FilmDROID 
Olykor előfordul, hogy témában teljesen hasonló produkció készít két rivális stúdió. Történetben teljesen egyező, de a kivitelezésben mégis teljesen más. Ilyenkor a hetekkel, hónapokkal később érkező film már eleve úgy indul útnak, hogy a konkurens „termékkel” való összehasonlítása gyakorlatilag elkerülhetetlen. Az Armageddon és a Deep Impact vagy éppen a Tűzhányó és a Dante pokla párharc nem csak a kasszáknál dől el, olyan nincs, hogy egyformán bejöjjön mindkét film, valamelyik tetszési indexe alulmarad a párharc során.
A Támadás a Fehér Ház ellen jobb esetben is átlagos akciófilmnek tűnt, míg Roland Emmerich rendezése egy igazán ütős, sodró lendületű szórakozásnak. A hasonlóság csupán annyi, hogy mindkettőben az amerikai elnök munka-és lakóhelyét terroristák megtámadják, gyorsan beveszik, de szerencsére van egy legény a vidéken, aki meghiúsítja a gazfickók terveit. Ezúttal Channing Tatum van jó időben, jó helyen (viszonyítás kérdése, a karakter szemszögéből inkább a rossz időben, rossz helyen), ő a nemzet nagy reménysége.
Emmerich előszeretettel sanyargatta a Földet, rutinosan zúzott és dúlt a bolygón. Számára a világvége prezentálása már egyszerű dolog, senki nem pusztította el a Fehér Házat annyiszor, mint ő maga. Ezúttal viszont az elnök munkahelyén randalírozhatott és akinek a Tökéletes katona anno a kedvencei közé tartozott bízvást örülhetett, hogy a sváb Spielbergnek nevezett rendező visszatér az műfajhoz. Hollyoodi karrierje a kor két legismertebb akciósztárjának az összeeresztésével indult, azóta sem ment akciófilm közelébe, épp itt az ideje, hogy valami hasonlót készítsen. Az idő elérkezett, de a végeredményt látva talán jobb is, ha nem akarna effélével foglalatoskodni a jövőben.
Hiába minden, felesleges magunkban morogni és pozitívan magunk elé morogni, hogy „Nem rossz ez, jobb lesz, majd mindjárt…majd mindjárt”. Egyszerűen csúnyán el van baltázva az egész, pozitívumokat talán csak nagyítóval lehet fellelni benne. Olybá tűnik, mintha a 80-as évek akciófilmjeiből merítettek volna, nem hiába hívják a főhőst John Cale-nek (John McClane után szabadon). Többször szóba hozták a Die Hard-ot a projekt kapcsán. De ki gondolta volna, hogy inkább a másik, a Gerard Butleres filmmel tudjuk nyugodt szívvel párhuzamban állítani a Bruce Willis-es klasszikust. Másrészt a terroristák egyik embere a tetoválásait leszámítva hasonlít Bennettre a Kommandóból. Csak éppen már megjelenésében, anarchista jelekkel a testén teljesen vicces, abszolút nem lehet komolyan venni.
Az egyszerű mozinéző nem azt várja, hogy reálisan mutassák be a Fehár Ház elestét (meg ki mondja meg, hogy ez egyáltalán valósághű?), de legalább valamiképpen legyen hihetően ábrázolva a roham. E helyett mit kapunk? Csalódottságot! A konkurens filmben is akadtak logikai hibák, de a tempó és a hangulat miatt könnyedén el lehetett felettük siklani, nem így Emmerich filmjénél. Hiába próbálnak erőlködve a Die Hardhoz hasonlítani, képtelenek rá. Az akciójelenetek nagy része maximum átlagosnak mondható, az udvaron lezajló „kocsikázás” a kerítés előtt bambuló Nemzeti Gárda orra előtt csak pár pillanat erejéig vicces.
Tatum egyre koszosabb pólóban számol le az agresszorokkal, talán ő még elfogadható teljesítményt nyújt. Jamie Foxx, mint az USA elnöke? Jó színész, de abszolút nem illik ide és nem is erőltette meg magát. Bill Pullman a Függetlenség napjában is szintén gyenge vezérnek látszott, de legalább mondott egy lelkesítő beszédet és a végén beismerte, hogy inkább vadászpilóta. James Woods feltűnően unatkozik, néha úgy néz ki, mint akinek fogalma sincs miképp került ide.
