Hotel Transylvania 2. – Ahol még mindig szörnyen jó (Hotel Transylvania 2)

Szörnyek! Animációban előfordult már, hogy fő(bb)hősnek megtettek egy-egy fura lényt vagy érdekes teremtményt. De talán a Pixar volt az első, ahol vették a bátorságot, hogy egész csapatra való mumusból vicces, alapvetően barátságos és szimpatikus figurákat varázsoljanak. A dolog működött, kétszer is. És miközben az Universal éppen azon erőlködőik, hogy rebootolja élőszereplős szörnyuniverzumát, a Sony-nál a Dexter laboratóriumát és Szamuráj Jacket készítő orosz rendezőre bízták, hogy terelje össze az ismertebb horrorisztikus karaktereket. Genndy Tartakovsky-ra hárult a feladat, hogy tegye őket humorossá, ha kell figurázza ki őket. De azért pár ismertetőjegyüket hagyja meg, illetve kellene egy olyan sztori is, amely mindenki számára élvezetes. És természetesen legyen animációs. Az ötlet kedvezően sült el a Sony számára, ami egyet jelent a folytatással.

Drakulának unokája születik. Egyetlen kérdés foglalkoztatja a vámpírt: Vajon a gyermek szimplán csak ember? Vagy esetleg van esély rá, hogy esetleg hasonlít a rokonokra és kinő a vámpírfoga? Mivel Drakula nem szeretné, ha imádott lánya elköltözne és elhatározza, hogy majd ő kihozza a szörnyet a gyerekből, így letennének a költözésről.

A felvonultatott klasszikus lények armadája közel sem vérszomjas, pláne azért nem, mert alapvetően egy gyerekeknek szóló alkotásról van szó. De köszönik, jól vannak, nem is akarnak bántani senkit. Elvannak a hotelben, lefoglalja őket gyereknevelés, bendőtömés és az udvarlás. Egyáltalán nem akarnak rémisztgetni. Persze a rájuk jellemző dolgok egy részét meghagyták, de például azért Frankenstein összefércelt félmeztelen teste megmosolyogtató az adott szituációban.

Mivel az előző részben bejárhattuk a hotel nagy részét a cselekmény nagy része most inkább a falakon kívül játszódik. Drakula és barátai egyik helyről a másikra mennek, próbálkoznak, hátha végre meglátják az unokán a változás jeleit. De a derék csapat a legtöbb helyen csak szerencsétlenkedik, amelyek jó része humorosan tálalt. Tartakovsky jó érzékkel találja el, hogy mikor kell továbblépni, sokáig nem tartózkodunk egyetlen helyen sem és a mellékkarakterek is megkapják a maguk vicces pillanatait. És a legvégén mindenki bizonyíthatja, hogy ha kell, a nehéz pillanatokban tudnak veszélyesek lenni.

Nem hagyják ki a mondanivalót sem, ami szerencsére nincs beleerőltetve a néző arcába. Üresjárat nem akad, az animáció humora döntő részben élvezhető és az összkép szórakoztató. 70 %

imdb: 7,1
rottentomatoes: 51 %

Eddigi összbevétel: 270 millió dollár