
Németországban volt egy olyan adózási törvény, ami azt mondta ki, hogy aki egy filmbe invesztál, az a film költségeit leírhatja az adójából, addig, amíg az nem termel profitot. Sőt erre még hitelt is felvehetnek, amit megint csak le lehet írni az adóból. Tehát amíg egy film veszteséges, addig ők tulajdonképpen csak nyernek. Uwe Boll ezt használta ki. Hogy miért csak ő, nem tudom, de ha utánanéz valaki, rengeteg film készül német támogatással, pl Stallone filmjeit egy időben németek finanszírozták. Adták neki a 20 millát, ő örült, még akkor is ha bukott.
Uwe Boll büszke ember, nagy az egója. Szentül meg van győződve arról, hogy ő rohadt jó filmeket tesz le az asztalra. Az nem zavarja, hogy bukik egy filmje, simán másra keni: a marketingre, arra, hogy nem egy nagyobb stúdió dobta piacra a filmjét, a kritikusokra, vagy a nézőkre akár. És ment tovább, belevágott új alkotásba. A fennt említett német törvény megszüntetésével nem állították meg véglegesen, mivel új filmeken töri a fejét.
Olvasd tovább →