1

Azumi 2

A történet ott folytatódik ahol az első rész abbamaradt, Azumi és a társa, Nagara (Ishigaki Yuma-Battle royale 2) a még életben maradt Nagyúr kivégzésére készülnek.
Azumi egy este egy teaházba megy, hogy vacsorát vegyen, mikor banditák törnek be hogy kirabolják a vendégeket. Azumit is ki akarják, de a banditák vezetője, Ginkaku (Oguri Shun) futni hagyja a lányt. Azumi nagyon meglepődik mikor meglátja, mert Ginkaku egy az egyben úgy néz ki, mint Nachi (a legjobb  barátja, akit az első részben olyan frankón kinyírt).

Azumi és Nagara, útjuk során megismerkednek Kozue-val (Kuriyama Chiaki- Battle royale, Kill Bill vol.1) a lánnyal aki mutatja nekik az utat. Kozue valójában spicli és ellenség, hamar megtalálja a módját, hogy szétválassza a bérgyilkospárost. Nagara a lány tanácsára megkéri Azumit, hogy váljanak szét, majd ő és Kozue elintézik a Nagyúrat. Azumi nem akar ebbe belemenni, de kénytelen, mert Nagara elég erélyesen mondja neki. Azt kéri tőle, hogy legyen boldog Ginkakuval.(de nem értem miért, mert Azumi Nachit szerette)

A filmet 2005 március 12-én mutatták be Japánban, Kaneko Shūsuke (Death Note, DN: The last name) rendezésével.
Azt kell hogy mondjam, hogy ebben a részben már nagyobb hangsúlyt fektettek a speciális effektekre- bár még így is kevésnek találtam- és kihagyták belőle a vicces részeket. Komolyabbnak hat mint az első rész, a harci részek is egy fokkal kidolgozottabbak. (Az egyik legjobb jelenet, amikor Azumi a pengés-drótköteles Tsuchigumo-val (Sakaguchi Tak- Shinobi) harcol, persze Azumi lematekolja)
Összességében nézhető, de csak egyszer és akkor sem marad meg utána benned semmi. Amit viszont nem értek, az a címválasztás. Szerelem vagy halál, de hogy miért? Semmi sem utal arra hogy a két dolog közt választani kell, még csak ki sem bontakozik semmi Azumi és Ginkaku közt.

0

A homok asszonya (Suna no onna, 1964)

Igazi avantgárd japán klassziker.
Abe Kóbó azonos nevű műve alapján készült Teshigahara Hiroshi rendezésével a film, 1964-ben.
A történet röviden arról szól, hogy egy etnomológus (rovarokkal foglalkozó) hapsi  Junpei Niki (Okada Eiji-Szerelmem Hiroshima) a homokdűnék közt bóklászik, gyűjti a bogarait, miközben lekési a buszát. Összefut egy helybélivel, aki szállást ajánl neki. Elkíséri ahhoz a házhoz, ahol vendégül fogadják. Este van és sötét.
Egy kötélhágcsó segítségével lemászik a házhoz és találkozik vendéglátójával, egy fiatal özvegyasszonnyal akit Kishida Kyōko alakít. (A film alatt végig no-name az asszony)

Olvasd tovább

3

Final Fantasy VII: Advent Children (2005)

Az egyik legtutibb animációs darab amit valaha láttam. Igaz hogy 2005-ös, és már évek óta nézem, de nem lehet megunni. Nagyon szépen ki van dolgozva, látszik, hogy sok munka volt vele, néhol vicces, néhol érzelmes, de alapjába véve pörgős zúzással tudnám jellemezni (még Inuyasha Tessaiga-ja is elbújhat Cloud pengéje mögött).

