Stoker

A címről elsősorban Bram Stoker és természetesen Drakula gróf juthat az átlagember eszébe. Wentworth Miller azonban megpróbálkozott azzal, hogy ezentúl egy családi drámába ágyazott horrorelemekkel ötvözött thriller is beugorjon a Stoker hallatán. Millert tulajdonképpen A szökésből ismerheti a nagyvilág, senki nem gondolta volna, hogy olyan forgatókönyvet fog produkálni, ami előtt az Álomgyárban sokan megemelik a kalapjukat. Kissé magasra tette az úriember a mércét saját magának, hiszen bevallottan Alfred Hitchock egyik műve, A gyanú árnyéka szolgált kiindulópontnak, amikor hozzálátott a történet kibontásához és természetesen a Drakula klasszikus is hatással volt rá.

Mindenesetre tény, hogy Miller átugrotta a lécet, sőt a Bosszú-trilógiának köszönhetően kultikus hírnévnek örvendő Park Chan-wook is felfigyelt rá és arra is hajlandó volt, hogy egy időre elhagyja hazáját. Hollywood kinyúlt érte, elkapta és behúzta, remélhetőleg nem szorongatják meg úgy, hogy kifacsarjanak belőle mindent. A kiszipolyozás még várat magára, mivel Chan-wook csak a minőség terén utazott nagyban, a büdzsé kicsiny volt és a Fox függetlenfilmes részlegének az égisze alatt dolgozhatott.

„Mostanában érdekes dolgok történnek az ismerőseiddel!” – mondják Indiának (Mia Wasikowska), aki 18. születésnapjára elvesztette édesapját, bár halála körül akad néhány megválaszolatlan kérdés. A temetés előtt tűnik fel a jóképű nagybácsi (Matthew Goode). A világutazó rokon maradna egy darabig, de csak ha India és édesanyja is beleegyezne. A titokzatos férfi nem tűnik búsnak, láthatóan próbál beilleszkedni a családba és folyamatosan India nyomában jár, bár ezt a visszahúzódó lány egyáltalán nem értékeli. Viszont ahogy halad előre a cselekmény annál világosabbá válik, hogy a félmosoly mögött valami ördögi bujkál. Gondoskodni akar a családról? Gyászukban, a nehéz időkben szeretne velük lenni? Vagy egyszerűen csak magába akarja bolondítani az anyát és a lányát? De boldogan elmegy Indiáért a suliba és ott van, amikor egy randi balul sül el.

Hitchcockot gyakran emlegetik a feszültségkeltés nagymesterének. Chan-wook számára fel volt adva a lecke, ő pedig szépen elvégezte a feladatát. Nagy szerencse, hogy magával hozhatta operatőrét, hiánya rányomná a bélyegét a filmre, Chung Chung-hoon kameramunkája egyszerűen lehengerlő. A rendező a feszültségkeltés nagymestere és egykori klasszikusa előtt tiszteleg, nem erőlködik, könnyedén teszi érdekessé alkotását, eléri, hogy már az elején érdekelni kezdje a nézőt Charlie és szándékai. A cselekmény előrehaladtával egyre jobban belemerül a családi viszonyokba és néhány múltban játszódó jelenet bevágásával több információhoz jutunk, míg végül összeáll a kép.

A „családi hármas” megismerése során lassanként rájövünk, hogy egy pszichológus számára remek alanyok lehetnének. Miből lesz a cserebogár? Charlie bácsi hatására India 180 fokos fordulattal a visszahúzódó lánykából teljesen más személyiséggé válik (spoiler: a pincehelyiség, a fejlövés vagy éppen a gyilkosság utáni maszturbáció). 75 % megérdemel a film és ezentúl gyanúsan fogom méregetni a hatalmas kőgolyóbisokat, már ha látok egyáltalán effélét.

imdb: 7,2

rottentomatoes 67 %

Büdzsé: 12 millió dollár
Amerikai bevétel: 1,7 millió dollár
Összbevétel: 9,3 millió dollár