Hősök (Heroes), 3. évad félidőben – sorozat

Az első évad felvezetése még tetszett, aztán a kezdeti szép remények eltűntek, maradt a középszer, sok felesleges részt láthattunk, a rétestészta-effektus is bejött a képbe, nyújtották, ahogy tudták és nem haladtak előre, a finálé pedig enyhén szólva csalódás volt. A másodikat három-négy epizód után hagytam abba, nem volt hangulata, konkrétan untam. A harmadik szezonba lesz, ami lesz alapon kezdtem bele, eléggé felemásak az érzéseim így a felénél, sok hülyeség, feleslegesség és átgondolatlanság jellemzi ezt az évadot, én pedig mégis nézem agyatlanul.

A sztorit ecsetelni teljesen felesleges, tele van kavarással, konkrétan nem tudjuk ki milyen oldalon áll, hiszen ha valaki állást foglal, az a következő részben már máshogy cselekszik. illetve vannak olyanok, akikről tudjuk, hogy jók vagy rosszak, ám  őket is be lehet palizni. Szintén sejthetjük kik mozgatják a szálakat a háttérben, de arra sem mondhatjuk 100 %-ig, hogy biztosak vagyunk benne, nem lennék meglepve, ha az évad folyamán még jönne egy-két ember a képbe, akik titkon beleszóltak az történések folyásába. Ez az apád vagyok, fiam vagy, rokonok vagyunk téma pedig a Star Wars óta lerágott csont (a mexikói-brazil sorozatok követőinek meg pláne az), ritkán lehet már az ilyenen meglepődni, de azért sikerült itt is ellőni.

A szereplők összességében átlagos vagy gyenge teljesítményt nyújtanak. Milo Ventimiglia legtöbbször „én vagyok a nagy kemény gyerek” fejet vág, ilyenkor a szája olyan, mintha Stallonét látnám. Hayden Panettiere pedig leginkább az elvetemült arcát veszi fel, a jelenben is, a jövőben is, többet kéne mosolyognia, nála a belső szenvedést erőltetik túlzottan.

Innentől spoilerezek

Visszajött Peter többször is a jövőből, mint kiderült nem kéne az emberek tudomására hozni, hogy vannak hozzájuk hasonló egyedek eme bolygón, ezt akarta megakadályozni, megváltozott ez meg az. Azt hiszem az időutazással megkavarták a dolgokat kissé. Nem is mertem belegondolni a múlt-jelen.jövő ugrálások között ebbe a témába, legfőképpen azért, mert csak magamat idegesítettem volna vele, hogy mennyire nem átgondoltan tálalják a néznivalót.

Szintén néha fogom a fejemet a szereplők hülye cselekedetein. Hiro és Ando elment elfogni az Afrikai Isaac-ot, aki kétszer jól fejbe is csűrte Hirot, mert az előre látta, hogy jönnek. De hogy Hiro mi a frászért nem állította meg az időt? És ez az afrikai jövőbelátó hogy nem látta a jövőt akkor, mikor jött az egyik gonosznak beállított szereplő? Szegény Sylart pedig én úgy sajnálom, minek kell három évadon keresztül vonszolni előre? Ott volt az első felvonásban oké, kell új negatív figura, az újdonság vonják ki valahogy a forgalomból. A Pókember vagy Fenegyerek sem mindig ugyanazokkal az ellenfelekkel nézett mindig szembe, hanem jött új, néha visszatért a régi ellenfél, de nem voltak folyton jelen ugyanazok a keménylegények. Sylarral kapcsolatban is kavartak a jövővel, láthattuk, hogy szépen ül, elfojtja az „éhségét”, teljesen rendes manus lett. A jelenben is hirtelen megváltozik, rájön arra miként tudja az emberek megölése nélkül elvenni a képességeiket. Eddig stimmel tehát, ám ő mégis inkább visszatér a vérrel itatott ösvényére, mert neki így jobb. Aha, akkor felejtsük el a jövőben látottakat megint? Az is vicces volt, hogy az emlékét vesztett 10 éves szintre süllyedt Hiro úgy viselkedett, mint ahogy eddig is megszokhattuk. A Haitival is volt egy kis csűrés-csavarás, van mikor 10 méterrel odébb már nem tud senki kunsztokat művelni, olykor pedig két méterrel mellette is vidáman használják a képességeket. Őszintén szólva Mohinder t is kicsinálhatná végre valaki. Claire nevelőapja pedig profi ugyan, de azért a távcsöves puskával mellélőtt, mint aki ma kezdte.

Szeretem a szuperhősöket, a Bosszú Angyalai, az Igazság Ligája vagy az X-Men képregényeket szívesen olvastam (jó 15 éve, mostanában csak a neten néha), a gond a Hősöknél az, hogy túl sok a karakter már, illene lenne már kivonni a forgalomból néhány tagot, mert egyre csak többen lesznek, aztán a végén pedig annyira nagy lesz a zsúfoltság, hogy ökölharcot nyomnak, nehogy megsérüljön a társuk. Idáig ne jussunk már el. Megjegyzem Robert Forster kivonása a forgalomból rossz húzás, mellesleg belőle simán válhatott volna egy Sylar utód.

Na és ez a világmegmentősdi. Konkrétan nem lehet már mást kitalálni? Ennyire futja komolyan?

A 9^th Wonder képregénysorozat pedig teljesen erőltetett. A szereplők ez alapján haladnak előre ugyanis, más ötletük meg nincs. Lóhalálában kell írni a forgatókönyvet?  Csak azért mert úgy tűnik a készítőknek sincs más a tarsolyukban. Szerződtessenek nagyobb fantáziával megáldott írókat, mert ez nagyon nem oké. Itt említeném meg a a napfogyatkozásos részt, mikor a kukoricatáblától nem messze leltek képregényboltot. Egy látogató se volt ott tartózkodásuk alatt, nem is valószínű, hogy sokan vennének arra ilyen újságokat, mégis tele volt az üzlet képregényekkel.

Összességében az évad a sok marhaság ellenére is nézhető, elgondolkodni nem igazán érdemes rajta, mivel akkor szidhatjuk a készítőket és aztán magunkat is, hogy ezt nézzük. Én tudom mekkora marhaságokat látok, de valamiért élvezem. Felsorolni nehéz lenne minden hülyeséget, jegyzetelni kellett volna talán az eddigi 12 epizód alatt.

Egyébként szerintem a legjobban sikerült rész a harmadikban a napfogyatkozásos epizód volt (mindenhol napfogyatkozás volt egyszerre, ugyanakkor, érdekes, de ez még a legkevésbé zavaró), a legrosszabb pedig mikor Hiro az Isaac néger verziója segítségével látta a múltat, na ez teljesen felesleges volt.

Ha esetleg még valaki nézi az kommentekben elmondhatná mi tetszett vagy mi nem tetszett a legjobban neki eddig ebben az évadban.