10

Könnyű nőcske (Easy A)

Jól tudjuk minden amerikai kultúrtermékből, hogy az Egyesült Államokban nehezebb túlélni a gimit, mint egy bevetést Basrában, főleg ha valaki nem rendelkezik a tökéletest megközelítő fizikai attribútumokkal ha lány, és atlétikai képességekkel, ha fiú. Így ugyanis esélye sincs részt venni a középiskola egyedüli jelentőséggel bíró társadalmi tevékenységében, a népszerűség hajhászásában, ha lány, és a szüzesség elvesztésében, ha fiú. Számtalan film, sorozat és pop dal járta már körül ezt a témát, legemlékezetesebben az első Amerikai pite film, és a Könnyű nőcske tulajdonképpen ezt állítja a fejére: mi történik, amikor egy lány  kerül ugyanebbe a helyzetbe, és a fiúk férfivá válásának eszköze helyett aktív kezdeményezővé válik?

 

Olive (Emma Stone) egy átlagos gimis lány – ha ezt el tudjuk képzelni – akit saját bevallása szerint a fiúk akkor sem vennék észre, ha ők Google Earth ő pedig egy felhőkarcoló lenne. Ám egy kis ártatlan hazugságnak köszönhetően futótűzként terjed el a pletyka, hogy Olive elvesztette a szüzességét, és hirtelen minden mozdulata reflektorfénybe kerül. Nem sokára sorban állnak nála a nyomi fiúk, hogy hadd hazudják az iskolában egy nominális ellenszolgáltatás fejében, hogy ők is lefeküdtek vele. Olive eleinte élvezi is a hírnevet, és rá is játszik, de hamarosan elveszti az irnyítást az események fölött, és miközben a fiúk társadalmi státusza, akiket kisegített, egyre nő, Olive megítélése egyre mélyebbre süllyed.

Feltűnt, hogy a leírásom alapján ez lehetne akár egy komoly film is, de szerencsére mégiscsak egy tini vígjátékról van szó, és szerencsére a Juno és Jennifer’s Body fajtából, ahol a humor nem a főszereplőt megalázó helyzetekből és balesetekből, hanem a szövegből fakad. A Könnyű nőcske Bert V. Royal forgatókönyvíró első mozi filmje és egyértelműen a Nora Ephron, Diablo Cody iskolát követi, ahol a főszereplő lányok talpraesettek, függetlenek, sziporkázó a humoruk és mindenki nagyságrendekkel szellemesebb, mint a valóságban. Szerintem a legjobb szövegeket a felnőtt karakterek kapták, és itt külön ki kell emelnem Stanley Tuccit és Patricia Clarksont, Olive szürreálisan laza, bohém szüleit, akikből szívesen láttam volna sokkal többet. Malcolm McDowell is feltűnik néhány percre a mogorva iskolaigazgatóként, csak azért, hogy előadhasson egy nagyon jó monológot az egyik kedvenc mondatommal: „This is a public school, if I can keep the boys off the pipe and the girls off the pole I get a bonus.” Sokan a következő Julia Robertset látják Emma Stone-ban, személy szerint nem vagyok nagy rajongója, de korrektül hozza a kacérság, ész, humor és báj megfelelő keverékét a főszerephez, és valószínűleg egyáltalán nem ártott a karrierjének, hogy a film legnagyobb részét cicanadrágokban és fűzőkben tölti.

