Röviden: Szellemirtók: Az örökség / A Gucci-ház / Richard király

írta Nikodémus

Szellemirtók: Az örökség (Ghostbusters: Afterlife) – Hollywood franchise-facsarásának újabb szomorú példája volt, amikor a két régi (s legendájában békén hagyandó) Szellemirtók-részt a nőiesítési vonal jegyében hat éve újraforgatták. A net népe ezúttal fején találta a szöget: a film fölösleges és rossz volt, függetlenül a szereplők nemcseréjétől. S hogy milyen gyorsan forognak az aktuális trendek, bizonyítja ez a legújabb rész, amely a Stranger Things-divatra építve próbálja eladni nekünk újra a nyolcvanas évek kacarászós-felhőtlen szellemüldözősdijét. A vígjátékrendező apjánál sokkal ígéretesebben induló Jason Reitman kissé komótos tempóban, ám remek hangulatteremtéssel alapoz meg az új kalandnak. A családi kapcsolatokat felfedezve a régi rajongók szeme befelhősül, a fiataloknak pedig ott a nosztalgia, ám a játékidő derekánál elszaporodnak a logikai bakik (csakis egy Paul Rudd által játszott fizikatanár lehet olyan ütődött, hogy ott és úgy végez kísérletet, ahol és ahogy…), aztán kellemetlenül a szánkba rágják, hogy itten most nosztalgikus vágybeteljesítés zajlik éppen, avagy családi találkozó (bizony felbukkan mindenki, tényleg mindenki)… avagy csúnya újrahasznosítás. A finálé ötlettelensége alaposan lerontja a filmet, pedig McKenna Grace és Carrie Coon megérdemelne egy újabb mozit ebben az univerzumban.

A Gucci-ház (House of Gucci) – Pózolás és vagyon, siker és kudarc, ármány és bűntény – mindezt egy olasz divatmárka ikonikus családtörténetének keretében. Ridley Scott szimata megint jó volt: a Gucci család zűrzavaros viszonyairól kerekíthetett volna egy nagyszabású, izgalmas drámát, ahol mindenki úgy viselkedik, hogy kicsit be van csípve. Az öreg azonban sajnos műfajt váltott: dráma helyett szappanoperát rendezett, a szereplők pedig úgy játszanak, mintha egytől egyig alaposan felöntöttek volna a garatra. Van itt csöndes-katatón részeg (Adam Driver), nagyjelenetet rendező botrányhősnő (Lady Gaga), olcsó ripacs (Al Pacino) és egy szimplán ostoba bolond (Jared Leto), összjátéknak azonban nyomát sem látjuk. Mindenki a maga kis külön univerzumában létezik, a vékonyka történet kisszerű fordulatokkal halad előre, a végkifejlet után pedig alig tudjuk meg, mi is volt szereplőink karakter-útja. Scott még a klasszikus “méltatlan örökös elbukik”-sémát sem képes következetesen végigvenni, és ez jórészt a lusta forgatókönyvnek és a pocsék rendezésnek köszönhető. Szó se róla, a díszletek, a ruhák és a sportkocsik szépek, a korabeli slágerek meg fülsimogatóak, ám diszkógömbből és néhány teátrális veszekedés-jelentből még nem lesz film. Lehet, hogy lassítani kellene a tempón, mert kedvenc munkamániásunk egyre többet hibázik.

Richard király (King Richard) – Kevéssé hiszem, hogy Reinaldo Marcus Green direktori képességekben felérne imént tárgyalt brit kollégájához, de amit amaz most cudarul elvétett, ő példásan lehozta. Igaz, szabályosabb történet volt a kezében, és volt hozzá egy sztárja. Az ilyesféle történetekhez pedig épp elég egyetlen sztár: Will Smith a világhírűvé váló Williams-lányok édesapjaként ragad teniszütőt, szedi a labdát, melózik éjjeli műszakban, és megy olykor mindenkinek az agyára. Színészünk nehéz előéletű, súlyosan bizonyítani akaró apát formál meg dicséretes igyekvéssel (még az öregedést is megpróbálja érzékeltetni), s a film komoly érdeme, hogy nézőjét mindvégig bizonytalanságban tartja afelől, ez-e a helyes (normális) viselkedés egy szülő-gyermek kapcsolatban. A Richard király több ponton pedzegeti azt a súlyos kérdést is, megtehetjük-e gyerekünkkel, hogy egy általunk elgondolt (khm, megtervezett) életpályára állítjuk, és nem kérdezzük a véleményét. Könnytörölgetős drámára (pár nehéz pillanattól eltekintve) azért ne számítsunk: a forgatókönyv kellemes feelgood-üzemmódban szállítja a felnövéstörténet fontosabb állomásait. S jótékonyan elhallgatja főszereplője ellentmondásosabb vonásait. Smith árnyalt karaktert formál figurájából, szépen megtölti élettel, de még mindig olyan erős sztárfaktor sugárzik belőle, hogy azt bizony nehéz levetkőzni.