Pár szóban: Table 19, See No Evil 2, Sleepless, Mr. Church, Take Down, Berlin Syndrome…

Table 19: Ha egy esküvőn asztalod közel van a budihoz, akkor sejtheted, hogy mennyire várták, hogy ott legyél az eseményen. A 19-es helyen üldögélő személyek is csak szeretnék azt hinni, hogy mennyire fontosak, a „kirekesztettek” pedig szépen lassan csapattá kovácsolódnak össze. A film első fele eléggé mosolygós, aztán jön néhány döccenő, gyengébb drámázások. Egyáltalán nem rossz, annak ellenére, hogy nem igazán reklámozták túl. 65 %

See No Evil 2: Már az első részt sem lehetett azzal vádolni, hogy túl minőségi darab lett volna, de azért nagyjából belengte egy kellemes B kategóriás hangulat. A folytatás totál felesleges volt. Jacob Goodnight ezúttal hullaházban bulizó tiniket vagdos darabokra. Sajnos abszolút unalmasan és kreatívnak egyáltalán nem nevezhető módon történnek a kivégzések. Tocsog a B kategóriás sablonokban, az élvezhetőségi szint borzasztóan gyenge.

Álmatlanság (Sleepless): A Fehér éjszaka francia akciófilm amerikai remake-je. Adva van egy mocskos zsaru, aki rossz helyre nyúl, majd a fia élete lesz a tét. Semmi különös, de azért az eredeti film rendkívül magas fordulatszámon égett, feszes tempót diktált. Az újabb verzióban szintén mindenki nagyon kemény, ami erősen hiányzik, hogy felpumpálja az adrenalint és egy idő után már az óránkat lessük, hogy mikor lesz vége. 40 %

Mr. Church: Eddie Murphy egy jobb filmben? Na, végre. És még jól is áll neki a karakter. Charlotte-nak abszolút nem tetszik, hogy édesanyja megtűri a házukban a címszereplőt, de lassan-lassan összecsiszolódnak. Bruce Beresford ügyesen egyensúlyozik a giccs határán, szerencsére mindig észbe kap. Kedves, jó szándékú, érzelmes dramedy. 70 %

Milliárdos váltságdíj (Take Down): Jim Gillespie munkássága -számomra – elfogadható. Kígyóharapás? D-Tox? El lehet velük lenni, de aztán soha többet nem beszélünk róluk. Újabb akciófilmje is pont ugyanez a kategória. Egy szigeten gazdag családok gyermekeibe próbálnak értelmet verni, de megjelenik egy csapat és túszul ejtik őket. Ebből bontakozik ki egy viszonylag élvezhető hajkurászás. 60 %

Anthropoid: Cillian Murphy és Jamie Dornan merényletet szervez Reinhard Heydrich ellen. Sean Ellis rendező nem kapkod, lassan adagol, amibe belefér egy-két feszült jelenet, az utolsó harmadában pedig sikerül egy izgalmas finálét felmutatni. A színészi játékot dicsérni lehet, akad néhány érdekes kérdés és természetesen az önfeláldozás sem maradhat ki.

The Edge of Seventeen: A kamaszkort középpontba állítani úgy, hogy ne csak a fiatalok élvezhessék? Illetve egy magáról talán kicsit túl sokat képzelő tiniről filmet készíteni, amiben helyet kap a szerelem, a barátság és még a suli is? Mielőtt a fejedhez kapnál: ez egy jó film. Hailee Steinfeld kifejezetten jól játszik, Woody Harrelsonhoz is köthető néhány remek jelenet. Kiemelkedő coming of age sztori, 75 %.

Billy Lynn hosszú, félidei sétája (Billy Lynn’s Long Halftime Walk): Ang Lee filmjétől kezdetben iszonyat sokat vártak, aztán jött a koppanás. Az Irakból hazatérő és a minden egyes eseményen felvonuló hősiesnek kikiáltott csapat története valahogy túl sokat akar markolni, de tulajdonképpen az egész totálisan súlytalan. Mi lesz ebből? – vetődik fel a felénél a kérdés? Mintha úgy vágtak volna bele, hogy majd kikerekedik a forgatás során egy igazán díjesélyes dráma, de ebből nem lett semmi. 40 %

Berlin Syndrome: Teresa Palmer turistája megismerkedik Max Riemelt-tel, aki egy kiadós szeretkezés után bezárja a lányt és nem is hajlandó elengedni. Eléggé takaréklángon ég a thriller, Riemelt nem tudja hozni a pszichopata figurát, a másik probléma az érthetetlenül hosszú játékidő, ami alatt sokszor válik unalmassá a film. 25 %

Bleed for This: Vinny Pazienza fiatal bokszoló egy baleset után nem állhatott volna a többé a szorítóban. Legalábbis az orvosok nem sok jóval kecsegtették és az edzőjének sem tetszett, hogy erőlteti a dolgot. A Miles Teller által játszott sportoló azonban nem adta fel, küzdött, hogy álma valóra válhasson. Teller és Aaron Eckhart jól játszik, Ben Younger rendező azonban semmi pluszt nem tett bele a munkájába, kellett volna egy bitang erős hangulat. 60 %

To Steal form a Thief: A spanyolok tudnak thrillert készíteni. Bizonyítottak már. Ezúttal viszont csalódást okoztak. Egy csapat megpróbál kirámolni egy bankot, de közbeszól egy apró probléma, ami miatt nem tudnak kereket oldani. De van valami a pénzintézetben, ami segítheti a kijutást. Egy percre sem válik izgalmassá, sem érdekessé, pedig a lehetőség végig ott volt. Stílustalan, amolyan „semmi különös” thriller. 50 %