Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból (Teenage Mutant Ninja Turtles: Out of the Shadows)

A két évvel ezelőtti reboot a realitást és a fizikai törvényeket (szerencsére) mellőzte, a gyerekes humort előtérbe nyomta. Egészen szórakoztató nyári popcornfilm volt élvezhető akciójelenetekkel megspékelve. Miben más a folytatás? A címszereplők megjelenésére nem kell sokat várni, Megan Fox kevesebbet szuszog, és a rajongók számára újabb ismert karakterek bukkannak fel.

A pizzakedvelő, harcművész teknőcök rács mögé juttatták Zúzót, de a világ továbbra sem tud létezésükről. Meghúzzák magukat a sötét csatornarendszerben, rendszeresen elábrándoznak, hogy milyen lenne az emberek között mászkálni és természetesen folyamatosan vitatkoznak. Amikor Zúzó kereket old és szövetséget köt egy földönkívüli lénnyel, újra akcióba kell lendülniük. Hiszen a tét ezúttal nem csak a Nagy Alma, hanem a világ sorsa.

Michael Bay producerként nem csak a fél szemét tartotta rajta a forgatáson, biztosra vehető, hogy nem csak néha-néha kért egy jelentést a munkálatokról, folyamatosan kijárhatott a forgatásra. Transformer és szupermodell cameo, illetve a megszokott gyerekes humorizálás mellett nem engedélyez üresjáratokat, hiszen akkor a néző agya véletlenül beindulna. És Bay nem örülne, ha a közönség gondolkodni kezdene film közben.

Szerencsére Dave Green rendezőben partnerre lelt a feszes tempó tekintetében. Az előző felvonást ledirigáló Louis Leterrierrel sem volt gond, biztos kézzel vezényelte az akciójeleneteket, elfogadhatóan tálalta az eredettörténetet. Utóda sem akart elmaradni tőle, abszolút követhető és látványos üldözéseket, illetve bunyókat prezentált. A folyón zajló küzdelem talán kicsit rövidebb, mint az elsőben látott jeges-havas „rohanás”, de nagyon is felér hozzá.

Szecska mester eléggé háttérbe szorul, pár mondata van csupán, a pénz inkább más ismert figurák bemutatására ment el. A hódító Krang pofásan néz ki, Rockysteady-vel és Beboppal szintén megdolgoztak az effektesek, ráadásul korrekt módon hozták be őket a sztoriba. Két ész nélküli izomemberről van szó gyakorlatilag. A tekik táborát erősíti a hokirajongó Casey Jones, a Zöld Íjászon edződött Stephen Amell formálja meg a börtönőrt. (Alakításáról annyit, hogy aki nézi a képregényes sorozatot, az tudja, mire számíthat.) Fox kisasszony ezúttal nem liheg, de továbbra is szeret az események sűrűjében lenni, nem fér a bőrébe. A riporternő sokkal inkább úgy néz ki, vagy inkább egy szexi díszítőelem.

Komolyság? Azt hiszem, hogy bárki megszenvedne vele, ha értékelhető módon szeretne mindebből egy drámaibb – realistább sztorit összehozni. Persze azért próbálkoztak, de az „Az légy, aki vagy” és Fogadd el önmagad – szál erősen kilóg a filmből, nem igazán tudtak mit kezdeni vele az alkotók. A főhősök összezörrenése is csak úgy tessék-lássék módon van tálalva, sejthető, hogy gyorsan félreteszik a morgolódásukat.

Ha az első rész tetszett, bejöttek az akciójelenetek és a szexista, gyermeteg poénok, akkor a folytatásban sem fog túlzottan csalódni. Látványosnak látványos, világos, hogy hogy mire ment el 135 millió dollár, nem ül le a cselekmény, de olykor kissé olyan érzés foghat el, mintha kicsit túl sokat akartak volna. 65 %

imdb:  6,3
rottentomatoes: 38 %

Büdzsé: 135 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 79,6 millió dollár
Eddigi összbevétel: 189 millió dollár