Author: Armida

A rejtély a Ringuval kezdődött… Dr. Ando nehezen tudja feldolgozni gyermeke halálát. A patológus foglalkozású férfit az is nagyon megrendíti, hogy saját barátja, a váratlanul elhalálozott Takayama boncolásához hívják. Boncoláskor egy rejtett üzenetet talál barátja gyomrában.

Olvasd tovább →

Erről a Dél-Koreai csodáról Koimbra már írt pár sorban. Kis fáziskéséssel persze sikerült nekem is megtekintenem a filmet és azt kell hogy mondjam örülök neki. Kategorizálni nehéz, horrornak gyenge, unalmas és kiszámítható, vígjátéknak és szatírának viszont szuper.

Olvasd tovább →

Meglátni és megszeretni. Sablonszöveg tudom, de azért valljuk be hogy van alapja. Carola (Nina Hoss) és a pasija Kenyában kirándulnak. Az utolsó nap egy kompon utaznak, mikor Carola meglátja élete nagy szerelmét (ezek szerint a fickója nem az) egy maszáj harcost. A sors úgy hozza, hogy találkozzanak, de persze nem mondom meg hogyan, hátha valaki még nem látta a filmet.

Már csekkelnék a repjegyet, mikor Carola azt mondja, ő marad. Paff, hatalmas döbbenet bennem, gondoltam is, ez a csaj nem semmi. Fél nap sem telt el és mekkorát fordult vele a világ. Nem tudtam eldönteni, hogy bátor vagy szimplán be van sózva. Őszintén, ki meri megtenni azt, amit ez a nő megtett? Másodpercek alatt döntött, nem számított neki, hogy otthon Svájcban megvan a nyugodt, gazdag élete, egyszerűen csak Lemalian (Jacky Ido) érdekelte. Carola fogta szépen a cuccait és elindult megkeresni a harcost, úgy hogy dunsztja sem volt a maszájok életkörülményeiről.

Olvasd tovább →

Ez az a film, ami nálam a mumus kategória.

Biztos előfordul másoknál is, hogy egyszerűen képtelenek egy bizonyos rész után tovább nézni egy filmet. Olyan ez, mint amikor Samuel L. Jackson a Gömbben csak egy darabig olvassa a könyvét, aztán újra kezdi és megint addig jut el. Valahogy így vagyok én is pár filmmel, és hogy egy példát mondjak a Jean Reno féle Farkasok birodalmát kb négyszer kezdtem el, de mindig ugyanannál a résznél leállítottam. Pedig nagyon szeretem Renot, mégsem tudom megnézni ezt a filmet. Azonban ez a négyszeri újrakezdés semmi, ahhoz képest, ahányszor elkezdtem a fent megnevezett Shindo c. japán filmet. 20-szor biztos neki szaladtam és minden alkalommal csak negyed órát bírtam elviselni belőle. El is telt jó pár hónap, mire erőt vettem magamon és minden bajom félretéve végignéztem. Nem kis szenvedés árán, de Filmdroidért mindent.

Olvasd tovább →

Kwak Jae-yong dél-koreai rendező (The Romantic President) dirigálásával forgatott japán film, a szuperszép Ayase Haruka főszereplésével, aki nagyon bűbáj volt végig. A sztori a már agyoncsépelt “visszaküldtek a jövőből, hogy megmentselek” feeling, csak itt most nem egy bazinagy, Mr Univerzum Schwarci a testőr, hanem egy törékenynek látszó csajszi. Amíg a program fut, ő nem áll le, folyamatosan résen van, óv mindentől, és teljesít majdnem minden kívánságot.

Olvasd tovább →

Nagy lelkesedéssel indultam neki, mindenki azt mondta, húhú, ez ám a film. Vártam a napot – elvégre nem tartozik mindennapi elfoglaltságaim közé az öngyilkos filmek megtekintése – aztán amikor úgy éreztem hogy itt az idő, belekezdtem.

Olvasd tovább →

Nem emlékszem mikor szakadtam ennyit filmen, mint ezen. Hiába no, Matsuyama Ken’ichi (Halállista, Sexy voice and Robo) az egyik legígéretesebb színész. Amit itt alakít, az nem akármi és hogy értsük miért istenítem, kis összefoglaló a sztoriról. Negishi Soichi egy félénk bilifrizurás fiú, lányos mozdulatokkal, ráadásul nyálas zenét hallgat és játszik. Egy nap elindul a fővárosba, aztán egy death metal (!) zenekarban – a Detroit Metal Cityben-  találja magát, mint Johannes Krauser II.

Olvasd tovább →

Morpheus azt mondja Neonak, támadj és a kezével int, Jet Li gigantikus ugrást visz véghez az Öld meg Rómeót utolsó jelenetében, Uma ‘Fekete Mamba’ Thurman magára ölti a szuperhíres sárga-fekete kezeslábast és még egy rakat példát lehetne mondani, hogy mekkora hatással volt… és itt most azt kéne írnom, hogy a Halálos játszma c. film, de nem teszem, inkább azt írom, Bruce Lee.

A film maga három forintot nem ér, leszámítva az utolsó harmadot, ahol Bruce Lee (a Jeet Kune Do atyja) megjelenik és orbitális harcot vív.

“A film tetőpontja, amelyben Lee a pagoda csúcsa felé haladva minden emeleten más harcművészeti ág mestereivel harcol.”És valóban így van, tényleg ez a csúcs. A film első két harmadában sajnos nem ő szerepel ( azt hiszem ennek a filmnek a forgatása közt halt meg)  de szerencsére előre felvették a végső jelenetet. Csak emiatt érdemes megnézni, de ezért nagyon. Ha a kezembe kerülne egy ilyen nuncsaku (nunchaku) legelőször homlokon baszarintanám magam, no de tekintsük meg, hogy játszanak vele a májszterek:

Olvasd tovább →

Gondolom már sokan látták Kim Ki-duk eme alkotását, ezért nyugodtan írok róla. Két diáklány európai utazásra gyűjt pénzt. Az egyik telefonon rendezi az ügyfeleket (az ő apukája rendőr), a másik a prosti melót végzi. Biznisz működik egy darabig, aztán mikor lebuknak, a prosti lány nem bírja elviselni a szégyent, kiugrik az ablakon. (Ez a jelenet nagyon félelmetesre sikerült, ahogy csattant az aszfaltban, az nem volt semmi, a hideg is kirázott.) A lány a kórházban meghal, a társa pedig valami számomra megmagyarázhatatlan oknál fogva, felkeresi az eddigi kuncsaftokat, szexel velük és visszaadja nekik a pénzt, amit a barátnője gyűjtött össze.

Olvasd tovább →