Elite Squad: Enemy Within (Tropa de Elite 2 – O Inimigo Agora É Outro, 2010)

Az Elite Squad: Enemy Within ott folytatja, ahol az első film abbahagyta. Pontosabban évekkel később, de az erőszak és a korrupció mit sem változott, ezúttal azonban José Padilha kiterjeszti a film látókörét a favelákon túl a hatalom folyosóira, de csak hogy megmutassa: ott is ugyanaz a szar folyik. A második rész még sikeresebb lett, mint az első, Brazíliában nézettségi rekordot döntött, még az Avatart is megelőzte, tehát biztosan ráérzett valamire, ami nagyon ott van a társadalmi köztudatban, és mindezt szocio-dráma helyett egy izgalmas akciófilmben tudta bemutatni.

A folytatásra visszatértek a jól ismert szereplők, Nascimento, akinek a lógó arca még mindig magán viseli a felelősség jegyeit egész Rio biztonságáért és Matias, de a történet csak tematikusan folytatása az előző résznek, a cselekmények teljesen függetlenek és a film önmagában is élvezhető előzetes tudás nélkül. A történet elején Nascimento visszatért a BOPE-hoz, a Rio de Janeiro-i rendőrség speciális egységéhez, és éppen egy felkelést próbál a csapata elfojtani a város elsőszámú börtönében, ahol a legveszélyesebb bűnözöket őrzik, leginkább egymástól, mert az első adandó alkalommal lemészárolnák a riválisaikat. Itt lép színre egy új szereplő, Fraga, az “ölelj meg egy bűnözőt” hitvallású emberi jogi aktivista, aki diplomáciai úton oldaná meg a krízist. Fraga, és közvetetten a liberálisok ábrázolása ezen a ponton nem túl hízelgő, mert tényleg egy seggfejként jelenik meg, akinek a naív ideái csak korlátozzák a BOPE-t a munkája hatékony végzésében.

Matias kapitányt azonban semmi nem tántorítja el a küldetésétől, és egy hibátlan fejlövéssel kiiktatja a Seu Jorge alakította főnököt, akinek az agya szimbolikus hatékonysággal terül szét az emberi jogi aktivista pólóján. A fiaskó után a liberálisok Nascimento és Matias fejét követelik, miközben a közvélemény hősökként tekint rájuk, így Nascimento felfelé bukik: eltávolítják a BOPE éléről, de helyette magas politikai beosztásba kerül. Kihasználva az új pozícióját soha nem látott módon megerősíti a BOPE-t és személyes háborút indít a favelák dorgkereskedői ellen. El is éri a kitűzött célját, ami természetesen előre nem látott következményekhez vezet, és itt bukik el a kemény kéz logikája, ugyanis ki lehet irtani a bűnözőket az utcákról, de nem ők a probléma, csak a probléma leglátványosabb tünete. Nascimento pár év alatt megtisztítja a favelák többségét, de a dealerek helyét egy sokkal nagyobb rossz veszi át: a korrupt zsaruk rájönnek, hogy kifizetődőbb, ha közvetlenül átveszik a favelák irányítását, és ebben a politikai vezetők támogatását is élvezik, akik újraválasztása most már a maffiától függ, mert ők döntik el, hogy szavaznak a nyomornegyedek lakói. És ez ellen a rendszer ellen, amit a tetejétől az aljáig átsző a korrupció már nem működik a bevett BOPE megoldás, hogy besétálok és fejbelövöm a legnagyobb bajkeverőt.

Az Elite Squad 2 egy narratívan kiforrottabb alkotás, mint az első része, jobban eltávolodott a dokumentarista hangvételétől és sokkal egyenesebb a történetvezetés. Nem véletlenül emlegetik a brazil Keresztapaként, míg az első részben láttuk, ahogy a káoszból kiemelkedik egy vezető, a másodikban azt követhetjük figyelemmel, miként boldogul egy kiterjedt szervezet élén. És persze ott vannak a kivégzések. Mindeközben a színek ugyanolyan élénkek, az akció ugyanolyan közvetlen és pörgős, az erőszak ugyanolyan hétköznapi és brutális. Megőrzött minden stílusjegyet, amitől az első filmre lélegzet-visszafoljtva tapadt a tekintetünk, miközben még magasabbra emeli a politikai tétet.

IMDb: 8,1

RottenTomatoes: 95%