Torrente 5.: A kezdő tizenegy (Torrente V: Misión Eurovegas)

Az előző részről itt volt szó.

„Torrente? Spanyol film? Miről szól? Szexista, rasszista, bunkóparaszt exzsaruról? Na jó, nézzük meg.” – Nagyjából így állhatott neki mindenki a vígjátéknak régen. És valószínűleg már a legtöbb néző ott tudta, hogy odalesz ezért a tohonya félkegyelműért, amikor az pár feles bekapása után éjfélkor kijelenti, hogy szolgálatban van és nem kér több itókát. A szinkron zseniális volt, néhány mondatot azóta is előszeretettel idézgetnek. Santiago Segura újra és újra belebújhatott Torrente bőrébe, de azért tudnia kellett volna, hogy hol kell kiszállni. Mert hiába csapkodtuk a térdünket a nevetéstől a kétbalkezes ürgén, mostanra már inkább fárasztó, mint vicces.

A címszereplő a sittről szabadulván kissé sajnálkozik. Világéletében becsülettel, egyenes derékkal állt ki a jog és igazság (Michael Knight másképp dolgozott, lássuk be!) oldalán és csakis azon ügyködött, hogy a dicső nemzetet szolgálja, felemelje, de mégis csúnyán rácsok mögé vágták. Most pedig szembesülnie kell a cudar állapotokkal, a fertővel és az ínséggel. Na, akkor most mi legyen? Kihúzták a gyufát nála, ő bizony nem lesz mintaállampolgár (!!) és magasról fog tenni az erényekre (!!!!).

Mit is jelent mindez? Ó, igen, Torrente törvényenkívüli lesz. Nem kell megijedni, viselkedése mit sem változik, a következő pillanatban már két nő társaságát élvezi és természetesen jó szokásához híven be is szól. De fontos feladat is vár rá: ki kell rámolnia egy kaszinót. Mindezt nem egyedül hajtja végre, szedett-vedett bandát toboroz maga mellé.

A franchise-ra jellemző, hogy Torrente mindig talál egy-két embert, aki nem kocogtatja meg halántékát az okosságai hallatán, tátott szájjal hallgatja mondandóját és ha nem is boldogan, de megcsinálja, amire utasítják. Most is sikerül egy eléggé félnótás társaságot toboroznia, akikre azért sikerül viccesebb ruhadarabokat aggatni. Szóval összejön az Ocean’s Elevenhez hasonló nagy csapat.

Sajnos az ötödik részre alaposan elfáradt Torrente. Nyilván viselkedésén nem szabad változtatni, hiszen ez adja a figura sava-borsát, de a korábbi részekben minden lehetséges poént és humorforrást elpuffogtatta, ocsmányságai se nem szórakoztatóak, de a legnagyobb baj, hogy megbotránkoztatóak sem. Santiago Segura rutinosan játssza a címszereplőt, de ezúttal kimaradtak az idézhető szövegek, otrombaságai esetleg félmosolyra elegendőek és még a körülötte lebzselő sötét alakok is fárasztóak. Alec Baldwin sem erőltette túl magát, elmondja szövegeit, de arca mindvégig rezzenéstelen marad, nagyobb színészi teljesítményt ne várjunk tőle. A legnagyobb poén, hogy a Spanyolországról elmondott szövegek – legyen az politikai vagy szociális jellegű – akár Magyarországon is megállnák a helyüket. 25 %

imdb: 5,4