0

A megtisztulás éjszakája: Anarchia (The Purge: Anarchy)

megtisztulasejszakaja

Gyakran elég egyetlen sor a történetről, hogy felkeltse a figyelmet. Így volt A megtisztulás éjszakájával, de sajnos a megvalósítás enyhén szólva is gyenge lett. A lényeg, hogy minden évben van egy este, ahol minden megengedett. 12 óra alatt tetszés szerint annyi embert lehet hidegre tenni büntetlenül, amennyit csak akarsz. A gyenge kritika vélemények mellé erős bevételi eredmények társultak, éppen ezért James DeMonaco megkapta a lehetőséget a folytatásra. Nem volt sok ideje a forgatókönyv összetákolására, ám valószínűleg volt néhány elgondolása arra az esetre, ha a stúdió a következő résszel noszogatná.

purgeanarchy1

DeMonaco ezúttal kilépett a négy fal közül és home invasion téma helyett inkább az utcákon hajtotta végig szereplőit. A szokásos éves „megtisztulás” eljövetele előtt bedeszkázzák az ablakokat, elreteszelik az ajtókat. De előkerülnek a fegyverek, szabadjára engedik a mocskos gondolatokat. Vidáman ki lehet ülni a tetőre lövöldözni vagy akár az utcákon lehet óvatlan emberekre vadászni. A gazdagok inkább otthon, biztonságban veszik ki a részüket a halálosztásból, súlyos összegeken megvett embereket apríthatnak fel vagy vadászhatnak le. Ahogy kedvük tartja.

Frank Grillo mogorva karakteréről nem árulnak el sokat. Biztos, hogy komolyabb kiképzésen esett át és kifejezetten erre az estére tartogatta dühét. Bosszút akar állni. Azonban a sors útjába sodor egy kocsijukkal lerobbant párost, illetve egy anyát, aki lányával menekül. Enyhén szólva sem szeretne senki biztonságáért felelni, de úgy alakul, hogy mind a négy embert pártfogásába veszi. Tetszetős jutalomért, persze. Az alakításokról nem érdemes beszélni, egyedül Grillot lehet kiemelni a tömegből, akiről talán csak egy halálfejes póló hiányzik.

purge2anarchy

Láthatóan a rendezőnek sok kedvenc filmje van és mivel nem tudta, hogy melyik előtt tisztelegjen, ezért inkább nem hagyta egyiket sem. Többek között megidézi Menekülés New Yorkban, a Menekülő ember és a Battle Royale klasszikusokat, mindezt úgy, hogy a sok főhajtás közben a rendező szemét nem a betonon, hanem a leforgatott anyagon pihentette.

Az alkotók bepótolják mindazt, amit kispóroltak az előző részből. Fegyveres, maszkos alakok lesik az ölésre kedvező alkalmat, bepillantást nyerhetünk néhány kivégzésbe valahol néhány méterrel arrébb sikolyokat hoz a szél és a IQ 0 villogó fehér fogú pénzemberek szórakozásába is bekapcsolódhatunk. Már a történet hallatán is arra gondolhatunk, hogy egy jóízű társadalomkritikát is megfogalmazhatnak, ám az előző rész után mindenkinek jobb, ha ettől eltekintenek. Ha jóindulatúan állunk hozzá ráfoghatjuk, hogy DeMonaco tisztában volt saját korlátaival és nem próbálta túlerőltetni a dolgot. Nem sok jóra számíthatnánk, ha nagyon szeretnénk beleásni a film mélységeibe. Amúgy is erős B kategóriás atmoszféra lengi körbe az Anarchiát, amelyből kibontakozik egy korrekt, feszes akció. Sokkal vállalhatóbb, mint az előző. 65 %

imdb:  6,6

rottentomatoes: 57 %

Büdzsé:  9 millió dollár
Amerikai bevétel: 71,5 millió dollár
Összbevétel: 109,2 millió dollár

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *