Enemy

Mi történne, ha egy nap kiderülne, hogy van egy hasonmásod, akiről egyáltalán nem tudtál? Teljesen ugyanúgy néz ki, mint Te magad. Felpezsdülne kicsit az életed és rajtad állna, hogy mihez kezdesz. Találkozol vele? Esetleg megismerkedsz barátnőjével is? Megpróbálod kézbe kapni postáját?

Adam Bell (Jake Gyllenhaal) napjai fájdalmasan egyhangúak. Rutinosan megtartja az óráit az egyetemen félig telt teremben, majd hazamegy, jön a kötelező, megszokott szex barátnőjével, majd másnap újra megismétlődik minden. Azonban minden megváltozik, amikor egy filmet megnézve észreveszi, hogy az egyik színész pont úgy néz ki, mint saját maga.

Denis Villeneuve a Fogságban thrillerrel belekóstolhatott a hollywoodi filmkészítésbe, de láthatóan Mark Wahlberg és producertársai nem ólálkodtak folyamatosan körülötte és megengedték, hogy úgy készíthesse el a produkciót, ahogy szeretné. A nyomozót játszó Gyllenhaal nem ment messzire a direktortól, bevállalta az Enemy-t, amely már nem tartozik a kommerszebb kategóriába. Nem lenne meglepő, ha David Lynch felírná kedvenc filmjei közé. Mert az alkotás alatt többször vakargathatjuk a fejünket, kérdések özöne kering agyunkban, miközben Adam és Anthony egymást méregeti.

Két eltérő személyiségű férfi próbálja feldolgozni a döbbenetes hírt, a nyilvánvalót. Villeneuve-öt most sem kapta el a gépszíj, azaz nincsenek látványos üldözések, nem mutogatnak háztetőkön kergetőző szereplőket, most is visszafogott tempóban halad előre a cselekmény, ami ugyan elég lassú, de soha nem mondható, hogy egy helyben toporogna. Ehhez társul még a szürkés, kissé színtelen, hipnotikus szürkés képi világ, az atmoszféra megteremtése és a rémálomszerű jelenetek mellett Gyllenhaal kiválóan játssza szerepet, illetve Saunder Jurriaans kissé nyugtalanító zenéjét is dicséret illeti. A direktor eléri, hogy az elejétől a végéig járjon az agyunk a lehetőségeken, és ugyanakkor inkába művészfilmek kedvelői élvezhetik csak igazán a produkciót.

imdb: 7,3

rottentomatoes: 74 %