A negatívumok hadát egy igazán súlyos jelenettel, egy kínos zászlólengetéssel zárják le, ami már csak hab a tortán. Még azok gyomrát is megfekszi, akik amúgy elviselik, ha belelóbálnak a képébe lassítva egy lobogót. Rengeteg fejcsóválós pillanat, közepesnek mondható effektek jellemzik a filmet, amely se akcióban, se tempójában nem képes felvenni a versenyt a Gerard Butler nevével fémjelzett vetélytárssal szemben, ráadásképpen azt sem tudja eldönteni, hogy retro filmekhez akar hasonlítani vagy inkább önmaga paródiájaként kell rá tekinteni.
imdb: 6,4
rottentomatoes: 50 %
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
Nekem (mersekelten) tetszett a film, joparszor volt persze wattafakk-erzesem, de kikapcsolodasnak jo volt. Beharangoztak, h mennyire gyerekes karaktert kapott az elnok, szerintem ez nem stimmelt, tobbszor o mentette meg (jozan paraszti esszel) John McClane-t. Jo persze, az ideologiai mondanivalo, amit a szajaba adtak, gyerekes baromsag volt… Az volt viszont az erzesem, h az amerikaiaknak mar rohadtul eleguk van abbol, h jon vmi kulfoldi es mar megint foldig rombolja a nemzeti ereklyeiket, es ezert van az, h a trailer lattan mar be se ultek megnezni / lehuztak a filmet.
Ha Emmerich az egeszet a White house helyett mondjuk egy hotelbe helyezte volna, akkor jobban eladhatta volna az “alkotasat”.
Én is egy jó kikapcsolódásra vágytam, Emmerichtől ezt vártam. De már a Fehér Ház befoglalása is gyenge volt, a végén meg már az lett volna a szörnyűbb, ha egy kutya lengeti a zászlót a gyerkőc helyett.
A Támadás a Fehér Ház ellen sokkal jobb volt.
:DDDDD
Jo, a kiscsaj ultra irritalo volt, de a mozilatogato mar tokre megszokta, h minden ilyen filmbe kell egy kurva idegesito kolok…
A masik filmet nem lattam, nem tudok hasonlitgatni.
De ugye, h igazam van, es az amcsik mar unhatjak a rombolast?
Engem abszolút nem zavar, ha van gyerek meg lengetik égnek-világnak az elnöki vagy amerikai zászlót. Nem tartozom abba a táborba, aki hányingert kap ettől, Michael Bay amúgy is csúcsra pörgette az efféle jeleneteket, még élvezni is tudom, pláne ha előtte ott feszít a főhős. De itt a fejemet csóváltam.
Unják-e a rombolást? Szerintem nem. A Transformers filmekért odavannak, mert azokat a figurákat kedvelik. A Tűzgyűrűt meg inkább kihagyják, mert inkább japán animékkel azonosítják.
Ugyanakkor meg pont Emmerich az, aki a leginkább hazafias beállítottságú filmeket készíti Hollywoodban, pl. az ID4 után A hazafi. Vagy Wolfgang Petersen Az elnök különgépe.
Az amcsik is szeretik a rombolást, szeretik a zúzást és biztos, hogy nem lesz elegük ebből. Csak éppen nem mindent vesz be az ő gyomruk sem.
Nem azt irtam, h a rombolast nem birjak (ld. elso kommentem), hanem abbol lehet mar eleguk, h mindenki a Feher Hazat akarja porig egetni. En pl. kurvara unnam, ha minden masodik akciofilmben vagy sci-fiben a parlamentet tennek a folddel egyenlove…
Az meg milyen már, amikor a köztudottan “alig védett” olyan ergya terroristák szállják meg, akiknek a karjára van felírva, hányas számú szobába kell bemenniük, mert még arra is hülyék, hogy megjegyezzék, a 127-es számot… 😀 fos film.
alig védett Fehér Házat… Koimbra, ezt a szar captchát nem akarod kivenni?
Nem én tettem be, hanem a főadmin, mert spamáradattól tartott.
És igen, már az is vicces volt, hogy ott a karján lévő számokat nézegette:D
azon tűnődtem, hogy Emmerichnek melyik volt az utolsó nagy sikere…mert biztosan nem az Anonymus vagy az Időszámításunk előtt egymillióval vagy mi a csöcs.
2012, több száz milliót hozott és Emmerich is keresett vele állítólag vagy 100 millát. Előtte a Holnaputánnal tarolt.
tényleg, a 2012 az Időszámítás után forgott le, de az Anonymus-t pl. nálunk csak dvd-n forgalmazták. Ami azért vicces egy Emmerich film esetében. 😀
Ami a minőséget illeti, az Anonymus egész korrekt volt Emmerich-hez képest (más kérdés, hogy a végén a sztori darabokra hullik), nem is csoda, hogy megbukott Amerikában. 🙂
Elanor: Bár eljutnánk odáig, hogy jó magyar akciófilm készüljön és abban azt lássuk, hogy a Parlament felrobban.
Egyébként nem túl gyakran mennek a gazfickók a Fehér Ház ellen, nincs túlerőltetve.
Pár napja néztem meg, én kifejezetten jól szórakoztam rajta. Egy laza, könnyed akció-vígjáték, nekem ezért is tetszett jobban mint a Támadás a fehér ház ellen, nem vették annyira komolyra a figurát mint a másik filmnél!