A bolygó neve: Halál (Aliens)

A bolygó neve: Halál (Aliens) rendezői változatát műsorra tűzte a Corvin mozi, ennek apropóján teszem közzé újra irományom, amely 2009. 12. 16-án került ki a blogra.

Ridley Scott mozis karrierje kezdetén szinte rögtön egy klasszikust hozott össze, a Nyolcadik utas: a Halál mindenhol nagy sikernek örvendett, a folytatáshoz mégsem kezdtek hozzá évekig, pedig gyakorlatilag tálcán kínálta magát a lehetőség, ugyanis a bolygón még rengeteg tojás várakozott szép nyugodtan arra, hogy egy élőlény arra tévedjen. 1983-ban vetődött fel annak a folytatás lehetősége, amikor James Cameron négy nap alatt megírt egy 45 oldalas vázlatot (Az első vázlatokban Ripley még beszélt volna a lányával is, aki leszidta volna az anyját, amiért magára hagyta őt. Ebben még az szerepelt, hogy az embereket az alienek egy szúrással bénítják meg, majd gubóba zárják őket, Ripley és Newt is egy ilyen gubóba került volna. Az elkapott emberekből többfajta lény született volna, voltak kisebbek és albínó figurák is), majd ezzel beállított a Fox stúdióhoz, ami az előző Alien film óta lecserélődött, a fejesek úgy érezték, hogy az első rész nem hozott annyi profitot (11 millióból készült és 105 milliót termelt világszerte a mozikban), hogy megérje megcsinálni a második felvonást.

Cameron nem adta fel, a Terminátor forgatását 9 hónappal később tudták csak elkezdeni, mivel Arnold Schwarzeneggernek más irányú elfoglaltsága volt, konkrétan a Conan, a barbárban kellett szerepelnie. A felszabadult idő alatt Cameron az Aliens forgatókönyvével volt elfoglalva, amit még a Terminátor készítése alatt is pofozgatott, majd letette a Fox fejesei elé, akik teljes mértékben meg voltak elégedve azzal, annak ellenére, hogy az még nem volt befejezve. Tettek is egy ajánlatot Cameronnak: Ha a Terminátor sikeres lesz, akkor alátolják az Aliens rendezői székét.

Ott folytatódik a történet, ahol abbamaradt, Ripley továbbra is hibernálva suhan az űrben, ám 57 év eltelt az első rész óta. A kabint sikeresen megtalálják, befogják, Ripley magához tér, a társaság pedig elég szkeptikus a nő előadott történetével kapcsolatban, konkrétan szinte mindenki kiröhögi, ráadásul azzal huzakodnak elő, hogy az LV-426 bolygón már 20 éve élnek telepesek és eddig semmi szokatlant nem tapasztaltak. De aztán csak betoppannak Ripleyhez azzal a hírrel, hogy baj van, megszakadt a kapcsolat a planétán élőkkel, odaküldenek egy különítményt és jó lenne a nő is velük tartana tanácsadóként. A kolóniára érve (az első elképzelés szerint 30 atmoszféra feldolgozót láthattunk volna) először semmi szokatlant nem tapasztalnak, az épületen belül azonban hatalmas csata nyomaira bukkannak, később pedig jönnek a fekete „űrdögök” és a csapat elég gyorsan megfogyatkozik.

Míg Scott műve leginkább csak az űrhajóban játszódott, addig Cameron filmje betekintést nyújt egy űrállomáson folyó életbe (még ha csak rövid időre is). Később pedig bemutatja a fegyvereket és járműveket is, majd hogy miképp is képzel el egy telepet egy idegen planétán. Ezen kívül ő mutatta be a Weyland Yutani társaságot is. A mendemonda szerint a cég Scott egyik általa nem kedvelt szomszédja után kapta a nevét, de valójában Ron Cobbtól származik a név. Cameron próbált hű maradni az első filmhez és mikor nem találták meg a Narcissus díszleteit, de még a tervrajzát se tudták felkutatni a Foxnál, a rendező foga díszlettervezőket és megnézette velük az Alient, azt kérte tőlük, hogy készítsenek ugyanilyet. Az első részben látott idegen űrhajóra is eléggé megrongálva leltek csak rá, ezt is újraalkották. Az alienek fészkét profi módon sikerült megalkotni, a Batmanben is ezt használták fel, nem kellett rajta semmi javítani, mivel teljesen épen maradt.

Hiába azonban a külcsín, ha nincsenek remek szereplők a filmben, ám úgy hiszem kiváló csapatot sikerült összetrombitálni, ráadásul majdnem Ripley-mentes produkció született. A stúdió arra utasította Cameront, hogy hozzon össze egy olyan variációt is a forgatókönyvből, amiben nem szerepel Ripley, ugyanis szerintük könnyen előfordulhat, hogy a színésznő nem vállalja a folytatást. Cameron erre azt mondta, hogy ezt nem fogja megtenni, különben is az egész sztori erre a karakterre épül. Sigourney Weaver először hallani sem akar a folytatásról, tele volt kételyekkel, de mikor leült Cameronnal a filmről beszélni rábólintott a felkérésre, leginkább az anya-lánya kapcsolat tetszett Ripley és Newt karaktere között Viszont volt három kikötése: nem akar meghalni a filmben, nem akar szerelmi jelenetet közte és egy idegen között és nem akar lövöldözni. A háromból csak kettőt teljesítettek, a filmben Ripley egy idő után fegyverrel a kezében nyomul előre, aminek néhány szép, egészséges tojás és pár „vigyori” fekete terror látja kárát.

