Ígéretes fiatal nő (Promising Young Woman, 2020)

írta Nikodémus

Butaság volna tagadni, hogy a kortárs szuperhősmánia árnyékában Hollywood igenis reagál korának társadalmi (divat)kérdéseire, legyen szó a Black Lives Matter-mozgalomról (Tűnj el!, 2017) vagy a közösségi médiában elharapózó vélemény-populizmusról (Vadászat, 2020), ám az utóbbi években domináns MeToo-hullám is rendszeresen megkapja a maga (gyakran vegyes minőségű) filmográfiáját. E mozgóképek közös jellemzője, hogy a műfaji álca mögött nem is nagyon rejtegetik társadalmi üzenetüket – ahelyett, hogy a probléma mélyét feltárva elgondolkodtatnák nézőjüket. Valami ilyesmire tesz ellenben kísérletet a hívogatóan túlcukrozott, ugyanakkor üdítően szabálytalan alapszabású Ígéretes fiatal nő (Promising Young Woman), melyben három hölgy vág rendet jó adag iróniával a(z állítólag) férfiak uralta világban: az Oscar-várományos főszereplő, Carey Mulligan, rendezője, az elsőfilmes Emerald Fennell és Margot Robbie színész-producer.

A nyitójelenetben egy szokásos szombat esti buli vágóképei peregnek: fiatalok ropják energikusan az épp aktuális (tehát kilencvenes évekbeli) retróslágerekre. Szűk szoknyák, formás női combok és tűsarkúk helyett azonban gyűrött férfinadrágokat és ringó sörpocakokat figyelünk meglepetten: íme az első fricska, hogy ráeszméljünk, mennyire meghatározza világlátásunkat a nő-tárgyiasító férfitekintet. Ezután gyorsan megismerkedünk Cassie-vel (Mulligan), aki épp az öntudatlanság határára itta magát, és hagyja, hogy az ügyeletes jófejsrác felvigye a lakására – nyilván merő lovagiasságból. Amikor azonban a férfi kihasználná a helyzetet, a nő hirtelen csontszáraz józansággal közli vele, hogy hozzá ne merjen nyúlni. Snitt, egy újabb rovátka kerül a csajos füzibe: beteljesült a bosszú. És indul az új nap, ezúttal kínos szülinapi köszöntéssel, a szülők (Jennifer Coolidge és Clancy Brown) pedig elképedten figyelik, hogy hősnőnk nem hajlandó tudomást venni az idő múlásáról. Tinisen öltözködik, miközben cinikus koravénséggel szemléli a munkahelyére (egy kávézóba) betérő vendégeket. Az esti kaland élteti, amikor elbánhat egy újabb alfahímmel – maga a két lábon járó ellentmondás, mind környezete, mind nézője számára.

Fennell a meglepő nyitány után feszes thrillerbe és nyugtalanító, éjsötét humorba mártja a film cselekményét: színvilága túltolt instagram-cukiság, zeneválasztásából süt a maró irónia, és minduntalan emlékeztet minket arra, hogy olyan bosszútörténetet látunk, amiben a megtorlás bizony bármelyik pillanatban váratlan irányt vehet. Cassie ugyanis a cinizmus álcája mögött valójában vezekel, mégpedig egy olyan bűnért, melyet nem vele szemben követtek el, az erőszak-jelenetektől pedig szinte minden esetben látványosan megkímél minket a film – s higgyük el, így félelmetesebb. Az Ígéretes fiatal nő emellett csak úgy fürdik a duplafenekű párbeszédekben és popkulturális utalásokban (kezdve már a címével), de ez nem Tarantino kellemesen nosztalgikus (s gyakorta üres) világa: rendezőnk páratlan ritmusérzékkel küldi a gyomrosokat, hogy mind mélyebbre taszítson minket a megalázottság, a cinkos némaság és a tehetetlen düh sötéten kavargó örvényébe.

Egyetlen kapaszkodónk a film derekán kibontakozó szerelmi szál: Ryan, a régi iskolatárs (Bo Burnham) kedves esetlensége elvarázsolja a lányt, aki végre esélyt kap a normalitásra. Szürreálisan aranyos gyógyszertári táncuk Paris Hilton slágerére a film egyik legmegkapóbb jelenete. Szívből szurkolunk, hogy hősnőnk végre megváltást nyerjen, a bűnhődést azonban nem lehet kispórolni a valóságból – egyik oldalról sem. Ezt teljesíti be vészjósló precizitással a film váratlannak tűnő, mégis következetes végcső csavarja, aláfestve Britney Spears Toxic-jának vonósátiratával.

Nehéz, kényelmetlen filmélmény, mégis fontos alkotás az Ígéretes fiatal nő, legfőképp azért, mert nem hajlandó egyszerűsíteni: feltérképezi az áldozathibáztatás, a kollektív félrenézés, a paternalizmusba csomagolt társadalmi részvétlenség mélyrétegeit, tekintet nélkül elvárásainkra, beidegződéseinkre. Merész hangsúlyváltásai, ironikus hangvétele és kimunkált forgatókönyve kíméletlenül sodorja nézőjét a végkifejlet felé. S a gonosz játékból bizony kihagyhatatlan lépés, hogy megfacsarja szívünket. Csak abban reménykedhetünk, hogy az Ígéretes fiatal nő túlsűríti a valóságot: talán mégsem ennyire kegyetlen az élet.

(Megjelent: Új Ember, 2021. május)