Az utolsó boszorkányvadász (The Last Witch Hunter)

Dominic Toretto ritkán esik kétségbe, mindig magabiztos és rendíthetetlenül halad célja felé, biztos kézzel fogja a kormányt és tudja mikor kell betenni négyesbe vagy éppen rükvercbe. Riddick a galaxis fenegyereke, ő sem ijed meg saját árnyékától és láthatóan akkor sem aggódik, ha nehéz helyzetbe kerül. Néhány fejvadásszal könnyedén elbánik. Kemény legények, akik biztosan olvasmányos memoárt tudnának kiadni. Ehhez a klubhoz csatlakozik Kaulder is, csak éppen Vin Diesel ezúttal boszorkányokra vadászik.

A sötét középkorban a boszorkányok a fekete halált vetették be az emberiség ellen. Néhány harcos behatol királynőjük rejtekhelyére és éppen Kauldernek sikerül végeznie vele. Azonban a rusnyaság halála előtt örök élettel átkozza meg a férfit. És ez magában foglalja azt is, hogy bármilyen sérülése másodpercek alatt begyógyul.

800 évvel később Kaulder New York-ban tevékenykedik, továbbra is vadássza a gonosz boszorkányokat. Belőlük egyre kevesebb van, hiszen hölgyek szépen beilleszkedtek a társadalomba, különféle kis praktikáik segítségével keresik a pénzt és többségük letett az emberek gyilkolászásáról. Hősünk elhárítja a problémákat, de a szokottnál nagyobb bajnak néz elébe, amikor rájön, hogy a királynő vissza szeretne térni az élők sorába.

Gond? Baj? Probléma? Bánat? Habár Kaulder ismeri a kifejezéseket, de valahogy arcára nem ül ki szomorúság. Szegény, több évszázada él, olykor nosztalgiával gondol vissza néhány dologra és mintha kissé elege lenne az öröklétből, de Diesel nem tudja úgy előadni, hogy megsajnáljuk. Ugyanúgy viselkedik, mint Toretto vagy Riddick, kissé nagyképű, némileg arrogáns. Észreveszi az apróságokat, nem lepődik meg semmin és nem marad rejtve előtte semmi. Rose Leslie kifejezetten jól mutat mellette vagy a háttérben, de sajnos mindvégig megmarad „díszítőelemnek”.

Éppen ezért egy pillanatra sem érik el, hogy szorítsunk Kauldernek. Nem érezhető, hogy lenne tét és a cselekmény is kiszámítható. A „boszorkányok köztünk élnek” – sztoriból lehetett volna egy ügyes Men in Black koppintás, de inkább csak egy faék egyszerűsége fantasy-t készítettek. Breck Eisner legalább a külalakra figyelt, ha már a tartalommal nem foglalkozott.

Mire is lehetett számítani? Igazság szerint jó előre sejthető volt, hogy Vin Diesel újra el fogja játszani a Torretós-Riddick-es kemény legény figurát, de azért joggal reménykedhettünk benne, hogy karaktere emlékezetes marad. Egy jó látványos boszorkányabálásra (úgy ahogy Penge tette a vámpírokkal) ugyanis lenne igény. Sajnos a film inkább egy délutáni egyszerű matiné lett, amit gyorsan elfelejtünk.