Ripley után jöhetett a többi színész, Cameron nem olyan karaktereket írt, akik végig ugyanúgy néznek ki magukból, némelyik egy idő után már másképp viselkedik, mint ahogy kezdetbe. Elsőnek itt van Paul Reiser, aki Buke-öt játssza, az elején még kiáll Ripley mellett, szimpatikus figura, ám a végén már azt kívánjuk bárcsak megveregetné a hátát egy lény. Bill Paxton alakítja Hudsont, a katona kezdetben még egy nagyszájú baka, szinte már várja a bevetést, aztán nem sokra rá pedig egy rakás szerencsétlenségnek tűnik, akinek tele van a gatyája, pedig megjárt már jó néhány poklot. Hicks szerepét először James Remar kapta, de mivel már a forgatás elején összekülönbözött Cameronnal lecserélték, helyére Michael Biehn kerül. Hicks nem egy szószátyár alak, elvan a nagy tömegben, aztán egy idő után már ő irányítja a megfogyatkozott csapatot. Gorman (William Hope) egy irányítani képtelen tisztnek tűnik, ám később kiderül, hogy szorult bele némi bátorság, Vasquez ekkor jegyzi meg, hogy mindig is egy seggfej volt az ürge. Az egész gyalogság legtökösebbje egyértelműen Vasquez közlegény, ráadásul egy irgalmatlan nagy tűzerőt cipel és nem csinál be a saját árnyékától sem (spin-offot neki!). Sajnálatos, hogy hozzá hasonló kaliberű női karaktert ritkán látni. Bishop-ot Lance Henricksen formálja meg, méghozzá nagyszerűen, a kinézete és merev tekintete láttán komolyan azt hiszi az ember, hogy csak egy androidot látunk. Mikor azt a jelenetet vették fel, mikor a színész az arcmászót tanulmányozza dupla kontaklencsét akart viselni, ám a rendező szerint így is ijesztően nézett ki. Bishop iránt kezdetben még negatívan áll hozzá Ripley, az első részben ugyanis meggyűlt a baja egy androiddal és azóta ki nem állhatja az ilyen „dolgokat”. (Bishopnak jutott egyébként egy poénos mondat: Szintetikus vagyok, de nem hülye.) Megemlíteném még az Apone őrmestert játszó Al Matthewst is, aki Vietnámban szolgált és ő volt az első néger tengerészgyalogos, aki őrmesteri rangot kapott. A filmben a hibernáció után fél másodperccel máris szivart tol a szájába, ettől a „kelléktől” soha nem válik meg. A katonákat alakító színészeknek mellesleg el kellett olvasni Robert A. Heinlein Csillagközi Invázió regényét.

A filmbéli katonák először keményeknek tűnnek, hatalmas nagy tűzerővel érkeznek a bolygóra, Ripley-n kívül senki nem hiszi azt, hogy a horrorisztikus „apróságok” meg tudják izzasztani őket. Aztán mikor kitör a haddelhadd úgy hullanak, mint a legyek, a lények minden irányból támadnak, a szereplők arcára kiül a rémület, a nézőnek pedig a konkrétan vacog a foga a félelemtől és keményen markolja a szék karfáját miközben megállíthatatlanul özönlenek előre a bestiák.

Cameron a halálos lények szaporodásán sem kívánt változtatni, volt egy jelenet, mikor Burke-ot elkapja az egyik alien, Ripley pedig később rátalál, de ekkor már beleültettek egy embriót és a nő átad neki egy gránátot, de a rendező ezt kivágta, arra hivatkozva, hogy a „kirobbanási idő” sokkal hosszabb volt az első részben. Ám a Halált, azaz Alient kicsit megváltoztatta, így a lény még brutálisabban, még félelmetesebben nézett ki, Cameron ezzel is jó munkát végzett, eredetileg H. R. Gigert kérték volna fel erre a feladatra, de a rendező nem igényelte a segítségét.. A filmben felvetődik a kérdés: De ki rakja a tojásokat? Most teljes életnagyságban megtapasztalhatjuk ki is felelős a tojásokért.

Cameron műve nem éppen rövid, mégis odaszögezi az elejétől a végéig a nézőt a képernyő elé, egy perc üresjárat sem akad benne és folyamatosan adagolják benne a feszültséget. Nem tudnék egy negatív dolgot sem elmondani a filmről, ez a produkció még ma is ugyanúgy megállja a helyét, mint régen, 100 %-os alkotás. Valahol azt olvastam, ha Ridley Scott elhozta a horrort, akkor Cameron a terrort mutatta be, igaza volt az illetőnek.

Amerikai bevétel: 85,1 miillió dollár
Összbevétel: 131 millió dollár

imdb: 8,5 53. legjobb film
rottentomatoes: 100 %