7

A rítus (The Rite)

 

Ördögűzős film, végre – dörzsölhetjük össze vidáman kezeinket, hiszen nagy ritkán kapunk efféle művet, amelyen valóban megijedünk vagy elborzongunk rajta. Mit is tanultunk eddig erről a tevékenységről? Kell egy galád pokolszülött, aki beköltözik valamely emberbe, ott aztán vígan él, kicsavarja a felhasznált test egyes részeit és különös hangokat hallat vagy elfeledett nyelven óbégat. A kirendelt (esetleg hitében megingott) reverendás pedig bőszen szórja a begyakorolt igéket, egyik kezével szenteltvízzel szórja be a megszállt nyomorultat, másikkal keresztet rajzol a levegőbe vagy a Bibliát szorongatja görcsösen. Ebben a témában újat nem is nagyon tudnak mondani ebben a még ha megfeszülnek sem lennének képesek meglepővel szolgálni. Amit viszont lehet és kötelező az az, hogy a közönség többször megijedjen, rémüldözzön és izguljon. Utoljára az Ördögűzés Emily Rose üdvéért érte el a kívánt hatást, ennek a horror-thrillernek két producere úgy gondolta, hogy Matt Baglio könyve is megér egy misét.

Történetünk főszereplője Michael Kovak (Colin O’Donoghue) rettentően unja a banánt, nem édesapja (Rutger Hauer) ravatalozójában képzeli el életét és a múltból is el akar szakadni, ezért papnövendéknek áll. Az egyik legtehetségesebb diákká válik, ugyanakkor megkérdőjelezi hitét, majd úgy dönt, hogy nem akarja ő a csuhát viselni. Feljebbvalója azonban rábeszéli, hogy menjen Rómába, ördögűző szemináriumra, hátha ott megjön az esze. Kovak szkeptikussággal alaposan felvértezve jelenik meg új tanulmányainak színhelyén, ahol unott képpel hallgatja az előadásokat és még a veterán ördögőzű, Lucas atyja (Anthony Hopkins) szárnyai alatt látott „érdekességekre” is más magyarázatot próbál lelni.

William Friedkin klasszikusát megpróbálják némiképp kikerülni, Lucas atyja meg is mondja itt bizony nem fog forogni senkinek a feje és a zöldborsó hányásra sem kell számítani (naná, PG-13-ba be kell, hogy férjen). De hát ez remek, hiszen, akkor nyilván más ijesztő jelenetekkel fognak operálni és beleszögezik a nézőt a puha székébe, úgy, hogy a popcorn a film végére érintetlen maradjon. Sajnos az a pár százas szög (vagy ilyesmi), amit az egyik megszállott köhög ki magából a játékidő egy bizonyos pontján nem elég ahhoz, hogy odaszegezzenek a kényelmes ülőhelyünkre vagy a tekintetünket mindvégig a vászonra szegezze.

Félreértés ne essék, Lucas atya néhányszor beveti magát, ilyenkor skandálja a szokásos szöveget, ügyfele pedig szépen megtesz mindent annak érdekében, hogy megszállottként viselkedjen és minden szép és jó, akarom mondani ezek a perceknek valóban sikerül elérniük, hogy ijesztőek legyenek. Ám a filmben a fő hangsúly nem az ördögűzésen van, hanem a hiten, így egy két órás becsinálós horror helyett mást főztek ki számunkra, azaz nagy adag drámával próbálták vegyíteni az alapanyagot. Kovak kétkedve figyeli a szemináriumokat és Lucas atya tevékenységét, azonban a rendező nem tudta a nézőbe is átültetni a kétkedést. Egy percig sem merül fel, hogy a szakterületén veteránnak számító atya csak egy ügyes szemfényvesztő lenne, mégpedig azért, mert olyan színészt sikerült megnyerni a filmhez, akiről már a kezdet kezdetén elhisszük, hogy kedvence az emberi hús (Hannibal Lecter), hogy álarcos igazságosztóként tör borsot a spanyolok orra alá (Zorró) vagy kiűzi a gonoszt bárkiből.

A rítusok mellett egyedül Hopkins miatt végigülni a többször ásítozósra sikeredett majd’ két órát, a színész kiválóan látja el feladatát. Zseniálisan játssza a sokat látott, kissé megfáradt mesterségében profi papot. Szomorú, hogy nem leltek mellé méltó társat. O’Donoghue még úgy az elején elmenne az unatkozó, szkeptikus kinézetével, de végig ugyanezt hozza, mellesleg Hopkins teljesen lemossa a vászonról, és mi még jobban megijedhetünk a vörös szemű szamártól, mint maga a karakter. Alice Braga teljesen halovány, a forgatókönyvírók teljesen elhanyagolták szegényt, Marta Gastini viszont ügyesen játssza a megszállt (vagy elmebajos?) lányt.

Mikael Hafström, a gyengus 1408 Stephen King-átirat és a szinte nézhetetlen Shanghai után végre egy jobb alkotással jelentkezett, ám ez is azt jelenti, hogy közepesnél nem lett jobb A rítus, 50 %-ot ér. A lassú víz partot mos alapelv nem volt szerencsés, az ördögűzős részek ugyan még jók voltak, de a hitét kereső fiatalember sztorija nem nevezhető érdekesnek. Más részről érdemesebb lett volna még egy kicsit a forgatókönyvvel foglalkozni, az egyes döccenőket elsimítani, egyes diskurálásokat mintha magasröptűnek szántak volna, pedig nem azok. Mint kiderül a démonok eltávolítása nem megy egyszerűen, kell hozzá némi idő, sőt még a nevüket sem mondják el oly egyszerűen a gazok. Erre fel meg mi történik a végén? S lőn megvilágosodás, először Kovak kobakjában, aztán a moziteremben, mert felgyúlnak a fények.


imdb: 6,1
rottentomatoes: 20 %

Büdzsé: 37 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel:  33 millió dollár
Eddigi összbevétel: 94,6 millió dollár

7 komment

  1. Én is pont most néztem, szerintem szerintem borzasztó gyenge, még ezt az 50%-ot is soknak érzem.
    Egyébként az 1408 nekem tetszett 🙂

  2. Önelégült, kiszámítható és unalmas! A stúdiók félnek a legkisebb bevételkieséstől, ezért aztán nem is kockáztat. A nézők pedig csak udvariasságból mosolyogják meg ezeket az ócska, elkoptatott trükköket!

  3. Nagyon gyenge film volt. Feleségemmel közösen néztük: neki se jött be.
    Sir Anthony az alkotás egyetlen említésre méltó “pontja”: ő – szokás szerint – brillírozik.
    Sajnos a sztorin és a pocsékul teljesítő színésztársakon ez sem segít…
    3/10

  4. én még 60%-al is meghonorálnám, majdnem egy időben láttam a Sucker Punchal és ha már a kettő közül lehet választani…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *