Röviden: Green Inferno

Volt egyszer egy Cannibal Holocaust, ami a nagykönyvben minden idők legbrutálisabb és legismertebb horrorja. És persze kannibálfilmje. Mikor is készült? Azóta nem igazán született igazán emlékezetes darab a témába vágóan. Eli Roth rendezéseiben a főszereplőket rendszeresen csurom véresen néznek ki, persze némi kínzás és erőszak is belefér. Egy-két éve még úgy érezhettük, hogy talán majd ő hozza az elvárásokat. Kell is rá várni jó néhány hónapot…de nem érte meg. Néhány aktivista az őserdőbe repül, hogy megmutassák ki a legény a gáton, a siker és nagy nézettség elérése után alig kortyolnak bele a pezsgőbe, máris emberevők fogságában találják magukat. A kannibálok színre lépése után bizakodhatunk, hogy a komótosan folydogáló cselekmény izgalmakba vált át. Mindhiába. Természetesen akad vér, durvulás, nyammogás és csúnya bennszülöttek, de ez az őrület nem igazán fog meg. Ennél még a Kabinláz is gyomorforgatóbb a Motel feszültebb és keményebb volt. Mert ugye a étkezéshez előkészített testnek rémisztőnek, esetleg sokkolónak kellene hatnia és szegény Lorenza Izzonak is szurkolni kellene. Nem igazán merész, szaftosnak sem nevezném, de azért ha valakinek megkordul a gyomra keresse fel Lecter urat.