Cop Car

Újabb példa arra, hogy egy karakterorientált minimális összegből készült film is elég, hogy felfigyeljenek a rendezőjére. Colin Trevorrow is fejest ugrott a mély vízbe a Kockázatos túra után és az év egyik legtöbbet hozó filmjét tette le az asztalra a Jurassic World-del. Most pedig Jon Watts került közelebb a húsos fazékhoz, hiszen a Cop Car egészen a Pókember következő rebootjának rendezői székébe katapultálta. Nicolas Windign Refn pedig vakarhatja a fejét.

Pedig a Cop Car nem nevezhető remekműnek. Csak éppen úgy mesél el egy lassan folydogáló, kitérőktől mentes történetet, hogy mindvégig megmarad a realitás talaján és karakterei is életszerűek, a színészek a legjobbat hozzák ki magukból. Két srác a természetben mendegél előre. Megszöktek otthonról. Miért? Nem tudjuk meg, de nem is fontos. A lényeg, hogy találnak egy magára hagyott rendőrautót és benne ott a kulcs. Ki is próbálják, de nem tudják, hogy egy korrupt zsarué a járgány, de a legnagyobb hibát akkor követik el, amikor kinyitják a csomagtartót.

Gyakran előfordul, hogy a filmekben látott gyerekek vagy a young adult (tini) figurák úgy cselekednek és gondolkodnak, mintha felnőttek lennének. És az írókat egyáltalán nem törődnek azzal, hogy mindez talán papíron jól mutat, de filmen nem biztos, hogy működik. A bemutatott Travis és Harrison viszont nagyon is hihetően vannak leírva és bemutatva. Naivak és ártatlanok, úgy viselkednek, mint Te vagy én 10 évesen. Mit tudnak a való világról?

James Freedson-Jackson és Hays Wellford nagyszerű választás volt a két gyerkőc szerepére. De Kevin Bacon is telitalálatnak bizonyul. Múltjáról nem tudunk meg semmit, de egy percig sem kétséges, hogy nem a szabályokat betartó, végtelenül jóságos rend őrei közül való. Otthonában felhalmozva akad jó néhány illegális anyag és nagyon szeretné, ha inkább ő akadna rá a srácokra. Lerí róla, hogy nem ajánlatos kekeckedni vele és hogy bajsza mögött furmányos gondolatok keringenek. Majd felrobban a feszültségtől a nem várt probléma miatt, mégis nyugodt, szívélyes és kedveskedő hangnemben tud rádióján keresztül beszélgetni akár a diszpécserrel, akár a kölykökkel.

Watts gondosan építgeti a feszültséget, de a hosszú beállítások mellett az izgalom soha nem tud igazán nagyobb szintre kúszni. A hangulatos történet és az őszinte, színészi játék összhangja egészen kellemes élmény, a rendező visszafogott stílusban tárja elénk a cselekményt. De az igazi átütő erő hiányzott.

imdb: 6,3
rottentomatoes:  79 %