Olvasd tovább

2

Tabu (Gohatto, 1999)


Egy szamurájiskola rejtett életét bemutató film, minden tabujával együtt.
1999-
ben Oshima Nagisa (Érzékek birodalma, amit halkan megjegyzek, hogy a világ egyik legnagyszerűbb filmje) rendezte.
A 19. század közepén járunk, amikor a cuki Kano Sozaburo (Matsuda Ryuhei) bekerül az elit szamurájiskolába. Sokaknak megtetszik a fiú és szabályos versengés indul meg érte. A film bemutatást ad az iskola életébe, a kiképzésbe, az akkor uralkodó szexuális szokásokba., de van itt cselszövés és kivégzés is.

Olvasd tovább

0

A tea íze (Cha no aji, 2004)

Igazi japán szürreál, Ishii Katsuhito rendezőtől.
A film a Haruno család mindennapjait mutatja be. A múví több mint két óra, de ezalatt az idő alatt a  belőle áradó nyugalom a hatalmába kerít. A családtagokat megismerjük szépen lassan és belelátunk a saját kis világukba.

Olvasd tovább

2

Mezsgye (Kairo, 2001)

Ezt a filmet nézve éreztem, hogy mennyire borzalmas lehet egyedül lenni. Kurosawa Kiyoshi  a rendező (Cure, Bright Future), aki egyben a producere és az írója is a Mezsgyének,  félelmetesen jól összehozta ezt a filmet. A cselekmény két szálon fut, melyeknek egy-egy szereplői a végén természetesen összefutnak, de addig megannyi furcsaságon kell keresztülmenniük.

Olvasd tovább

1

Előérzet (Yogen, 2004)

Norio Tsuruta a rendező, nagyon odavágott ezzel a filmmel. Rám nagyon nagy hatást gyakorolt. Nem tudom hányszor láttam, de mindig ugyanazokat az érzéseket hozza és ez ritkaságszámba megy, legalábbis nálam. A film igazi pszicho, amellett, hogy néhol  a frászt kapom, alapjába véve a szeretetről szól.
Olvasd tovább

6

Yamato – Öngyilkos küldetés (Otoko-tachi no Yamato, 2005)

Az eredeti japán borító:

Ez pedig amivel nálunk is megjelent:

Uchida Makiko(Suzuki Koyoka) egy nappal a 60. éve elsüllyedt Yamato évfordulójakor jelenik meg és elszánt célja hogy az apja hamvait a tengerbe szórja. Pár emberrel beszél, hogy vigyék el őt a tengerre, pontosan arra a helyre, ahol a csatahajó elsüllyedt, de senki nem akarja elvállalni a feladatot, mígnem egy szakállas fickó (Kamio) mégiscsak teljesíti a kérését.

Hajóra szállnak és ekkor kezdődik igazán a történet.

Olvasd tovább

7

Shinobi (2005)

A filmet 2005. szeptember 17-én mutatták be Japánban, 2006-ban a Yokohama Fesztiválon pedig ketten is (legjobb színész és legjobb új színésznő) megkapták a Kinema Junpo- díjat. A film a The Kouga Ninja Scrolls adaptációja és természetesen ebből is készült anime Basilisk címmel, bár a film eltér egy picit tőle.

Olvasd tovább

0

Boku wa Imōto ni Koi o Suru (My Sister My Love)

Úgy néz ki, a blogon ezentúl távol-keleti filmekről is esik majd néhány szó, ezeket Armida Galina küldi el nekem. Köszönet érte!

Ismételten egy japán filmmel szolgálok, a maga módján filmkülönlegességek számít, legalábbis szerintem. Aki nem bírja a tabukat bemutató filmeket, az most be is fejezheti az olvasást, mert ami most következik, az sokaknál kicsapta a biztosítékot. Megjegyzem, a film elején én is így voltam vele, de valamiért mégsem kapcsoltam ki a dvd-t. Talán azért, mert kíváncsi voltam, vagy mert szokatlan amit látok, ennek ellenére végignéztem és ennyivel is többet tudtam meg a japán filmekről.

Olvasd tovább