
A filmről KRizzta is írt.
Koimbra irománya:
Sok meglepetéssel és újdonsággal már nem tud szolgálni a romantikus-vígjáték műfaja, a lényeg, hogy lehessen nagyokat nevetni és szélesen mosolyogni a látottakon és legyenek benne érzelmes, szentimentális jelenetek. Ha a film elején egy házaspárt látunk, biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan keményen összevesznek, különválnak némi időre majd a film végén ismét egymás karjaiban kötnek ki. Ha pedig azt látjuk, hogy egy nő meg egy fickó iszonyatosan utálja egymást, akkor 1000 %, hogy a játékidő utolsó harmadában vagy negyedében az egyik fél már szerelmesen néz a másik irányába, aki dettó ugyanezt csinálja. A harmadik eshetőség pedig az, mikor a gyerekkori jóbarátok döbbennek rá, hogy mennyire odavannak egymásért, amit éreznek egymás iránt, az már nem haverság hanem jóval több.
Olvasd tovább →