Underworld: Vérözön (Underworld: Blood Wars

Nem árult zsákbamacskát az első Underworld. A Matrixos lassítások farvizén evezett be a mozikba, ami akkoriban még eléggé érdekesnek és coolnak hatott, ráadásul ugye nagyon is benne volt a szórakoztatófaktor a vámpírok és vérfarkasok ősi csatározásában. A srácoknak pedig ott volt a szűk bőrcuccba bújtatott Kate Beckinsale, a csajoknak Scott Speedman. Nem volt gond a folytatással sem, ám az előzmény nagyon is gyengére sikeredett, de azért még kellett a negyedik is, ami… Miről is szólt? Szerencsékre az alkotók a Vérözön elején gyorsan összefoglalják, hogy mit is kellene tudnunk a franchise-ról.

Selene (Kate Beckinsale) egyedül rója az utakat, menekül és rohan. Fogalma sincs, hogy lánya hol lehet, de mivel különleges, akárcsak az ő vére, ezért jó néhányan szeretnék elkapni. De tapasztalatára csak szükség lenne, hiszen az ősi ellenfélnek új, félelmetes vezére van, szükség lenne, hogy a vámpírok újoncait valaki kitanítsa. Selene elfogadja az ideiglenes békeajánlatot, ám csúnyán átverik.

Ha eljutunk egy negyedik, esetleg ötödik felvonásig, akkor illene újat mutatni. Hiszen Vin Dieselék is egyre magasabbra tették a lécet a Halálos iramban franchise-ban, a Pengében pedig már a második részben együtt harcolt a főhős ősi ellenfelével. De mégis mit várjunk az Underworld-től? Egyértelmű, hogy pozitív értelemben vett agyzsibbasztós akciót, ahol túlzott értelmet nem kell keresni. Egyszerűen csak mindenki próbál dögös lenni, miközben morcosan mered a másikra vagy éppenséggel rettenthetetlennek és ravasznak akarnak látszani.

Nincs megállás, nem hagyják, hogy elidőzzünk a dialógusok sutaságán, a pillanatnyi drámázásokon, az aljas árulásokon. Mielőtt eszedbe jutna elgondolkodni a szereplők szájába adott szövegek „komolyságán”, már el is felejted miről volt szó. Nem hiába hoztam szóba a tempót, Selene az elején még arról beszél, hogy magára van utalva, a következő pillanatban megjelenik Theo James, hogy aztán már a vérszívók főhadiszállásán találjuk magunkat.

Anna Foerster eddig csak sorozatepizódokat készített, filmek terén nem éppen rutinos, de vizuálisan hozza a kötelezőt. a fekete és fehér színek kihangsúlyozására különösen nagy figyelmet szentel. És hát igaza is van, hiszen az vámpírok és vérfarkasok csatározásában, illetve a pózolások közepette eléggé jól dominálnak ezek a színek. Ha már eleve nem lehet egy igazán rengeteg színben pompázó filmet készíteni (vámpírok nappal ugye nem igazán mászkálhatnak), akkor el kell érni, hogy különösen jól mutasson a fehér, a szürke és a sötétebb árnyalat.

Beckinsale formás és szexi a latexcuccban, mint mindig, James is elfogadhatóan hozza a keménykötésű vámpírt. Nem is kell attól tartani, hogy ezúttal másképp lesz, Lara Purver is tetszetős alkat a terveket szövögető vérszívó közösségben. Ami az összhatást jelentősen rontja, hogy a egyszerűen a szappanoperákhoz mérhető cselekmény vagy fordulatok tarkítják a történetet. Eddig sem kellett alaposan kigondolt és minden részletre kiterjedő sztorit várni, az ötödik rész viszont hiába próbál klassz és menő lenni, ha néha egészen suta. A mitológiát a Vérözön nem bővíti, legalábbis nem lehet ráfogni, hogy emlékezetes módon hozzátenni. A  másfél órás játékidő viszonylag szórakoztatóan eltelik, de pár órával később már nem lehet felidézni sok részletet. 60 %

imdb: 6,3
rottentomatoes: 7 %