepre Monique van de Vennel. Az 1980-as évek elején Hollywoodba próbált betörni, 1985-ben a Hűs és vér kalandfilmnél ismét Verhoeven irányítása alatt tevékenykedett, ezek után is leginkább az akció és thriller műfajában mozgott. Kétszer is dolgozott John McTiernannal, A vadászat a Vörös Októberre (The Hunt for Red October) tengeralattjárós filmen és a Die Hard – Drágán add az életeden. Többször is vállalt olyan felkéréseket, ahol Michael Douglas formálta meg a főhőst, a Felhők közül a nap (Shining Through), a Nílus gyöngye (The Jewel of the Nile), az Elemi ösztön (Basic Instinct) és a Fekete eső 
Az alábbi sajtóközleményt kaptam a Comprad Kommunikációs Ügynökségtől