0

Belfast – A kulisszák mögött

„A Belfast a legszemélyesebb film, amit valaha is készítettem. Arról a helyről és azokról az emberekről szól, akiket szeretek.” (Kenneth Branagh)

A Belfastot az ötszörös Oscar-jelölt Kenneth Branagh írta és rendezte. Egy kisfiú történetét meséli el sok humorral, gyengédséggel és szenvedéllyel, aki átéli a hatvanas évek végének viharos történelmét abban a városban, ahol Branagh született. A Belfast Branagh élményeinek személyes lenyomata. Egy kilencéves fiú úgy indul meg a felnőtté válás útján, hogy körülötte a feje tetejére áll a világ. Minden gyökeresen megváltozik, amit addig tudni és érteni vélt az élettel kapcsolatban, de az öröm, a nevetés, a zene és a mozi legyőzhetetlen varázsa vele marad.

1969 nyarán a kilencéves Buddy tökéletesen tisztában azzal, hogy kicsoda és hová tartozik. Munkáscsaládban született, Észak-Belfastban él, boldog, szeretik és biztonságban van. Szertelen jókedvvel rója a jól ismert utcákat, kerek számára a világ egy olyan összetartó közösségben, amelynek tagjai mindig együtt tudnak nevetni. Egy utca lakói egyetlen nagy családot alkotnak, senki nem érezheti magát elveszettnek, mert Belfastban mindenki ismer mindenkit, vagy legalábbis úgy tűnik. A mozik sötétjében és a tévékészülék előtt pedig az amerikai filmek és tévéműsorok mámorító mákonnyal táplálják Buddy titkos vágyait és álmait.

Olvasd tovább

0

Clifford, a nagy piros kutya – A kulisszák mögött

Emily Elizabeth (Darby Camp) találkozik egy varázslatos kutyamentővel (John Cleese), aki egy piros kiskutyával ajándékozza meg, és legvadabb álmában sem gondolná, hogy arra ébred, hogy egy négyméteres eb grasszál kis New York-i lakásában. Amíg egyedülálló édesanyja, Maggie (Sienna Guillory) munkában van, Emily és jópofa, de kevéssé kiszámítható bácsikája, Casey (Jack Whitehall) hajmeresztő kalandokba bonyolódnak a nagyvárosban. Az általános iskola nem egyszerű hely, de Emily számára különösen nagy megpróbáltatást jelent. Nem elég, hogy ő az új lány, aki ösztöndíjjal tanul az elit magániskolában, de gonosz osztálytársai Kajajegynek (Food Stamp) csúfolják, és minden alkalmat megragadnak arra, hogy gúnyt űzzenek belőle. (A Food Stamp nevű szövetségi program élelmiszerjegyeket biztosít rászoruló amerikai állampolgárok számára – a ford.) Azért sikerül valahogy elviselnie a támadásokat, és pozitívan viszonyulni a dolgokhoz. Amikor édesanyját Chicagóba szólítja a munkája, Emily felügyelete Casey bácsikájára hárul, aki nagyon jóindulatú, de legalább ennyire kiszámíthatatlan ember. A munkanélküli képregény-rajzolónak különös tehetsége van ahhoz, hogy egyik kalamajkából a másikba keverje őket.

Olvasd tovább