Author: Armida

Életem első James Dean filmje. Azt hiszem úgy tizenöt éve láttam először a tévében, és olyan szinten ledöbbentem, hogy azt mondtam magamban ilyen nincs. És itt most nem kifejezetten Dean kinézetére kell gondolni, hanem a játékára, az volt az ami teljesen hazavágott. Persze korábban is néztem filmeket, de ez volt az első, ami nagyon megfogott.

Olvasd tovább →

2056-ra a Föld már igencsak túlnépesedett. Az emberiség következő célbolygója a Mars lehet, ahová oxigéntermelő algákat telepítettek. Szaporodtak is rendesen, még egy nap nem megfelelő adatok érkeznek a Földre.(Houston baj van.) Hogy kiderítsék mi történt, expedíciót indítanak a vörös bolygóra.

Olvasd tovább →

Azt hiszem már senkinek nem kell bemutatni Az utolsó léghajlítót. Mindenki tudja hogy az Avatárról, egy igen népszerű animációs sorozatról van szó.

Amikor a bemutató videóit láttam, sejtettem hogy nem lesz az igazi – ahogy a legtöbb esetben nem lehet a közelébe érni az eredeti animációknak -, de mégis reménykedtem, hogy talán-talán nem lőttek le benne minden fontos részletet. Nos, a helyzet az, hogy nemhogy a trailerben, de magában a filmben sem mutatnak olyan jeleneteket, melyek szerintem fontosak lettek volna. Az alkotás legnagyobb hibája, hogy alapnak veszi azt, hogy mindenki ismeri a teljes történetet, pedig ez nem így van, ugye. Ezáltal, a rendező képes volt megfosztani az újdonsült nézőt olyan apróságnak tűnő, de nagyon érdekes és mókás jelenettől, mint például Appa (a hatlábú repülő bölény) első repülése Sokkáékkal. És ha már Appánál tartok, szegényke iszonyú bénára sikerült azokkal a vézna lábakkal. Nem is értem ha megvannak a jó alapok (animáció) akkor miért nem lehet tökéletesen ugyanolyanra megcsinálni egy árva repülő bölényt. Ha gyerek lennék tuti megijednék tőle, de így csak csalódott vagyok.

Olvasd tovább →

További kritika FayeFaye és Elanor tollából itt.

Adrian Brody iszonyatos sebességgel zuhan le az égből és egy dzsungelben landol. Izgalmasan kezdődik, gondoltam, aztán figyeltem hogy potyognak a többiek: egy csaj, egy orosz spetznazos,  egy orvos, egy börtönviselt tag, egy másik fickó, egy elegáns jakuza (akin persze egy karcolás sincs, úgy néz ki, mint aki most jött ki egy ruhaszalonból) és ha már Rodriguez a producer, akkor nem maradhat ki a mexikói kemény arc (Danny Trejo) sem. Először persze megy a találgatás, hogy vajon hová csöppentek, mert a környezet nem illik bele a megszokott képbe. (Mi persze már tudjuk, hiszen bőven volt premier előtti info, hogy a Ragadozók bolygójára kerültek, de ez csak akkor derül ki számukra, mikor az őserdő szélére érnek, ahol már nem takarják növények az eget…) Ahhoz képest, hogy idegen planétára kerültek, elég hasonlóak az életkörülmények, mintha csak a Földön lenne az ember. Nincs szükség sem szkafanderre, sem légzőkészülékre, víz is van, a növényzet sem mutat semmi különöset, leszámítva egy tüskés, mérgező fajt, és az állatok? Sehol semmi, teljes csend van dzsungelban – amiről tudjuk, hogy sosem jelent jót – még nem támadásba lendülnek, furcsa, kutyaszerű lények. Nem szeretném őket hasonlítani semmihez, de akaratlanul is az Avatar ugrott be, mintha onnan szökött volna át ez a különös faj.  A jelenet izgalmas és a zenei aláfestés is teljesen rendben van, izgultam is rajta és már örültem, hogy ha így folytatódik akkor egész jó kis film lesz ez, a végén pedig rá kellett jönnöm, hogy sajnos ez volt a legizgalmasabb pillanat az egész alkotásban. Nem ártott volna picit feltuningolni az őserdőt (ha már idegen bolygón járunk ugye, persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet a Földhöz hasonló bioszféra) olyan idegen lényekkel, vagy spéci húsevő ill. hallucinogén pollent árasztó növényekkel, amelyek csak fokozták volna az izgalmakat. Vártam hogy több meglepetés lesz pár tüskés hátú kutyától és egy szem repülő-felderítő izétől, de hiába. Sokkal jobban ütött volna a sztori, ha nemcsak a predatoroktól meg az ölebeiktől kellett volna tartani.

Olvasd tovább →

Amikor megláttam Wesley Snipes-t nőnek öltözve (a New Jack City, az 57-es utas és a Pusztító után) hangosan felnevettem. És akkor következett a másik meglepetés, Patrick Swayze, akiről mindig a Holtpont jut eszembe és persze az örök Dirty dancing. John Leguizamo, a hawaii mintás Kíméletlen Kaméleon, aki később iszonyú jól alakította a feltuningolt Rómeó és Júliában Tybalt-ot, szóval hármukat így megpillantva a videótékában, már tudtam hogy azonnal kiveszem a filmet.

Olvasd tovább →