Vágy és vezeklés (Antonement)

Egy írónő életútja. Egy vágy amiért ő mindent megtett, egy vágy amiért rengeteget vezekelt. Egy vágy amiért egy pár mindent megtett, egy vágy amiért ez a pár rengeteget vezekelt.

Briany 13 éves, színdarabot ír a szerelemről, annak fogalmáról, érzéséről, lángolásáról, sokkal komolyabb dolgokról, mint aminek egy 13 éves lány gondolataiban kéne járnia. Mitöbb ő maga szerelmes: plátói szerelmet érez Robbie iránt. Cecilia és Robbie között viszont forr a levegő, csak egy eltévesztett levél kell ahhoz, hogy egymáséi lehessenek. Leon, a bátyjuk hazatért Paul Marhall-lal, a csokigyárossal, aki kezdetektől fogva szimpatizál Lolával a szintén tizenéves unokahugicával. Lolát megerőszakolják, Robbie ül érte, Cecilia mégis hazavárja, hiszen tudja, hogy Briany hazudott bosszúból. Robbie egy módon tud kiszabadulni a börtönből, ha beáll a hadseregbe. Cecilia elhagyja a családját és ápolónő lesz. Találkoznak 3 és fél éve után Robbieval, megígéri, hogy visszajön a frontról. Robbie-t franciaországi szolgálatai során csak ez életeti és a ház a parton. Cecilia címét kideríti Briany és levelet ír neki. Nyilvánvaló, hogy bánja amit tett, ápolónőnek állt végül ő is. Mikor sebesült katonákat hoznak Briany kórházába, inden emberben Robbie-t látja, őt keresi. Elmegy Ceciliához Briany és bocsánatot kér. Ott van vele Robbie is és beolvas nagyon Briany-nek, valamint megparancsolják neki, hogy amit elrontott anno, azt most hozza jóvá. A lány megteszi, mert felnőtt fejjel már belátja tettének súlyát és következményeit. Évekkel később, mikor már befutott író, egy tv műsorban 21. és egyben utolsó regényéről beszél. Nyíltan bevallja, meg fog halni. Riporter rákérdez, hogy mennyiben igaz, hogy ez életrajzi regény. Válasza, hogy részben fikció, majd mindenkit ledöbbentve elárulja, hogy Cecilia és Robbie végül sosem találkoztak újra a háború után, mindketten meghaltak. Úgy gondolta, hogy ha már a valóságban nem, az ő regényében megadatik nekik a boldogság. Amit elvett tőlük, azt végül visszaadja nekik.

Történetében nem lenne annyira bonyolult a film, de az időkezelése teljesen megbontja. Kissé meglepő is, hiszen egyszer csak a lineáris folyamatot megszakítja azzal, hogy amit egyszer átéltünk Briany szemszögéből, azt Cecilia oldaláról is megismerhetjük. Többször is megbontja az idő folyamatát, néhol már követhetetlenül ide-oda ugrál. Egyszer hirtelen 4 évet ugrunk, majd mikor megértenénk az elmúlt 4 évbe történteket, emlékezésbe csap át, majd visszarepülünk 6 hónapot. Majd össze-vissza ugrál az időben. Viszonylag követhető a filmben, de leírni nagyon nehéz.

Néhol a film számomra nagyon erőltetett és unalmas, de van benne minden: szörnyűség, borzalom, boldogság, szerelem, vágyakozás, sírás.

Ez a film is egy adaptáció, méghozzá Ian McEwan regényén alapszik. Sajnos ezt a regényt nem ismerem, nem tudom mennyiben támaszkodik a film a könyvre.

Valahogy többet vártam ettől a filmtől, de nem tudom, hogy miért, vagy mitől….