Igazából két dolog zavart a filmben, mindkettő abból fakadhat, hogy ez már nem az én generációmnak szól. Az egyik a folyamatos meta-kommentár, hogy ugyanazok a klisék szerepelnek benne, mint a 80-as évek óta minden tini-rom-komban, de itt Olive folyamatosan tudatos megjegyzéseket tesz erre. Például a Clueless-hez (Emma) vagy a 10 Things I Hate About You-hoz (A makrancos hölgy)  hasonlóan ez a film is nagyon távoli rokonságban áll egy irodalmi klasszikussal, A skarlát betűvel, csakhogy itt, az előző filmekkel ellentétben a főszereplő állandóan párhuzamot is von a kettő között. A másik, hogy a készítők túlságosan igyekeztek minél több, pillanatnyilag divatos közösségi trendet meglovagolni: a film keretét Olive live youtube webcastja adja, de kipipálják a Facebookot és a Googlet is. Ez lehet, hogy a ma tizenéveseknél pontokat szerez, legalábbis a középkorú stúdió fejesek gondolhatják, hogy ez a ma tizenéveseknél pontokat szerez, de a konkrét technológiai példáknál semmi sem öregít gyorsabban egy filmet, már így is furcsán hat, hogy a Twitterre viszont egyetlen utalás sem történik.

A Könnyű nőcske remekül teljesített a pénztáraknál, az IMDb-n 7,7-en, a Rotten Tomatoes-on 87%-on áll, és minden esély megvan rá, hogy egy gimis vígjáték klasszikussá válik. Fiúk és nem-tinik számára is teljesen élvezhető, okos, vicces, tele idézhető szövegekkel és romantikát csak elvétve tartalmaz.

10 komment

  1. Szerintem nem lesz klasszikus, jó film, élvezethető, de valahogy nincs akkora rajongás körülötte. Bár lehet, hogy Amerikában odavannak érte:)
    Én élveztem, 75 %-ot adnék neki, Emma Stone-ból sztár lesz, legalábbis a stúdió biztosan azt farag belőle és a Pókemberbe is bekerült.
    Néhány szövegelés furcsának hatott, ilyesmiket biztosan nem mond egy tini, de nem jegyeztem meg hirtelen, hogy mely mondatok lennének azok:)

    Egyébként az is érdekes, hogy miért olyan különleges, hogy gimisként lefeküdt valakivel, hiszen ebben a korban az emberek döntő többsége már csinálja.

  2. Nekem szimpatikus ez a lány, jó volt a Meztelen dobosban és a Zombieland-ben is. Nyilvánvaló, hogy sztárt akarnak belőle csinálni. Nem baj, kell a vérfrissítés. 😀

  3. szerintem is jó film volt de tényleg nem lesz klasszius.azért az amerikai pite vagy a cooltúra szintjét nem éri el

  4. @curby: Azért azok konkrétan a fingós-hányós, gusztustalan poénokra voltak kihegyezve. Ez a film ennél könnyedebb, közelebb áll a 10 dolog… -hoz. Tinivígjáték ugyan, de nem a gusztustalan fajtából. Mert bár az Amerikai pite vicces ugyan, azért mégsem ugyan ez a súlycsoport.

  5. Hja, ennek is a szex volt a témája, de máshogy közelítették meg. Will Glucktól pedig kifejezetten haladás a Pomponsrácok után.

  6. Nekem a “Tíz dolog amit utálok benned” a legnagyobb tinifilm kedvenc, de ez az írás felkeltette az érdeklődésemet.

  7. @Mese92: a “tiz dolog” az elejetol a vegeig zsenialis, ez szerintem nem sikerult olyan egyenletesre, a harmadik felvonasban kicsit kezd szetesni a dolog.

    De azert a tiz dolog most mar egy tobb mint 10 eves film, lehet, hogy ennek a generacionak ez lesz az az elmeny.

  8. A Pompomsrácok után szerintem itt pont, hogy nem a rendező miatt lett élvezetes a film. Ezt egy kezdő iparos is el tudta volna ilyenre készíteni.
    Emma Stone-ból lehet a következő Julia Roberts, de én őt olykor kedveltem, máskor nem. Stone a Zombielandben idegesített, nem tudnám megmondani miért, itt nem volt vele semmi bajom.

  9. nem komálom a műfajt, de ez szokatlanul jól sikerült darab. Talán a főszereplő “nagyon jófej” szülei kicsit irreálisak voltak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *