6

Röviden: Silent Hill – Kinyilatkoztatás

Soha nem kerültem a Silent Hill játék közelébe, de ha minden igaz egy jófajta túlélőhorror, amiben egy rémálomszerű helyen kell kikerülni különféle lények sokaságát. Film is készült belőle néhány éve, amely ugyan nem hozott kiemelkedő eredményeket, de mégis láttak fantáziát a folytatásban. Majd jött Michael J. Bassett, aki az utóbbi idők egyik legélvezetesebb dark fantasyját szállította le (Solomon Kane). Megszámlálhatatlanul sokszor hangzott már el: „Menj el oda” vagy „Ne tedd be oda a lábad.” Akármelyik is hangzik el, szinte biztosak lehetünk benne, hogy az illető így is-úgy is elmegy arra a bizonyos helyre. Arnold Schwarzenegger megfogadta a saját maga által adott tanácsot és szépen elment a Marsra. A Silent Hillben hiába mondják, csak eljut a főszereplő Silent Hillbe, a folytatásban pedig már egy vérrel írt üzenetben szólítják fel Heathert, hogy jobb lenne, ha megjelenne a városban.

Bassett azt gondolta ki, hogy az első felvonásban látott kislányt mégis kijut a címbéli helyről, édesapja pedig folyton költözik vele, nehogy a sötétség erői visszaszerezzék. A lány tinivé serdül, de folyamatosan rossz álmoktól szenved, ráadásul ha egyedül van olykor furcsa, komor és ijesztő hellyé változik a világ. Nem túl vidám az élete és a suliban sem az a barátkozós típus, amikor apját elrabolják úgy dönt, hogy csak azért is visszatér abba a városkába, ahova nem kéne. Ebben a pillanatban Bassett eléri, hogy a tisztelt néző leginkább egy játékosnak érezze magát,csak éppen billentyűzetet nem ad hozzá, hogy a megszokott gombokat nyomogatva próbáljon elrejtőzni vagy kiutat keresni a rá váló csúnyaságok és félelmetes lények elől. Azonban hiába menetel Heather előre a sötétben és hiába küldenek a nyakába sok horrorisztikus (játékból ismert?) teremtményt mégsem tud félelmetessé válni, ráadásul a vége felé felbukkanó hölgyemény is inkább egy heavy-metalos – Nauda herceg ötvözetének tűnik. Szóval a rendező-forgatókönyvíró belepakolt úgy próbálta élvezhetővé tenni a horrorfolytatást, hogy Heatherre ráereszt mindenféle teremtményt, amelyek láttán a Silent Hill programot kedvelők sorra pipálhatják ki fejükben az ismerős momentumokat. De egy mezei mozizó csupán rémüldözni vagy éppen kikapcsolódni tér be a vászon elé, az alapanyagot nem ismervén csak egy közepes, viszonylag jó fordulatszámon pörgő átlagos kísértetház-szerű horrort fog látni és kapni. 50 %

6 komment

  1. Még nem láttam ezt a részt, de a játékokban a legfontosabb elem a történeten kívül az atmoszféra és a karakterek jellemei. A szörnyek csak mellékesek, legyenek bármennyire is fantáziadúsak. Az első résznek és ahogy olvasom ennek a filmnek sem sikerült igazán elmélyedni a karakterekben és lelki tusáikban.

  2. Nálam 8/10, bár én nagy rajongója vagyok a játéknak és teljesen átjött a hangulat, meg a lebutított sztori is. Amit ekkora költségvetésből ki lehet hozni, annak a sokszorosát láttuk a vásznon.

    @Lengyel András: Egy másfél órás filmben ne is nagyon várj elmélyedést. Meg amúgy is, a 3. játék már eleve sokkal inkább az akcióra meg a szörnyekre koncentrált mint az első 2.

    • Erre szerintem is kár apellálni, egyértelmű, hogy egy másfél órás horror nem fog átmenni lélektani drámába. A játékban ez működik, de filmen nehéz lenne kivitelezni.

      Azért voltak a 3-ban (játék) is enyhe emocionális sokkok. Harry megtalálása pl az egyik legérzelmesebb SH momentum. Persze több az akció is, ez tény.

  3. kibaszott jó volt ez a film

    szerintem tök felesleges írni róla a játék ismerete nélkül

    hihetetlen jól nézett ki az egész, és a sztori is kurva jó volt

    silent hill rajongóknak ez szentem simán 100 %

    úgy beszartam néha a moziban :)) jah és idén ennél a filmnél éreztem egyedül, hogy volt értelme a 3D-nek

    aki még nem látta az pótolja gyors

  4. Az első rész közelébe sem szagolt!!! Az sem egy filmremek, de anno napokig nyomasztott, rohadt erős hangulata volt, és komolyan tudtam izgulni rajta!

    – Nulla hangulat
    – Ócska, de inkább szar sztori, temérdek baromsággal megtűzdelve
    – Rohadt idegesítő színészek, főleg Keri Enn Mossz
    – Egyszer nem riadtam meg
    – Az első részhez képest full steril, béna CGI

    Egyet meg kell hagyni, a 3D-t jól használták, de ENNYI!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *