Mad Max: A harag útja trivia

George Miller a Táncoló talpak előtt akarta elkészíteni a folytatást. „2001-ben vágtunk volna bele, de 9/11 után az amerikai dollár gyakorlatilag összeomlott és a büdzsé durván megnőtt. Inkább a Táncoló talpak mellett tettük le voksunkat, mert pont rendelkezésünkre áll digitális létesítmény. Majd újra esély nyílt rá, hogy elkezdjük a forgatást, de akkor meg az ausztrál sivatagban elkezdett esni és ahol vörös sivatagnak kellett volna lennie, ott virágok nyíltak. Vártunk egy évet, hogy visszanyerje a hely az eredeti kinézetét, de nem így történt. Így hát elmentünk Namíbiába, ahol soha nem esik.” – mondta Miller.

A rendező nem szimplán egy effektfilmet akart. „Old school módon forgattunk, mivel ez nem egy CGI produkció. Nem akartuk a fizika törvényeit átírni. A 120 nap mindegyike egy hatalmas kaszkadőrmutatványnak felelt meg. A digitális kamerákkal 480 óra anyagot vettünk fel, amelyet úgy három hétbe telne végignézni, ha nem aludnánk.”

Éppen ezért a rögzített anyagok egy része ott maradt a vágószoba padlóján. Margaret Sixelnek – Miller állandó munkatársa – ebből kellett bő két órát összeollóznia, ráadásul soha nem volt köze akcióhoz. Inkább dokumentumfilmeket vágott. Asszisztensei segítségével nézték át az összes beállítást.

„Egy adott pillanatban csak egyetlen tökéletes hely van a kamera számára – mondta Roman Polanski. És Miller az animációs filmek közben tanulta meg, hogy kísérletezhet kedvére a kamerával úgy, hogy nem kerül semmibe, így minden helyzet számára képes megtalálni a megfelelő helyet a felvételhez.

John Slate irányította a kameracsapatot, aki hosszú ideje visszavonult már és kifejezetten ezért a filmért lendült újra munkába. 70 éves volt és néhány jelenetnél a War Rig tetején állva filmezett.

Minden, az utolsó másodpercig meg volt tervezve. Miller a forgatókönyv előtt storyboard-ot készített és jó előre lehetett tudni, hogy ki mit fog csinálni az adott felvétel során. 3500 panelt rajzolt, ami nagy segítségére volt a stábnak.

„Úgy gondolok az akciófilmekre, mint a vizuális zenére. A harag útja valahol a vad rock koncert és az az opera között helyezkedik el” – mondta Miller. Üldözés közben jutnia kell idő a karakterekre és a vágás segít, hogy a film megtalálja a ritmusát.

A forgatáson nem azon járt az agyuk, hogy egy újabb Mad Max vagy Országúti harcos filmet csinálnak. Csakis a harag útján gondolkodtak és nem beszéltek soha arról, hogy mindez csak egy szimpla folytatást. 30 év telt el a legutóbbi Mad Max óta és nagyot változott a világ azóta.

Hugh Jeays-Byrne az eredeti Mad Max-ben Toecuttert játszotta. „Csodálatos fickó. A Royal Shakespeare Company-nél kezdte, az ősei a katonaságnál szolgáltak és úgy volt vele, hogy szakít a hagyománnyal és inkább színész lesz. Sajnos karakterét kicsináltuk az első rész végén. Viszont mindenképpen megpróbáltam valahogy betenni valamelyik filmbe és ez az első, ahol sikerült. Tökéletes volt Immortan szerepére, úgy is járt a forgatáson, mint Immortan. Ragaszkodott ahhoz, hogy mindenki Apucinak szólítsa. Tom és Charlize természetesen nem tették és a csajok sem, de a többiek a War Boyokon keresztül a kaszkadőrökig mindenki így hívta.

Miller ügyelt a karakterekre és a bemutatott világ bemutatására. Szerinte nem elég annyi, hogy odateszünk valakit vagy valamit a jelenetbe, lennie kell háttértörténetének, tudni kell róla valamit. Csak így van értelme az egésznek.

A kosztümök, a gépek, a fegyverek, a make up és mindenféle dolog kacsán volt egy bizonyos szabály: Csak azért, mert pusztaságban zajlik a cselekmény az nem jelenti feltétlenül azt, hogy semmi sem lehet szép.

A direktor szerint legjobb lett volna, ha fekete-fehérben készül el a film, de manapság inkább a művészi alkotások forognak így. A másik lehetőség pedig az volt, hogy kiválaszt egy-két színt és csak ezek dominálnak a produkcióban. Így esett a választás a kékeszöldre és narancsra. A sivatag narancsos színben pompázik, az ég pedig kékeszöld.

2700 vágás van 114 perc alatt.

Pluszban egy kis érdekesség.  Anno mielőtt Robert Zemeckis ugrott volna neki a Kapcsolat (Contact) sci-finek, Miller ügyködött a projektben. „Soha nem láttam, nem mintha bajom lenne Bob Zemeckisszel. Életem egyik fénypontja volt, hogy egy évet eltölthettem Carl Sagannal, aki Ann Druyannak közösen írta a forgatókönyvet. Csodálatos élményt volt beszélgetni velük a filmről ezekkel a tudósokkal. De világossá vált, hogy a Warnert nem igazán érdekelné az a verzió, ahogy én szerettem volna. Jobbnak tűnt, hogy útjaink elválnak. Majd valaki elküldte nekem a jóváhagyott szkriptet. Szerintem sokkal kiszámíthatóbbá tették, sokkal közönségbarátabbá.” – hozzátette, hogy a forgatókönyvben a szereplők inkább arról beszélnek, hogy mit kellene megtapasztalniuk, célozva arra, hogy nem igazán bíztak a nézőben, hogy megértik és felfogják, hogy mi fog történni vagy zajlani. Mindazonáltal az is kiderült, hogy Csillagok között (Interstellar) sokkal közelebb áll ahhoz, mint, amit elképzelt.